Dárdai Zsuzsa már akkor kulturális menedzser volt, amikor ez a szakma még nem is létezett. 1983-ban a Józsefvárosi Galériában dolgozott, amikor betoppant a fiatal Saxon Szász János. Az Iparművészeti Főiskolára készült, és azért jött, hogy segédkezzen Fajó János festőművésznek, a galéria vezetőjének. Zsuzsa és János közt szinte azonnal személyes és munkakapcsolat szövődött, és bő negyven évvel később is szoros egységben élnek és alkotnak. De sosem zárkóztak be, kezdettől közösségben és a közösségnek dolgoznak.
Rögtön művészeti csoportokat kezdtek szervezni, a 80-as évek végétől a sokszorosító és kommunikációs technológiák fejlődésével megjelenő copy artra, fax artra és computer artra koncentráltak, majd 1990-ben ezeket a kommunikációs művészeti ágakat népszerűsítő folyóiratot indítottak Árnyékkötők címmel. A lap – amiben többek közt a Franciaországban élő híres médiaművész, Vera Molnár alkotásai is rendszeresen megjelentek – 2002-ig létezett, és harminchárom számot ért meg.
Közben János és Zsuzsa folytatták művészeti tevékenységüket. János elsősorban festett, Zsuzsa szociofotókat készített, emellett a 90-es évek első felében a Magyar Narancsnál volt szerkesztő és műkritikus. Aztán berobbant az életükbe a MADI is, az a művészeti irányzat, ami köré már harminc éve fejlesztett gyűjteményük szerveződik. A három évtized alatt több mint háromszáz MADI-kiállítást rendeztek, köztük tizenöt nagy nemzetközi eseményt. 2016-ban Saxon Art Gallery néven kis galériát is nyitottak, és hét év alatt több mint harminc kiállítást tartottak. Közben a MADI is kapott egy önálló folyóiratot, az is tíz évet ért meg.
