A turistáktól túlcsorduló Kréta és Rodosz között félúton járunk. A két szigetet, Kárpatoszt és Kászoszt pár kilométer választja el egymástól, de két külön világba csöppenünk. Az egyiken csodálatos táj, bájos kis falvak és fantasztikus strandok várnak, a másikon a madár se jár, elbújhatunk a világ elől.
Ülünk a saccra huszonöt éves, rozsdás, lepukkadt, a helyi szokásoknak megfelelően évtizedes porral fedett autóban, az anyósülésen a fejemre lóg a leválni készülő tetőkárpit, amikor Kósztasz úr, a sofőr megszólal: lehet egy kérésem? Általában idegesít, ha a szállásadók azt pedzegetik, hogy ugyan írjak már valami jó értékelést róluk a foglalási oldalon. Most ráadásul még csak pár óra telt el azóta, hogy megérkeztünk a szállásunkra, és a család furcsa nézések közt szegezte nekem a kérdést: komolyan erre mondtad, hogy 9,5 pontos a Bookingon? Nincs amúgy semmi baj Kósztasz úr panziójával, kellemes-átlagos, de messze van a 9,5-től. Mégis egyből, a legnagyobb természetességgel vágom rá: persze, örömmel dobom a tíz pontot.
Azt ugyanis a beszélgetést megelőző néhány órában már összeraktam, hogy egyrészt nála lelkesebb, odaadóbb, de mégse tolakodó vendéglátót keveset láttam eddig. Másrészt kiderült, hogy a szigeten, ahol vagyunk, szinte a madár se jár. Július közepén, amikor a szomszédban, Krétán egymást tapossák a turisták, Kászoszon alig lézeng idegen, külföldit meg aztán tényleg csak mutatóba látni. Persze hogy segítek ennek a jóembernek az értékelés átlagát felhúzni.
Hegyen, völgyön, öblökön A pici Kászoszon igazából nincs semmi, és ez benne a szép. Kopár, lankás hegyek buknak a tengerbe, mint sok más görög szigeten, köztük kicsi öblök, amiket sajátként használhatunk, ha strandolni vágyunk. Ehhez persze autó kell, vagy néhány kilométer gyaloglás. Amikor bérelni próbálok, követem a főfaluban a jelzést az egyetlen bérautós szolgáltatóhoz, de nincs ott senki. Középkorú helyi asszony érkezik, mosolyog tanácstalanságomon, mondja, hogy segít: rikkant egy hangosat, mint kiderül, a tulaj épp az emeleten babázik, lejön, ha valaki keresi. Az erkélyről mondja, hogy autó az nincs, talán majd délután, de leginkább holnap.
Hiába a rengeteg szakirodalom és tanulmány, ha bizonyos dolgokat nem tudunk nem a saját megélésünk alapján látni. Például, hogy mit jelent a mai világban a nyitottság és az elfogadás. Ezen gondolkodtam, amikor beléptem a patinás Rockefeller Center 65. emeletén a Rainbow Room termébe. Díjazottként vettem részt az Ad Age Leading Women gáláján, előttem hevert egész New York, és próbáltam megérteni, miért […]
Hiába a rengeteg szakirodalom és tanulmány, ha bizonyos dolgokat nem tudunk nem a saját megélésünk alapján látni. Például, hogy mit jelent a mai világban a nyitottság és az elfogadás. Ezen gondolkodtam, amikor beléptem a patinás Rockefeller Center 65. emeletén a Rainbow Room termébe. Díjazottként vettem részt az Ad Age Leading Women gáláján, előttem hevert egész New York, és próbáltam megérteni, miért lehet valahol a szivárvány az elegancia és az összetartozás szimbóluma, és miért lehet máshol ugyanez megosztó stigma. Mi alapján alakul ki, és változik az ember személyes megélése például a nyitottságról? A szubjektív észlelésünket nagyban befolyásolják a minket körülvevő különböző perspektívák.
Új szerzők a Forgóban! Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Októberben jön a következő tag!
Mint kelet-közép-európai, főleg a karrierem elején sokszor találkoztam negatív diszkriminációval. Londonban magyarként kerültem be egy nemzetközi csapatba, akcentussal beszéltem az angolt, miközben brit ügyféllel és egy teljesen brit ügynökségi csapattal kellett dolgoznom. Megszenvedtem. Alacsonyabb rendűnek tartottak, annak alapján ítéltek meg, ahonnan jöttem, és ahogyan az idegen nyelvet beszéltem.
Aztán teljesítménnyel és bizonyítással átvettem az irányítást. Ez is egyfajta mentorálás, mind magánemberként, mind szakmabeliként bizonyítani, és 360 fokot fordítani egy tizenöt fős csapaton. Rengeteg erőfeszítést és magabiztosságot igényelt, de ezek az emberek talán már sosem fogják újra elkövetni ezt a hibát. Persze, hiába tapasztaljuk például a Nyitottak Vagyunkon keresztül, hogy több mint ezer cégnek igenis fontos a nyitottság, ha a közbeszédben vagy az üzleti életben ennek sokszor semmilyen lenyomata nincsen.
A vezetők legfontosabb feladata lenne mások meghallgatása, az alulról jövő kezdeményezések támogatása, az emberek megbecsülése és a cselekvésre ösztönzés. A meg nem engedés, az ötletek elvetése csak szűkíti a látókörünket. A Pernod Ricard szeszesitalgyártó cég amerikai üzletágát vezető Ann Mukherjee elnök-vezérigazgatónak van egy praktikus tanácsa: a „be L.O.U.D.” nagyon egyszerű, egyben hatékony módszer a nyitottság, elfogadás és elfogadtatás gyakorlására. Figyeld meg a környezeted, gondolkodj, egyesíts embereket és csapatokat, és végül tegyél egy lépést! A cselekedet az, ami leginkább hiányzik, hiszen apró lépésekkel fogunk tudni közelebb jutni a megértéshez, a sokszínűség értékeléséhez.
