Szemléletváltásra van szükség az executive search-ben, hangzatos, de kiüresedett szavak helyett valódi cselekedetre, őszinte, jövőbe néző, emberközpontú kiválasztási folyamatra. Erről szól a Starge Leadership Resources Company. A céget két ikonikus alakja dedikálja. Gombás Éva és Vándorfi Viktória egymásra találása determinálva volt. Már nem az hajtja őket, hogy megmutassák mekkora vezetők. Partnerek lettek, közös szenvedélyük pedig: […]
Szemléletváltásra van szükség az executive search-ben, hangzatos, de kiüresedett szavak helyett valódi cselekedetre, őszinte, jövőbe néző, emberközpontú kiválasztási folyamatra. Erről szól a Starge Leadership Resources Company. A céget két ikonikus alakja dedikálja. Gombás Éva és Vándorfi Viktória egymásra találása determinálva volt. Már nem az hajtja őket, hogy megmutassák mekkora vezetők. Partnerek lettek, közös szenvedélyük pedig: az Ember.
Látszatvilág helyett
Ők nem csak fejvadászok, hanem a modern executive search úttörői, akik hisznek abban, hogy a vezetők kiválasztásának régi módszerei idejétmúltak és hatástalanok. „A 90-es években ragadt iparágat ki kell rángatni az oldschool, elitista működésből. Mi éppen ettől a nagyon formális világtól szakadunk el, de közben professzionálisan működünk. Amikor ehhez társat kerestem, pont egy másként gondolkodót képzeltem el, így találtam rá Vikire” mondja Éva, aki régiós igazgatója volt egy vezető francia fejvadász cégnek, 30 éves vezetői tapasztalatát tekintve pedig igazi specialistaként jegyzik a HR szakmában.
„Rajtunk kívül még nagyon sokan érzik azt, hogy ez az iparág hierarchikus, feszélyezett, csak hangzatos CV-k forognak a piacon, a kör csak az elitnek van nyitva és nehéz bekerülni” – teszi hozzá Viki, aki lehúzott több mint 20 évet FMCG marketingben, Procter&Gamble cégnél formálódott, majd vezető volt a Danone, a Sanofi marketing osztályainak élén. „Mindig éreztem, hogy igen erős az emberi fókuszom, szeretnek velem kapcsolódni, inspirálóan hatok másokra. Tudatosítottam ezt a belső erőmet, így amikor jött Éva hívása, nagyon szépen összeállt a történet, hogy a jövőben is vezetőkkel fogok dolgozni.”
Hajnóczy Soma imádott könyvelni, aztán kétszeres bűvészvilágbajnok lett. Így turnézta körbe a Földet, majd amikor elege lett az utazásból, üzletet csinált a bűvészkedésből, és háromszor megtöltötte a Papp László Budapest Sportarénát is. A bűvésztestvérének hívott Kelle Botonddal felépítette Az illúzió mesterei sorozatot, és már nemcsak előadói, hanem producerei is a jó előre telt házas előadásoknak. Kellett hozzá tíz küzdelmes év és elvakult maximalizmus.
A színpadon egy fülkés telefon, egy fekete aktatáska, mellette a huszonnégy éves Hajnóczy Soma sötétszürke öltönyben, egy EU-csúcs kezeli a válságot címlapos Népszabadsággal a kezében. Nem most készült a felvétel, 2009-ben Soma Pekingben ezzel a telefonfülkés műsorral lett kétszeres bűvészvilágbajnok. Több úttörőnek számító – és azóta is a nevéhez kötődő – trükköt is bemutatott. A mobiltelefonokkal bűvészkedés csúcspontján összesen nyolc mobilt tartott a kezében, minden ujja között egyet. A másik egy újságos trükk volt. Az nem számított újdonságnak, hogy miután eltépi, újra összeáll az újság, de az igen, hogy közben leesik pár darabja, Soma előredől pár másodpercre, majd az újságfecnik a gravitációval dacolva felszállnak a kezébe, és összeforrnak.
