Szemléletváltásra van szükség az executive search-ben, hangzatos, de kiüresedett szavak helyett valódi cselekedetre, őszinte, jövőbe néző, emberközpontú kiválasztási folyamatra. Erről szól a Starge Leadership Resources Company. A céget két ikonikus alakja dedikálja. Gombás Éva és Vándorfi Viktória egymásra találása determinálva volt. Már nem az hajtja őket, hogy megmutassák mekkora vezetők. Partnerek lettek, közös szenvedélyük pedig: […]
Szemléletváltásra van szükség az executive search-ben, hangzatos, de kiüresedett szavak helyett valódi cselekedetre, őszinte, jövőbe néző, emberközpontú kiválasztási folyamatra. Erről szól a Starge Leadership Resources Company. A céget két ikonikus alakja dedikálja. Gombás Éva és Vándorfi Viktória egymásra találása determinálva volt. Már nem az hajtja őket, hogy megmutassák mekkora vezetők. Partnerek lettek, közös szenvedélyük pedig: az Ember.
Látszatvilág helyett
Ők nem csak fejvadászok, hanem a modern executive search úttörői, akik hisznek abban, hogy a vezetők kiválasztásának régi módszerei idejétmúltak és hatástalanok. „A 90-es években ragadt iparágat ki kell rángatni az oldschool, elitista működésből. Mi éppen ettől a nagyon formális világtól szakadunk el, de közben professzionálisan működünk. Amikor ehhez társat kerestem, pont egy másként gondolkodót képzeltem el, így találtam rá Vikire” mondja Éva, aki régiós igazgatója volt egy vezető francia fejvadász cégnek, 30 éves vezetői tapasztalatát tekintve pedig igazi specialistaként jegyzik a HR szakmában.
„Rajtunk kívül még nagyon sokan érzik azt, hogy ez az iparág hierarchikus, feszélyezett, csak hangzatos CV-k forognak a piacon, a kör csak az elitnek van nyitva és nehéz bekerülni” – teszi hozzá Viki, aki lehúzott több mint 20 évet FMCG marketingben, Procter&Gamble cégnél formálódott, majd vezető volt a Danone, a Sanofi marketing osztályainak élén. „Mindig éreztem, hogy igen erős az emberi fókuszom, szeretnek velem kapcsolódni, inspirálóan hatok másokra. Tudatosítottam ezt a belső erőmet, így amikor jött Éva hívása, nagyon szépen összeállt a történet, hogy a jövőben is vezetőkkel fogok dolgozni.”
Goszleth Marcell gyerekkorában legóból épített kishajójára ragasztott zörgős papírvitorlát. Aztán komolyabbra vette a figurát, és ma már Józsa Márton és Kelemen Tamás vitorlázókkal közös cége, a Hunsails készíti az idén ötödször is Kékszalag-győztes Fifty-Fifty vitorláit is.
Dübörög az AC/DC-től a Thunder, miközben az ötvenlábas Fifty-Fifty kecsesen, elsőként besiklik a balatonfüredi kikötőbe. Tavaly nyáron a kétárbócos katamarán – 2012 után – újabb rekordot állított be a Kékszalagon, 5 óra 3 perc 56 másodperces idővel teljesítette a versenytávot. Józsa Márton kormányos akkor azt mondta, hogy szerinte ez a kedvező széljárásnak volt köszönhető. Azért a vitorla sem volt mindegy.
Goszleth Marcell egészen kiskorában már zörgős papírvitorlát ragasztott a legóból épített kishajójára, ennek ellenére viszonylag későn vetette bele magát a vitorlázásba. Arra, hogy vitorlakészítéssel foglalkozzon, egyáltalán nem gondolt. A Hunsails Kft.-be az alapításkor még csak azért szállt be, mert jó befektetésnek találta. Öt éve viszont már kiveszi a részét a napi munkából is.