A nyitottság egy másik perspektíváját ismertem meg az amerikai nagyköveti rezidencián tartott Pride-pikniken. Kulcslyukon át, de ráláttam, hogyan is lehet a nyitottságról gondolkodni. Értelmiségiek, családok, színészek, hírességek, magánemberek gyűltünk össze, és éreztük a közösség erejét, azt az erőt, ami egy sokszínű, inspiráló társaság meghatározó jellemzője. És a legfrissebb élményem a Rainbow Roomban. A díjazottak beszédeit hallgatva erősödött fel bennem, mennyire fontos hatása van személyes megéléseink kialakulásában a mentorálásnak. Különösen vezetői pozícióban a jó példák bemutatása, egy önkéntes alapú, személyes mentorálás rengeteg kapaszkodót és segítséget tud adni.
Miután New Yorkban tölthettem egy hónapot, húszévesen az a sokszínűség, nyitottság és elfogadás, amit ott tapasztaltam, alapvetően változtatta meg a hozzáállásom az élethez 1997-ben. Belém ivódott a „dare to dream” és a „nothing is impossible”, és szerencsés voltam, hogy a körülöttem lévők – miután az álmomat mindig tisztán kommunikáltam is – támogattak ebben. Tudnunk kell, merre szeretnénk tartani, és mit tudunk visszaadni másoknak.
Félreértés ne essék, a tengerentúlon sem szivárványból van a kerítés. A nyitottságról szakadatlan és folyton változó a diskurzus. Elég csak megnézni a Starbucks idei kihátrálását a Pride-ról, a Barbie-evolúciót, a film- és játékipar vagy az FMCG szektor átalakulását. A hasonló aktusoknak szimbolikus erejük van, párbeszédet indítanak el, és persze ne legyünk naivak, üzleti érdekek is fűződnek hozzájuk. A nyitottság és a sokszínűség hatalmas biznisz.
De hiába kötelező például a multiknál a látványos DEI stratégia (diverzitás-, egyenlőség- és befogadás-megvalósítás), még sincsenek kialakult paradigmák. Útkeresés látható, a profitalapú gondolkodás keveredik benne a márkaérték és a társadalmi üzenetek narratívájával. Miközben nemhogy globális, de össztársadalmi vagy országon belüli konszenzus sincs, annyira befolyásolja az adott társadalmi klíma vagy egy aktuális vezető a gondolkodást. Ugyanakkor a globális cégeknek hatalmas szerepük van abban, ahogyan ezek az értékek megjelennek a legkülönbözőbb nemzeti kultúrákban.
Személyes és üzleti megélésem, hogy a nyitottság nagyon fontos és előremutató érték, akármilyen perspektívából is tekintünk rá. Mindenki döntse el, hogy a személyes észlelése alapján hol helyezkedünk el a világban ebben a témában.
A szerző a Publicis Groupe Hungary vezérigazgatója, a Publicis Le Pont társvezetője, valamint a Nyitottak Vagyunk nevű civil szervezet igazgatótanácsának elnöke.
A Forgó eddigi tagjai: Nemes Dániel, Litkai Gergely, Sásdi Helga.
A JTI Hungarynál hisznek abban, hogy felnőtt, jól informált emberek szabadon hozhassanak döntéseket a saját életükkel kapcsolatban – akár a dohánytermékek fogyasztásával kapcsolatban is. A fogyasztóknak hamarosan egy új, innovatív terméket is kínálnak majd választásra Magyarországon is. Idén 15. éve van jelen a magyar dohánytermék-piacon a JTI Hungary Zrt., és egyáltalán nem túlzás ezt a […]
Elvesztél a szűrővizsgálatok tengerében? A hazai népegészségügyi központ, valamint amerikai források ajánlásai alapján összeszedtük, mikor mire célszerű elmenni – akkor is, ha Magyarországon lényegében nincsenek kötelezővé tett szűrővizsgálatok. Magas kockázati besorolással vagy pozitív családi kórtörténettel pedig érdemes lehet még hamarabb konzultálni a háziorvosoddal.
Egy évvel ezelőtt azt írtuk családi listánk szereplőiről, szinte mindegyikük érzi a bőrén, hogy nehezebb évek következnek. Az első nehéz év el is érkezett, ami a becsült összértékükön is meglátszik: a huszonöt legértékesebb családi cég alig ér többet, mint egy éve ilyenkor. A többségük nem aggódik, továbbra is bátran fejleszt, beruház és innovál – szembenéztek már a mostaninál váratlanabb válságokkal is. A lista egészét továbbra sem a Lölő-jelenség dominálja, szinte mindegyik szereplőre igaz, hogy önerőből, évtizedek kemény munkájával, a családi küldetéstudat erejével, a mindenkori hatalomtól függetlenül építették fel cégbirodalmukat. Szinte.
Ékszerspecialista, üzletember és influenszer: Horváth László nem csak hazánkban elismert szakember, nemzetközi szinten is erős márkákat képvisel, miközben saját brandjét is építi. A budapesti székhelyű véleményvezér gyerekkorában szeretett bele az ékszerek és drágakövek világába, történetéből látszik, hogy a minőség és a szaktudás iránti elkötelezettség meghozta a gyümölcsét. A HL Ékszer alapítójával beszélgettünk az ékszer-óra szakmáról, […]