„Szerintem ez Soma műsorának legkülönlegesebb eleme” – mondja a lassan harmincöt éve bűvészkedő Kelle Botond. Őt Soma csak úgy nevezi, „bűvésztestvérem”. Huszonöt éve találkoztak egy versenyen, később barátok lettek, együtt ötleteltek a trükkökről, végig együtt dolgoztak Soma világbajnoki műsorán is. „Technikailag is elég nehéz volt, de Somának olyan erős víziója volt, hogy végül csak kitaláltuk, hogyan tudjuk megvalósítani” – mondja Botond az újságos trükkről.
A vébé előtti hetekben Soma rendszeresen próbált Botonddal, valamint Az illúzió mestereiben is fellépő kollégájukkal, Holcz Gáborral. „Utolsó alkalommal, amikor jöttünk el Gáborral Somától, biztosak voltunk benne, hogy a dobogó meglesz. Lehetett érezni, hogy ez van annyira újszerű, és van benne annyi energia.” Botond szerint bár korábban is indultak magyar bűvészek világbajnokságon, „Soma volt az első, aki elhitte, hogy meg lehet csinálni. Ez versenyhelyzetben is sokat segít a tehetség és a szorgalom mellett.”
Soma az Egyesült Államokból is hozhatja ezt a mindsetet, édesapjának ösztöndíja révén 1993–94-ben Pittsburghben élt a család, majd Soma a középiskola utolsó évében egyedül is visszament az USA-ba, és ott is leérettségizett.
Durván kikezdte az ujjaimat Vidám egyetemista társaság száll le a budapesti vonatról Balatonföldváron. Harmincöt fok, az izzó peronon talán negyven is megvan. Mindenkinél csak egy kisebb-nagyobb bőrönd vagy hátizsák, kivéve egy, a sor végén a kijárat felé tartó srácot. Hajnóczy Soma két nagyobb, húsz-húsz kilós bőröndöt cipel, meg egy kisebb sporttáskát. 2008-ban nem volt nap, hogy ne készült volna a világbajnokságra. Mindegy, hogy nyaralás vagy síelés (ezt különösen szereti), mindenhová ment vele a versenyfelszerelés. Az egész. A telefonfülke, a kellékek, az öltöny. „Elvakult maximalizmus” – foglalja össze, miért cipelte el a Balatonra is a több mint száz kilónyi kelléket. „Mindent hajlandó voltam feláldozni a sikerért.”
Vébés műsorában van egy olyan rész, ahol minden ujja közé varázsol egy-egy nagyobb fajta pénzérmét. „Könnyednek néz ki, de nagyon nehéz fogás, évekig napi szinten több százszor megcsináltam. Durván kikezdte az ujjaimat. Felhasadt, vérzett, beragasztottam, behegedt, majd indult újra az egész.” Tudta, hogy éjszaka gémberedik el leginkább a keze, úgyhogy többször úgy is gyakorolt, hogy felkelt a hajnali három-négyre beállított ébresztőre, tízszer megcsinálta a mutatványt, aztán visszafeküdt aludni. „Ennek nincs értelme, tudom. De szeretem feszegetni a határokat.” A tíz év munkáját összegző tízperces műsorban nem lehet olyan, hogy megremeg a kéz, vagy valami leesik vagy kilátszik.
Kovács András Péter humorista nemcsak felkészültnek és precíznek, hanem céltudatosnak és kitartónak is látja Somát. Jó ideje, a Showder Klub szereplői köréből ismeri őt személyesen. „Ez nagyjából igaz egy jó könyvelőre is – viccel azzal, hogy Somának kontrollervégzettsége is van. – Amit az ember egy kétperces számnak lát a színpadon, abban hosszú hónapok munkája van. Ráadásul nagyon karizmatikus előadó.”
