A 21. századi gyerekek nagy része nem illik az oktatási rendszerhez, és olyan kisebb fejlődési eltérése van, ami nem diagnosztikus értékű, de elég sok problémát okozhat, mondja Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus, a Magyar Tudományos Akadémia Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa. A gyerekek idegrendszeri érése nagyon különböző, és az őket érő sok ingerre is eltérően reagálnak. A sok ingert nemcsak a digitális technológia okozza, hanem az is, hogy sokrétűbb lett körülöttünk a világ.

„Ha kimegyünk az utcára, minden cseng-bong – mondja Gyarmathy Éva. – Percenként döntéseket kell hozni, ami a gyerekeket ugyanúgy érinti, mint a felnőtteket. Régen volt a roller. Piros vagy kék. Most kérdés, hogy összecsukható legyen-e, mekkora legyen a kereke, milyen színűt válasszon a gyerek. A digitális ingerek tömege csak a hab a tortán.” Mindez felületesebb információfeldolgozást hoz magával, kevésbé módszeres és sokkal megosztottabb a mai gyerekek figyelme, és már óvodáskorban sem tud mindenki végigülni és meghallgatni például egy mesét. Ez nem figyelemzavar, ilyen a mostani kor gyermeke. A szakember szerint ebbe sem kell belenyugodni, mert sok lehetőség van a figyelem fejlesztésére.

Minél több hintázással, bukfencezéssel, fára mászással, falmászással, trambulinozással vagy biciklizéssel például jól lehet fejleszteni az egyensúly­érzéki figyelmet. Fontos, hogy ezek közül azokra koncentráljunk, amit a gyerek szeret. Hasznosak az irányított mozgások, például keleti mozgásművészetek, de jót tehet minden olyan sport és torna is, ahol irányítania kell a mozgását, és megtanulja, hogyan kell tudatosan figyelnie a testére.

A különféle művészeti tevékenységek, mint a tánc, a színjátszás vagy azok a kirakós és építőjátékok, amikor mintát kell követni, illetve a stratégiai játékok is kompenzálják az idegrendszeri éretlenséget. A zenetanulás is szolgálhatja ezt a célt, és bár a zenetanárok sokszor mindenáron zenészeket akarnak „gyártani” a gyerekekből, ha „csak úgy” zenét tanul a gyerek, az is segítheti az idegrendszer fejlődését.

Gyarmathy Éva szerint a tanárokat egyre inkább mediátorrá kellene képezni, mert az önsegítő csoport a legjobb terápia. Egy-egy iskolai osztály is lehet önsegítő csoport, ha a pedagógus végzett drámapedagógiát, és ismeri a technikáit. Itt nem feltétlenül kell pszichodrámára gondolni, már az is jó, ha több érzelmet, helyzetet kipróbálhatnak a gyerekek. „Ezeket a mindennapok részévé tenném.” Hasonló céllal színjátszókörbe is lehet járatni a gyereket, és Gyarmathy Éva szerint jó lenne, ha még több kórus lenne, ahol csak a közös éneklés, a zene kedvéért vannak együtt. Mert az éneklés önmagában is szorongáscsökkentő.

A képernyővel kapcsolatban azt mondja, hogy nem a digitális technikával van baj, hanem azzal, amire és ahogyan használjuk. Az, hogy a gyerekek játszanak, keresnek az interneten, nagyon fontos dolog, hiszen az életünk része. Hároméves korig ugyanakkor minél kevesebbet kellene képernyő elé kerülnie a gyereknek, önállóan pedig semmiképpen. A szakértő szerint nyolcéves kortól lehet használni digitális eszközöket, de kizárólag szigorúan kikötve a célt, hogy konkrétan mit szeretne csinálni rajta a gyerek. „Tévézés, gépezés, gépidő. Ezeket mind konkretizálni kell, hogy mit akar megnézni vagy megkeresni a gyerek, milyen feladatot akar megoldani, és mennyi ideig.”

Hova forduljunk?
Az, hogy milyen fejlesztésre visszük el a gyereket, kizárólag attól függjön, hogy jól érzi-e ott magát a foglalkozás közben – mondja Gyarmathy Éva. És fontos, hogy csak addig legyen ott, amíg feltétlenül szükséges.

