Mindezt a pénzt teszi lehetővé – nevettünk egymásra a családi vállalkozásoknak rendezett Forbes-gála végén az egyik sokmilliárdos árbevételű cég vezetőjével.
Van, aki arra tette fel az életét, hogy nagy üzletet építsen, a hatékonyság és fogyasztói értékteremtés oltárán áldoz, más minden szenvedélyét, eszét és kapcsolatát arra használja, hogy esélyt adjon (mély)szegény roma borsodi gyerekeknek, hogy akár egyetemre is eljussanak. A két tevékenység csak elsőre tűnik nagyon különbözőnek.
Mindkettőhöz szorgalom, elkötelezettség, hosszú távú építkezés szükséges, meg persze vállalkozókészség. Az egyik helyen az eredmény termékben, munkahelyekben és leginkább pénzben mérhető, a másikon reményben, hitben és életminőségek drasztikus emelkedésében, lehetőségek kitárulásában. Az alapítókat, vezetőket legbelül fűtő energia mégis nagyon hasonló.
A pénz pedig arra ad lehetőséget, hogy a borsodi gyereknek a milliárdos vállalkozó is segítsen, anélkül, hogy erre áldozná az életét – ahogy az InDaHouse vagy a Van Helyed alapítványok alapítói teszik, akiknek a családi gálánkon gyűjtöttünk. Különleges pillanat volt, ahogy ennek a lehetőségét és egyszerűségét mi ott ketten a pesti Corinthia báltermében átéltük.