A háromévente megrendezett bűvész-világbajnokságokon öt kategória van: humoros bűvészet, mentalizmus, illúzió, a kézügyességet előtérbe helyező manipuláció és az előző kategóriákat ötvöző általános bűvészet. Soma utóbbit nyerte meg Pekingben, sőt a kategóriagyőztesek versenyében is ő lett a legjobb, ezzel kétszeres világbajnokká emelkedett első és azóta is egyetlen magyarként. „Utána a kisujjamat sem kellett megmozdítanom. Állandóan csörgött a telefonom, mert ilyenkor azt az egy embert akarja mindenki”. A vébé után hat-hét évig kontinensről kontinensre járt fellépni, volt, hogy negyven külföldi utat abszolvált egy év alatt.
Soma tizennégy éves korától versenyzett, majd a vébégyőzelemmel mindent megnyert, amit lehetett, és úgy érezte, légüres térbe került. Mégsem volt ideje sokáig gondolkozni, hogyan tovább, mert elkezdődtek a külföldi turnék. Többször is fellépett Las Vegasban, állt egy színpadon Neil Patrick Harrisszel, a Star Trekből ismert Zachary Quintóval, és bűvészkedett többek között a kínai alelnök, valamint David Copperfield, Londonban pedig Uri Geller előtt. Utóbbi külön gratulált az előadásához. Kanadától Japánon, Koreán, Malajzián és Dél-Amerikán át egy afrikai turnéig sok helyen megfordult, nem igazán volt európai ország, ahová ne hívták volna kongresszuson, gálán fellépni vagy szemináriumot tartani.
2013-ban szerepelt a kínai állami tévé, a CCTV újévi tévéshow-jában, körülbelül százmillióan látták. „Gondoltam, akkor nem kéne leejteni semmit” – nevet. Egész estés tévéműsort is forgattak róla Dél-Koreában, ahol egyetemi szakon is oktatják a bűvészetet. „Jó volt, csak hosszú távon bele lehet fáradni” – mondja az utazós évekről.
Ennyi pénzt még sosem láttam egyben Kamasz volt, amikor az egyik barátja elrángatta bűvészszakkörre az Almássy téri Szabadidőközpontba. Ekkoriban – elsősorban David Copperfield amerikai illuzionista 1999-es, nagy sikerű magyarországi fellépései miatt – sok magyar gyerek akart bűvész lenni. „Mondtam neki, hogy elmegyek vele a szakkörre, de ez engem nem érdekel. Aztán én bűvész lettem, ő meg ügyvéd.”
Az alapokat a Mr. Jupiter néven nemzetközi karriert is befutó Molnár Gergely bűvésztől tanulta, de Soma szerint aztán az az igazi fegyvertény, hogy valaki ki- és megtalálja magát a színpadon. Neki húsz év kellett hozzá. „Azok a bűvészek működnek igazán jól, akik önazonosak.” A színpadi jelenlétet is meg kellett tanulnia. Bár első fellépései szerinte szörnyűek voltak, de örül, hogy VHS-felvételeken visszanézheti őket.
Körülbelül tizennégy éves volt, amikor a Budakeszi Művelődési Házban fellépett egy rendezvényen. „Beleizzadtak a kezembe a kendők. Annyira izgultam, azt hittem, meghalok.” A gyerekzsúrok, kisebb rendezvények és a 2007-es Csillag születik után egyre rangosabb versenyek jöttek: a hazai bajnokságok után elhozta a Las Vegas-i Arany Oroszlán díjat, ő lett a híres svájci Aranykarikák verseny győztese, sőt 2008-ban az olasz bűvészbajnokságot is megnyerte.
A vébégyőzelem után felívelt a versenykarrierje. Bár épp akkor végzett kontrollerként a Műegyetemen, és mindig is imádott könyvelni, ekkortól érezte, hogy főállásnak is megfelelő lehet a bűvészet. „Olyan gázsiért, ami jobb volt, mint bármiféle fizetés, amit itthon közel-távol kaphattam volna.” De csak lassan merte megkérni a műsora árát.
