2018-ban beszéltek nekünk először a generációváltás szándékáról, akkor az elején jártak, most hol tart a folyamat?
Zettwitz Gabriella: A 77 Elektronikában tíz igazgatóság van, azokon belül is számos üzemegység, csoport, tehát elég összetett a feladat. Ezért is gondoltuk úgy, hogy célszerű részenként, modulonként átvennem. Az IT, a minőségbiztosítás és a jogi feladatok eddig is nálam voltak. Augusztusban átvettem a fejlesztési igazgatóságot, a külkereskedelmet és a stratégiai igazgatóságot, utóbbi dedikáltan a legnagyobb partnereink üzletfejlesztésével foglalkozik. A Roche-sal és az Idexx-szel kötött szerződéseink árbevételünk komoly részét teszik ki, fontos, hogy kiemelt figyelmet szenteljünk nekik.
Zettwitz Sándor: Úgy foglalnám össze, hogy az árbevétel 83 százaléka már Gabi alá tartozik.

Mindig egyértelmű volt, hogy Gabriella veszi át a céget, vagy le kellett ülni meggyőzni?
Z. G.: Én húsz évig ügyvédként praktizáltam, hiszen az eredeti szakmámban akartam dolgozni. De úgy tizenöt éve olyan erős lett a hívó szó, hogy azt gondoltam, ideköltöztetem az irodámat. Aztán ez így is maradt, de ma már Kocsiscsák Gergely kollégám vezeti, én pedig a céggel foglalkozom. Tíz éve én is ügyvezető vagyok, és apuval mi már jó ideje tudjuk, hogy mi a célunk. Csak a cég és a külvilág felé is véglegesíteni kellett. Több komoly feladat továbbra is apuhoz tartozik, például a termelés. Itt még szorosan együtt dolgozunk, de év végére ez is átkerül hozzám.
Z. S.: Amikor elkészült az irodaház, hagytunk üresen egy irodát Gabinak, én azt mondtam neki, ha van kedved, gyere. Többször idejött, ismerkedett. Aztán a barátaitól néha visszahallottam, hogy a cégről mesél, és akkor megnyugodtam.

Személyesen is fontos önnek, hogy továbbvigye a céget?
Z. G.: Igen, de ez nem csak érzelmi kérdés. Egy apa-lánya kapcsolat dinamikája eredendően más, mint egy apa-fiú kapcsolaté, ahol a fiúban esetleg jobban megvan a személyes vágy, hogy irányítson, és ez több konfliktust hordoz magában. Én úgy tekintek erre a pozícióra, mint egy feladatra, amit meg kell oldani, mert az egész családunknak fontos értéke ez a vállalat. De sohasem ambicionáltam vagy sürgettem.

Egyik lánya művészettörténész, a másik a füredi Zelna Borászatot vezeti a férjével, lesz a 77 Elektronikában harmadik generáció?
Szerintem egy családi cég nemcsak attól családi, hogy napi szinten családtag vezeti. A lányaim most az elképzeléseik szerint élik az életüket, és ez így van jól. Tíz éve még én sem tudtam, hogy ezt fogom csinálni. Ha ők később is másfelé lesznek elkötelezettek, akkor sincs probléma, irányíthatja külső igazgató is a céget, közben családi tulajdonban, és a családtagok az igazgatóságban, a felügyelőbizottságban vehetnek részt.

Zettwitz úr, miért most jött el az idő a hátralépésre?
Noha nem úgy érzem magam, hogy inkább otthon maradnék, de ebben a korban bármi megtörténhet. És mivel tudatosan készültem erre, bennem nyugalom van. Ilyen az élet. Nem tűnök el egyik napról a másikra, nem tartok attól, hogy ne lennék hasznos akár itt, akár otthon. Azt hiszem, nincs ezzel belül dolgom.

Gabriella, érezte már, hogy nagy az a kabát, ami az édesapján van harmincöt éve, és most önre kerül át?
Azt nem, de azt igen, hogy nehéz lesz, és kevesebb időm lesz. Dolgozom is rajta, hogy ne foglalja el az életem túlnyomó részét. Van két lányom, négy unokám, szeretnék érdemi időt tölteni velük. Ehhez olyan struktúrát kell kialakítani, ami ad absurdum a napi tizenkét órám nélkül is működik.

Miben különbözik a vezetői habitusuk?
Z. G.: Volt, amit másképp gondoltunk, de tudom, hogy apu sosem hozott olyan döntést, ami ellenem ment volna. És fordítva, olyan sem volt, hogy én valamit nagyon opponáltam volna. De szerződéseknél, nagy partnerekkel apu sokkal taktikusabb. Én a jogi múltammal talán kicsit túl sarkosan képviseltem a cég érdekeit.
Szerencsések vagyunk, hogy nincs zajos konfliktus vagy nagy ritmuskülönbség, mint sok családban utódláskor. Részben mert nem kényszer szülte a döntést, hanem tudatos választás volt. Úgy építettük fel a cég szerkezetét, hogy ne egyszemélyes döntések halmaza legyen, hanem egy rendszer működése.

Reformok beleférnek?
Z. G.: Nem reformnak mondanám, csak finomhangolásnak. A szervezeti struktúra persze nagyon fontos szempont, de az csak technika, az menni fog. Ami nagy feladat mindenkinek, aki a reálgazdaságban dolgozik, hogy miként maradunk meghatározók a jövőben is, hogyan találunk új terméket, hogyan tudjuk megőrizni, akár fokozni világpiaci jelenlétünket. Az orvostechnikai eszközök világpiacán Kína hatalmas előnnyel bír. Sokszor megspórolják a fejlesztés rögös útját, és hatalmas állami és gazdasági támogatásokat kapnak, amivel nagyon nehéz versenyezni.

És van már válaszuk ezekre a problémákra?
Z. G.: Külön üzletfejlesztési csapatot hozunk létre, akik csak ezzel a stratégiával foglalkoznak. Lehet, hogy külsős tanácsadók segítségét is igénybe vesszük.
Z. S.: És van egy újdonság is, leányvállalatot és termelőüzemet alapítottunk Kínában, Sanghaj mellett, Szucsouban, már a jövő év első negyedévében elindul a termelés. Kína a harmadik legfontosabb piacunk az Egyesült Államok és Európa után, hosszú távon így nagyobb esélyünk lehet erős pozícióban maradni azon a rendkívül dinamikus és nehéz piacon.

Mekkora ez a beruházás?
Z. G.: Több mint egymillió euró. A kínai gyár csak belföldre fog gyártani, a világpiac többi részét továbbra is Magyarországról látjuk el.

Miért fontos ezt elválasztani?
Z. G.: Részben a kollégáink miatt. Nem szeretnénk, hogy azt gondolják, a könnyebb utat választjuk, elmegyünk a tömegtermékek gyártásának irányába.
Z. S.: Illetve a bérek sem térnek el jelentősen az itthoniaktól. Belső-Kínában biztosan más lenne a helyzet, de addig nem érdemes elmenni. A helyválasztásunk is azt tükrözi, hogy nem a filléres munkaerő volt a cél, hanem a jelenlét. Ugyanabban az ipari parkban lesz az egységünk, ahol a világcégek, a Roche vagy a Siemens is megépítette a magáét.