Persze nem zörgős papírral, hanem a legjobb minőségű alapanyagokkal dolgoznak, mint amilyennel az MLS Raiffeisen Fifty-Fifty idén is elsőnek siklott be a célba. Bár a szélcsendes időben ezúttal rekordot nem döntött, ez volt a katamarán ötödik Kékszalag-győzelme. Kétórás hátrányt dolgoztak le az utolsó pillanatban. Az 56. Kékszalag Raiffeisen Nagydíjat 12 óra 24 perc 47 másodperces idővel nyerték, ötven másodpercet vertek rá a második helyezett Prospex-Deltára.
Kékszalag idején, szeles hétvégéken nem könnyű egyeztetni vitorlázókkal. A telefonban a Balaton hangjai, csörlő zörgése. Este tízkor jön sms, hogy most tudunk beszélni, vagy másnap kettőig. „Aztán befúj a misztrál, és muszáj menni.”
Szerencsére nem jut be a kinti tikkasztó kánikula a Hunsails alsóörsi műhelyébe, ahol a varrónők egy nagy felületű vitorlán dolgoznak. A cég három tulajdonosa közül kettővel, Kelemen Tamás „Kelóval” és Goszleth Marcell-lel az irodából pillantunk át hozzájuk néha-néha. Józsa Márton éppen külföldön van.
Képviselni kell magad a vízben Kelemen Tamást az egyik legeredményesebb magyar vitorlázóként tartja számon a sportvilág. A válogatott vitorlázó 1996-ban a balatonfüredi repülőhollandi-Eb-n negyedik helyen végzett, kétszeres Kékszalag-győztes, és tizenháromszoros magyar bajnok. Mint edző segítette a felkészülésben a tokiói olimpián ezüstérmet szerző Berecz Zsombort, a 2020-as Európa-bajnokot. És közben évtizedek óta vitorlákat tervez.
Tizenhárom éves volt, amikor Fekets Imre lett az edzője. A legendás füredi vitorlakészítő mester nagy hatással volt rá, Tamás szívesen sertepertélt körülötte, besegített a kisebb-nagyobb feladatoknál. „Huszonegy éves korom körül kezdtem rendesen csinálni mellette a vitorlakészítést, megtanultam mindent” – meséli. A 2000-es elején külföldi márkákat is képviselt, ám idővel megérezte, mennyire kiszolgáltatott a dizájnereknek. Saját céget akart, maga tervezte vitorlákat.
A Hunsails Group Kft.-t 2008-ban alapították Marcell-lel, Lovas Andrással és Eszes Tamással. Megvették az alsóörsi vasútállomáshoz közeli MÁV-kiszolgálóépületet. Mára a tulajdonoskör kicsit átalakult, utóbbi két vitorlázó helyett Józsa Mártoné a cég ötven százaléka.
„Nem nagyon kellett bevezetni magunkat, mert megvolt a szakmai múltunk, ennek köszönhetően a kiépült kapcsolatrendszerünk is. Ezt csak így lehet. Aki erre csupán üzleti tevékenységként tekint, annak nem fog menni. Képviselni kell magadat a vízben, így te magad is teszteled a termékedet” – mondja Tamás. Kis márkaként a multinacionális cégekkel szemben nagy előnyük, hogy ismerik a terepet, a balatoni viszonyokat. Ebben a sokoldalú sportágban sokat számít a helyismeret és a közvetlen kapcsolat a megrendelővel.
A Balaton könnyűszeles tó, de tervezői szempontból nagyon fontos a hullámzás figyelembevétele. Itt nem alakulnak ki olyan nagy hullámok, mint a tengeren, és mint megtudom, általános szabály, hogy a vitorlaformát ehhez is kell viszonyítani. „A hajó nagyon komplex, minden apró részletnek megvan a feladata. A vitorlának óriási szerepe van a teljesítményben. Tulajdonképpen ez a hajó motorja” – mondja Marcell. A tervezés és a kikészítés részeként fel kell mérni, milyen erők hatnak a vitorlára, mi minden történhet vele. Ebben nagy előny, hogy ők ismerik az itteni hajókat is. „Ha valaki Oaklandben megkapja a méreteket, valószínűleg nagyon szép és profi vitorlát csinál, de hiányozni fog belőle az, amitől a Balatonra termett.”