„Sétáltam a buszhoz, és úgy voltam vele, hogy megfogtam az isten lábát, ennyi pénzt még sosem láttam egyben. De hát valahonnan el kellett indulni” – idézi fel Soma, hogy az egyik cégtől 35 ezer forintot kért egy fellépésért. 2009-ben egy meghívásos Las Vegas-i bűvészversenyen egy ötezer dolláros csekk volt a díja. Jó pénzügyi nevelést kapott szintén vállalkozó édesapjától, és amúgy is érdekli a gazdaság, matekos agya van.
„Ha nem bűvészkednék, biztosan találnék valami más művészeti ágat, amiben érvényesülni tudnék – mondja. – Lehetőség annyi van, amennyit akarunk, csak meg kell tanulni cselekedni és eldönteni, mibe vág bele szívesen az ember.” Rendszeresen zsűrizik bűvészvébéken, hétköznapi bűvésztrükkökről írt könyvet Kelle Botonddal, és most írja második kötetét.
Társasjátékot tervezett (Fröccs és Dűlőre jutunk címmel, a Gémklub adta ki), vezeti a Soma Show Kft.-t, országszerte zajlanak Az illúzió mesterei előadások, ott van a Youtube-csatornája csaknem négyszázezer feliratkozóval, ide tömbösítve gyártják a videókat. Soma ötlete volt tavaly a százforintos ház projekt is, ahol ismertségét felhasználva egy kábé százforintos tollat licitre bocsátva vett egyre drágább dolgokat, végül egy házat egy rászoruló családnak. Az illúzió mesterei jegybevételeiből is rendszeresen támogatnak valamilyen civil szervezetet.
„Sokszor full workaholic vagyok” – mondja. Év elején volt egy szó szerint mellkasszorítós mélypontja, lelkileg is megzuhant, ezért most a második félévben alkotói szabadságra megy. Nem az alkotástól való elszabadulásnak, hanem olyan szabadságnak tekinti, amikor alkothat. Öt évig ment a Lehetetlen című önálló estje, utána mélyebbre nézne, több új előadáskoncepció is van a fejében, ezeken fog most dolgozni. A cél, hogy a trükk mélyebb üzenetek átadásának eszköze legyen. Ez egyébként is trend, a bűvészetben is egyre inkább a történetmesélés kerül a középpontba, és hogy mélyebb tartalmakkal, összefüggésekkel próbálják megtölteni a produkciókat.
Ha mi nem építjük fel, akkor senki „Szakmán belül nem hitte el senki, hogy meg tudjuk csinálni. Egyszerűen féltettek minket. De rá tudtunk cáfolni azokra a hangokra, amik szerint ezzel nem érdemes foglalkozni” – mondja Botond Az illúzió mestereiről. A sok kételkedő hang ellenére itthon is elkezdtek bűvészműsorokat szervezni, először Illúzió és humor címmel.
Pekingben ezzel
a telefonfülkés műsorral lett kétszeres bűvészvilágbajnok.
A mobiltelefonokkal bűvészkedés csúcspontján összesen nyolc mobilt tartott a kezében, minden ujja között egyet.
Induláskor évi száz előadást tűztek ki célnak. Az első években volt, hogy a bérleti díj kifizetése után fejenként 7600 forintjuk maradt egy műsor után. Ezután újraterveztek, és – először egyestés produkciónak – elindult Az illúzió mesterei. A magyarok mellé egyre nevesebb külföldi előadókat tudnak meghívni, és lassan, de biztosan Budapesten kívül is terjeszkedtek.