→ TSMT
A tervezett szenzomotoros tréning magyar módszer, a Pető Intézetben konduktorként végző néhai Lakatos Katalin fejlesztette ki. A TSMT számos egyensúlyozó feladattal, vagyis vesztibuláris ingerekkel – hintázás, ringatás, gurulás, forgás – és mozgáskoordinációs gyakorlatokkal fejleszt. Ezek az ingerek érlelik leggyorsabban a gyermeki idegrendszert, és új neurális kapcsolatokat alakítanak ki, felülírva a már bejáratott idegpályákat.

„Az egyensúlyt nemcsak a koordinált mozgás, hanem például a minél jobb térbeli tájékozódás érdekében is fontos fejleszteni” – mondja Fenyősi Fanni, a TSMT- és Hidroterápiás Rehabilitációs Gimnasztika- (HRG) terápiát végző és országosan szakembereket képző BHRG Alapítvány kuratóriumának elnöke. Ez rengeteg kognitív feladatnak (írás, olvasás, számolás) is az alapja, és a társas kapcsolatok kialakítását is segíti.

A TSMT-terápia lehet otthoni-egyéni, valamint csoportos is, és három hónapostól tizenegy éves korig fordulnak meg náluk gyerekek. A bemeneti vizsgálaton több mint száz mutatóból rakják össze a részképességprofilt, és egyéni fejlesztési tervet készítenek. Ha a gyermek idegrendszeri érettsége több mint egyéves lemaradást mutat, akkor először egyéni tréninget javasolnak.

→ Érzelemkezelési terápia
A Symbo Alapítvány öt–tizenkét éves gyerekekkel foglalkozik. Abban segítenek nekik, hogy könnyebben megértsék a körülöttük élőket, és a családi beszélgetésekben napi szinten helye legyen az érzelmekről (akár a rossz érzésekről) való diskurzusnak. „Az idősebb generáció még nem ebben nőtt fel, inkább abban, hogy bizonyos érzések, a düh vagy a szomorúság nem megengedettek” – mondja a két alapító, Farkas Gyöngyi Karolina és Faragó Melinda. Szülőként fontos azt közvetíteni, hogy minden érzés valid, és bármit is érez a gyerek, az rendben van. Az persze nem mindegy, hogyan, milyen cselekedetekkel fejezi ki ezeket az érzéseket.

A Symbóhoz diagnózis nélkül is lehet jelentkezni.

→ Tanulásterápia
A NILD Tanulási Terápiát a Hátország Egyesület szakmai vezetője, Jordanidisz Ágnes honosította meg Magyarországon. Ez egy komplex, a kognitív, vagyis a megismerő funkciókat fejlesztő program, tanórákon és fejlesztő foglalkozásokon, de komplett tanulási terápiaként is használják. Nem „papíros” és „nem papíros” gyermekek, és nem is diagnózisok (például diszlexia, diszkalkulia) mentén gondolkoznak, hanem megnézik, hogy az adott gyermeknek mely képességterületei gyengébbek, és célzottan ezeket fejlesztik.

Megkeresik, hogy milyen nehézségű feladat, kérdezési módszer és segítség viszi őt leghatékonyabban előre. Soha nem az aktuális fejlettségi szintjén foglalkoznak a hozzájuk fordulókkal, hanem az úgynevezett proximális fejlesztési zónában, ahol szükség van rá, hogy a szakember egy kérdéssel vagy a figyelme irányításával lendítse tovább a gyermeket egy elakadáson.

„Ezenkívül megpróbáljuk algoritmizálni a feladat- és problémamegoldást, hogy a gyerek megértse, hogyan működik, és nem azért jár mondjuk hozzánk, mert buta. Sőt lehet, hogy szuperintelligens, és azért kell fejleszteni, hogy az intellektusának megfelelő legyen az iskolai teljesítménye” – mondja Ágnes. A gyerekek megtanulják, miként tudnak segíteni maguknak a sikeres feladatmegoldásban. Az egyesületnél nagycsoportos kortól felnőttkorig dolgoznak a hozzájuk fordulókkal.

→ Kamaszmediáció
„A kamaszok akkor kerülnek hozzám, amikor a szülők már nem tudják kezelni őket” – mondja Pintér Gabriella mediátor, akinek a kamaszmediáció az egyik szakterülete. A kezelhetetlenség megnyilvánulása lehet az eredménytelen tanulás, a tisztelet hiánya, a csavargás, a netes zaklatás, a mobilfüggőség, illetve a drog- és alkoholhasználat is. „Felgyorsult a világ, a nagyszülők jelenléte már nem evidens, mint régebben, a szülők pedig leterheltek, kiégtek, nincs energiájuk, így kevesebb figyelem jut a kamaszokra, mint húsz éve.”