Déry Attila, a hajótervező és -gyártó Flaar műszaki igazgatója és tervezője szerint rengeteg múlik a vitorla szabásán. „Mint hajótervező meghatározhatom a vitorla fő paramétereit, de a végső formát a vitorlatervezőnek kell megadnia – mondja. – Tisztában kell ehhez lennie, milyen teljesítményű a hajó, mire lehet tőle számítani. Ugyanilyen fontos a használt anyagok és a kivitelezés minősége. Mindhárom faktor szorosan összefügg, jól tudják ezt a Hunsailsnél is. Ráadásul Keló nagyon jól látja, milyen hajóhoz milyen vitorla kell. És hiába lenne mondjuk a Fifty-Fifty egy baromi jó koncepció alapján jól megépítve, ha nem lennének rajta ilyen vitorlák, könnyen lehet, hogy nem hozna ilyen kiváló eredményeket.”
Marcell szerint az egész leginkább az autóversenyzéshez hasonlítható. A vitorlázás egy olyan technikai sportág, amit jelentősen befolyásolnak az emberi tényezők, például a tapasztalat és az érzék. Van az a szűk réteg, aminek tagjai olyan szintű vitorlázótudással rendelkeznek, hogy számítanak az aprónak tűnő részletek is. Versenygyőzelmek múlhatnak azon, hogy az adott széltartományhoz elég lapos-e a belépő éle.
A Hunsails megrendelőinek többsége nagyobb hajókkal, túrahajókkal jön, vagy versenyre készülve akarja feltuningolni a hajóját. Az egyszerűbb, hétköznapi használatra vonatkozó kéréseket is teljesítik, de azokból épp kevesebb van. Az az öreg balatoni hajós, aki dédelgetve vigyázza vitorlását, most nem biztos, hogy meg tudja rendelni az új eszközöket. Az alapanyagár az évi egy–másfél százalékos emelkedés helyett mostanság három százalékkal nő, az új árlisták meg sem érik a tizenkét hónapot, évente akár két-háromszor is módosulnak.
Marcell úgy látja, sokat változott az elmúlt húsz évben a vitorlázók társadalma is. Ma már sokan nem a sportélményt keresik, csak nyaralnak a hajóval, státuszszimbólummá vált. „Évekig csak fürdeni járnak vele a tó közepére, aztán megragadja őket a Kékszalag hangulata, és gyorsítani akarják a vitorlást.” Így meg kellett tanulnia azokkal is kommunikálni, akiknek nincs a vérükben a vitorlázás. Rájött, hogy ez olyan tudást feltételez, ami nincs meg az ügyfélnél. „Háttérbe kell szorítanom magamban a versenyzőt, különben nem tudunk egy nyelvet beszélni.”
Elöl Goszleth Marcell, a háttérben a cég két varrónője éppen vitorlát készít.
Elöl Goszleth Marcell, a háttérben a cég két varrónője éppen vitorlát készít.
Az üzleti oldal kevésbé izgat Miután Tamás elkészíti a terveket, Marcell irányítja a gyártást. Ha szükséges, segít az összeállításban, be is ül a gépek mögé. Minden részletét ismeri az elkészülő termékeknek, ha kell, az elromló varrógépet is megszereli. Egy év alatt száz–száznegyven vitorla kerül ki a kezeik közül. „Jó látni, hogy a munkádnak van kézzel fogható produktuma. Az üzleti oldal kevésbé izgat.”