Az ötödik évben még mindig csak tizenhat műsoruk ment le egy évad alatt, a tizedik évadra viszont már három műsoruk futott párhuzamosan, így Soma és Botond nemcsak fellépői, producerei is lettek a műsoroknak. A jubileumi évadban sikerült 132 előadást adni, Soma önálló estjeit is beleszámítva 159-et Magyarország kábé ötven városában. Háromszor töltötték meg a Papp László Budapest Sportarénát, ez színházi ültetéssel háromszor hétezer néző.
Botond és Soma szerint műsoraik elsősorban azért egyedülállók, mert nagyon kevés olyan szórakoztatási forma van, ami a különböző életkorú embereket, komplett családokat ugyanúgy le tud kötni, és ugyanúgy humorosnak és meglepőnek találják. Soma arcának megismeréséhez pedig nagyban hozzájárult az akkori RTL Klubon futó Showder Klub, valamint a Dumaszínház is. Közben Somának lett Youtube-csatornája is, és a különböző nemzetközi Got talent show-kból és TikTok-videókból is egyre jobban beszivárgott az emberek életébe a modern bűvészet.
Tudatosan szabadultak meg a műfaj poros, avítt imidzsétől, a nyúltól, a cilindertől, a glitterektől. Modern dizájnnal és poszterekkel, a műsort beharangozó trailerekkel igyekeztek szexivé tenni a műfajt. Visszaterelték a bűvészetet a céges rendezvények hálátlan világából, ahová igazán való: a színházba. Magyarországon ma már abszolút helyén kezelik a bűvészetet – „főleg, hogy mi is sokat dolgoztunk rajta” –, jól megáll, nem sok helyen megy ilyen jól ez a műfaj, mondja Soma. „Ha mi nem építjük fel, akkor senki.”
„Amit Litkai Gergő a Dumaszínházzal megcsinált a standuppal, azt Soma a bűvészettel tette meg – mondja Kovács András Péter. – Oda segítette, ahová való, és összefogta a szakmát. Lehetőséget adott a művészeknek, hogy rendes körülmények között kerüljenek a nagyközönség elé.”
„Nyugi, ezeket nem fogom eltüntetni” – üti el egy viccel Soma, amikor elmesélem, hogy egy korábbi technikai malőr óta két telefonon is csinálok hangfelvételt minden interjúmról. A beszélgetés után aztán mutat pár egyszerű(nek tűnő) kártyatrükköt. A végén a szájából szed ki fél pakli kártyát. Fogalmam sincs, hogy kerültek oda a lapok, végig mellette ültem.
A Bilanx a környék szokásait és gazdasági törvényeit sutba dobva karakteres, leginkább szerzőinek leírható konyhát visz a legszűkebb pesti belvárosban.
A nagyon gyenge ipari termelés ellenére nem romlottak tovább a növekedési kilátások, hihetetlen, de a bérek nagy mértékben nőnek. A költségvetés kikupálása nem tűrt halasztást, megjött a megszorító csomag is, újra emelkedőben az infláció. Negyedéves makrogazdasági összefoglaló.
Goszleth Marcell gyerekkorában legóból épített kishajójára ragasztott zörgős papírvitorlát. Aztán komolyabbra vette a figurát, és ma már Józsa Márton és Kelemen Tamás vitorlázókkal közös cége, a Hunsails készíti az idén ötödször is Kékszalag-győztes Fifty-Fifty vitorláit is.
Alig pár ország van, ahol ne tűzte volna ki képzeletbeli zászlaját. Frei Tamás huszonöt éves korára több helyen járt már, mint kortársainak és a nála idősebbeknek nagy része. Tanult Moszkvában, Svájcban, az Egyesült Államokban, aztán rádiósként és haditudósítóként, majd tévés munkái során bejárta a világot. Most is rengeteget utazik amellett, hogy négy otthona között váltogatja a bázisát. Májusban fejezte be hat hónapos legutóbbi utazását. Az elsődleges cél maga az út volt, vagy ahogy ő mondja, a középút békéjének megtapasztalása.
