A Tápiószecsőt is átszelő 31-es út a környékbeli munkavállalók fontos útvonala, Budapestre és az ellenkező irányban Jászberénybe is ez vezet. A rendszerváltás előtt és a 90-es években is tömött buszok tucatjai hozták és vitték a munkásokat és családjukat, Ipacs Balázs és felesége, Rózsi a szülőkkel együtt itt üzemeltette az apró Joker büfét. Hamar népszerűvé vált a kitikkadt utasok és a helyiek körében is. „A férjem kitalálta, hogy szerez az NDK-ból egy fagylaltgépet. Mondtam neki, hogy a gyerekesek biztos nem fognak bejönni a kocsmába fagyizni, kell egy külön stand hozzá!” – mesél Ipacs Rózsi. A megoldás egy tizenhat négyzetméteres kis fabódé lett, innen kezdték árulni a fagylaltot. „Rettenetes volt dolgozni benne” – mondja.

Az interjú már az Andrássy úti üzletük alagsorában készül, monoton zümmögő, hatalmas hűtőgépek sorfala között, de ekkora géppark már komoly hőleadást generál, a fagylaltoslét átka, hogy a portéka hideg, a gépek meg ontják a meleget. A kellemetlen körülmények azonban kifizetődtek, a környéken nem volt versenytársuk, a vevők egyre többen lettek. Miközben a fagylaltozó forgalma nőtt, Ipacsék tervei is mind merészebbé váltak. 1999-ben nyitott meg a Westend bevásárlóközpont Budapesten, a Nyugati pályaudvar mellett.

„Balázs teljesen rá volt csavarodva, hogy mindenképpen kell egy üzlet a Westendben. Egy ismerősön keresztül tudtunk helyet szerezni. A pláza megnyitásakor kaotikus állapotok uralkodtak még bent, egy csomó üzlet el sem készült. A westendesek folyton jártak a nyakunkra, hogy milyen nevet írjanak be az üzletünknek, mondtuk, hogy na, ezen még nem gondolkoztunk. A férjem egyszer csak azt mondta: »Olyan hisztérikus a hangod, legyen a neve Hisztéria!«” – mondja Rózsi nevetve.

Nem tudtuk, hogyan nyúljunk a süteményekhez
Az Ipacs családnak nem a kocsma és a fagylalt volt az egyetlen vállalkozásuk, az ország egyik legnagyobb hírű diszkóját, a Wild Westet (későbbi nevén Club Prince) is ők üzemeltették. A diszkók korának viszont leáldozott, amikor ezt felismerték, eladták. A Joker kocsma felett is eljárt az idő, ám az ma is családi tulajdonban van, egy ideig trafik volt, most a fagylaltbizniszt erősíti. A Westendben jól ment az üzlet, egy ponton megkeresték őket az Örs vezér téri Árkád bevásárlóközpontból is, nem nyitnának-e ott üzletet.

Csakhogy túl erős konkurencia lett volna a már akkor ott lévő és ma is működő olasz fagylaltozó. „Mondtuk, hogy fagylaltozót nem, de éttermet nyitnánk – mondja Rózsi. – Őszintén szólva elég nagy hiba volt, tíz év után feladtuk, nem voltak ideálisak a körülmények.” 2006-ra a tápiószecsői fagylaltos már nem bírta el a vendégforgalmat, muszáj volt bővíteniük, hogy ne veszítsenek vevőket. Lehetőségük lett megvenni a szomszéd telket, házzal együtt, és elhatározták, hogy ott nemcsak fagylaltot, hanem cukrásztermékeket is árulnak majd. „Szerettünk cukrászkodni, de hivatalosan sosem végeztünk el cukrásziskolát, nincs róla papírunk. Balázs ugyan a fagylalt miatt egy csomó tanfolyamot megcsinált, többet ezek közül Olaszországban, de más jellegűeket” – magyarázza Rózsi. A cukrászda 2008-ban nyitott meg, de az időzítés rendkívül szerencsétlen volt, a gazdasági válság épp akkor kezdett kibontakozni. „Akkoriban volt svájcifrank-alapú devizahitelünk, ahogy megnyitottunk, egyik napról a másikra duplájára nőtt a hiteltörlesztés.