Marcell gyerekkorában szülei klasszikus, régi fahajóján töltötte a nyarakat. A versenyzés csak tizennégy évesen szippantotta be, így kihagyta a legkisebbeknek való nevelőhajókat, egyből jollékon (gyors, könnyű, uszonyos, egytestű hajókon) versenyzett. Behozta a tudásbéli lemaradást, versenyzett kis- és nagyhajókkal, egy időben Fa Nándorral is, indult a sydney-i olimpián, tavaly a Star Sailors League Gold Cupon a Berecz Zsombor vezette magyar csapattal világbajnok lett.
A Fifty-Fifty mind az öt Kékszalag-győzelmében benne volt a keze, csapatával összesen nyolcszor ért be elsőként a célba. Az edzősködést éppen szünetelteti, ma már heti több napot foglalkozik vitorlakészítéssel. Tamás tárgyal az ügyfelekkel, megbeszélik az igényeket, majd személyesen mérik fel a hajót. Az anyagok és az eszközök megrendelése már Marcell asztala.
A vitorla felépülhet szeletekből ragasztással vagy varrással, az alapanyag tekercsekben jön, amit számítógépes vezérléssel, vákuumasztalon rajzolnak meg a műhelyben. Az ennél speciálisabb vitorlakészítési változatban a tervek alapján gyártják le a kész alapanyagot a külföldi beszállítók. Ilyenkor legfeljebb néhány panelből vagy egyetlen darabból készül a vitorla. Ezt az úgynevezett monolitöntvényt vagy laminátformát kapják meg egyben, ezután kezdődik az apró részletek kidolgozása, az alkatrészek felszerelése. A tervezéstől az átadásig tartó folyamatot általában egy hét alatt zongorázzák le, de van olyan vitorla, ami akár fél nap alatt is készre rakható.
A világon összesen három-négy vitorlaalapanyag-gyártó cég van Németországban, Hollandiában és az Egyesült Államokban, mindenki velük dolgozik. „Sosem foglalkoztunk marketinggel, a személyes kapcsolatokra építünk” – mondja Tamás, akit a 2023-as számok beesése sem zökkent ki. Sok beruházásuk volt, a műhely új tetőt kapott, kicserélték a villanyrendszert, új gépeket állítottak be. Marcell megjegyzi, nem a pénzügyek embere, mégis ő mondja ki: kevesebb, nagyobb megrendelésük volt. „Megváltozott a gazdasági környezet, és bár a vitorlázás nem a csórók hobbija, a kisebb pénzű, lelkes vitorlázók jobban meggondolják, áldozzanak-e most a hajójukra.”
„Nincs még egy cég itthon, aki két ilyen csúcshajót tud beszállítani” – mondja Tamás. Speciális, minőségi vitorlákból csináltak többet, Hunsails vitorlával fut nemcsak a Fifty-Fifty, hanem például a Team Suzuki katamarán is.
Dárdai Zsuzsa és Saxon Szász János másképp működnek, mint a „normális” műgyűjtők. A képzőművész házaspár a világon egyedülálló gyűjteményt halmozott fel a MADI nevű művészeti irányzathoz tartozó munkákból, de nem a birtoklás érdekli őket, hanem az, hogy ezeket a vidám alkotásokat minél több embernek megmutassák.
Egyszerre mainstream és underground. Korszerű is, meg klasszikus is. Lehet rá zúzni is, meg andalogni is. Sőt még a gitárok és dj-pultok aránya is ki van egyenlítve. Szóval jó lesz a Sziget, íme titkos kedvenceink időrendben. Az éjfél utáni bulik még az előző naphoz és napijegyhez tartoznak.
A rendszerváltás utáni két évtizedben nem volt elkényeztetve a hazai közönség, ha távoli földrészek autentikus konyhájával ismerkedett volna. Aztán megjelentek az első tényleg értelmezhető szusik, pho levesek, gjózák és kacudonok – és Budapesten mára kreativitásban izgalmasabb ez a szcéna, mint valaha. Ráfeküdtünk a második hullámra.
Római városnézés gyerekekkel, egymást érő fagyizásokkal és pizzázásokkal, majd levezetés a híres olasz tó partján, ahol Taylort Swift lakott, Mussolinit meg elkapták.