Leginkább a kommunikáció hiánya járul hozzá a családi konfliktusok kialakulásához. A szülői tekintély régebben sokkal erősebb volt, manapság a gyermekek nem a szülőktől tájékozódnak bizonyos témákban, és akár a szexuális felvilágosítást is a neten keresik, a közösségi platformok lettek az elsődleges és mérvadó információforrásaik.

Egy kamasznál természetes, hogy elindul a szárnypróbálgatás, az önállósodás. A szülőnek eközben is védenie kell a gyereket, meg kell határoznia a kereteket, biztonságos légkört kell teremtenie. A gyermeknek tudnia kell, hogy bármit csinál, ugyanúgy szeretni fogják.

„Mindig a jövőre fókuszálunk, érzésekkel dolgozunk, mert minden negatív érzés mögött egy ki nem elégített szükséglet lapul. Például nem vagyok elég jó, nem vagyok szerethető – és ezek nagyon kemény ítéletek a kamaszoknál magukkal szemben.” Gabriella azt javasolja, hogy a családok heti rendszerességgel szervezzenek közös programokat. Fontos a szülői minta, náluk például hétfőn mobil-, tv- és internetmentes nap van a család minden tagjának.

→ Gyerekdráma
Az Első Lépések Alapítványnál ötödik éve működik gyerekdrámacsoport, elsősorban hat és tíz év közötti gyermekeknek. Jellemzően aspergeres, ADHD-s (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar), illetve egy-egy változás miatt szorongással küzdő gyermekek kerülnek hozzájuk (természetesen vannak átfedések az érintettségek között), mondja az egyik vezető, Fejér Máté pszichológus-drámapedagógus.

Sok elsőssel van például dolguk, mivel az egyik legnagyobb normatív krízis az óvodából az iskolába való átmenet, amiben a drámacsoport is támogathatja a gyerekeket és a szülőket. Nagy szerepet kap a fantázia, mert a foglalkozáson a gyerekek átváltoznak valamivé vagy valakivé, sokszor ösztönösen olyan szerepet választva, ami segít kidolgozni magukból valamilyen aktuális érzést.

A csoportvezetőknek is lényeges információ, hogy milyen szerepbe bújik valaki. A valós életben is segíti a gyerekeket, hogy a fantáziavilágban például kipróbálhatják és megtapasztalhatják, hogy tekintélyszemélyek (őket mindig a felnőttek játsszák) ellen is van erejük, le tudják győzni a „gonoszt”, vagy partnerként tudnak velük együttműködni.

„Ezt át tudják vinni az életbe, hogy egy tanárhoz hogyan mernek szólni, vagy meg merik mondani a szülőnek, ha valami nem tetszik. A lelkükkel, érzéseikkel játszanak, és felszínre törhetnek az elfojtásaik. Felszabadító, hogy egy másik karakter szerepében élhetnek át és oldhatnak meg egy olyan problémát, amit a saját nevükkel nem mernének megoldani.”

→ Képzőművészet-terápia
„A képek, az alkotások segítenek kifejezni azt, amit szavakkal nem tud elmondani a gyermek” – mondja Pap Erika, a Murmo Szakpszichológiai és Művészetterápiás Központ alapítója és klinikai szakpszichológusa. A Murmo adja a hátteret a Pro Juventa Alapítvány munkájához (Forbes, 2021/05.), ahol prevenciós céllal is kínálnak művészetterápiás programot. Háromévestől tízéves korig, egész tanéven átívelő csoportok keretében foglalkoznak a gyerekekkel.

Általában nem diagnózissal, hanem közösségben megélt problémával, koncentrációs gonddal, válás utáni krízisben, agresszívebb viselkedéssel, hangulati problémákkal jönnek ide a gyerekek. Sokszor a szülők sem tudják, hogy az adott dologból lesz-e esetleg nagyobb probléma.

A megelőző program fontos része a szülővezetés és a hathetente tartott szülőkonzultáció, ahol szakmai team segítségével tudják azonosítani azokat a nehézségeket, amik akár a családi rendszerben is változtatást igényelnek.

Pap Erika tapasztalatai szerint a képzőművészet-­terápiás programmal meg lehet előzni a súlyos, komplex pszichiátriai problémákat, mert a szülők is tájékozottabbá, önreflektívebbé válnak, és jobban tudnak kapcsolódni a gyerekeikkel.