Ha nincsenek életbiztosításaim, nem tudom, mi lett volna. A Westend is nagyon készséges volt velünk, kaptunk haladékot a fizetéssel.” A pénzügyi nehézségeket csak fokozta, hogy nem értettek a süteményekhez. „Nagyon rosszul mentünk, nem tudtuk, hogyan nyúljunk a süteményekhez, felvettünk olyan embereket, akik nem voltak túl jó cukrászok.” Pedig a bővülési tervek itt nem értek véget, akkor már szemet vetettek az Andrássy útra, ahol mindenképpen akartak egy üzletet, de tisztában voltak vele, hogy a tápiószecsői süteménykínálattal oda nem mehetnek be. Felvettek egy fejlesztő cukrászt, aki saját süteményeket talált ki, és betanította a személyzetet. „A másfél év alatt, amíg nálunk fejlesztette a termékeket, nagyon jó hatással volt a főcukrászunkra, aki nemcsak a stílusát tudta átvenni, de a tempóját is, és a kreativitása is szárnyalni kezdett.” A kitartás meghozta gyümölcsét: már két ország tortája is készült a tápiószecsői cukrászdában, tavaly pedig a Sigepen (az olasz nemzetközi élelmiszeripari expón) rendezett fagylaltvilágbajnokságon harmadik helyet értek el. A sütemények készítésekor francia fagyasztásos technológiával dolgoznak, a kész süteményt sokkolásos eljárással tizenöt perc alatt lehűtik mínusz negyven fokra, utána jöhet a szeletelés.

„Balázs Franciaországban látta azt a vágógépet, ami vízsugárral, háromezer bar nyomással vágja a süteményt. Ilyen nekünk volt először az országban.” A gép a fagyasztott tortákat sebészi precizitással vágja olyan formára, amilyenre programozzák. „Az a mottó, hogy amit lehet, azt gépesítsük, a jelenlegi termeléshez elegendő öt cukrászt és négy kisegítőt alkalmazni. A fagylaltos részlegen hat ember el tud készíteni napi másfél tonna fagylaltot. Balázs minden gépből a legújabbra esküszik, van nyolc fagyasztónk, tíz főzőnk.”

Pénz a sütiben nincs, a fagyiban van
A bővülés végül szerencsésen sült el, a kezdeti nehézségeket pár év alatt maguk mögött hagyták, és egyre több megkeresést kaptak azzal kapcsolatban, hogy nem árulnának-e viszonteladóknak süteményt és fagylaltot. „Nekünk a fagylalt volt a fő csapásvonal, abból lehetett profitot termelni” – mondják, és ennek oltárán a régi családi házukat is beáldozták. Azt kezdték átalakítani fagylaltüzemmé, mert a cukrászda alapterülete azt már nem bírta volna el. A viszonteladás annyira jól ment, hogy 2022-ben aztán külön fagylaltüzemet kellett felépíteniük a megrendelések kiszolgálására. Jelenleg négy üzletük (Westend, Andrássy út, Tápiószecső és Gyömrő), csaknem kétszáz partnerük van, és több mint száz pultjuk, amit a viszonteladók bérelhetnek tőlük, ha nincs sajátjuk.

Azzal, hogy a családi házból külön üzembe költözött a fagylaltgyár, újabb lehetőség nyílt Ipacsék előtt. „A férjem megismerkedett Olaszországban egy hölggyel, akin keresztül sikerült ipari pörkölőgépet és a pasztásításhoz malmokat szereznünk.” Ez azért volt fontos, mert jelentős költségcsökkentést lehet elérni azzal, hogy a süteményekhez használt pasztát maguknak is elő tudják állítani. „Egy kiló pisztácia – és most csak a hasamra csapok – nyolcezer forint, a belőle készült massza húszezer.” Az idei fagylalt­árak látványosan megugrottak, viszont ezeknek a beruházásoknak köszönhetően a hisztériás termékek ára nem drágult annyit. Míg máshol a hétszáz forintot verdesik az árak, a tápiószecsői cukrászdában öt deka fagylalt 350 forint.

A fagylalt mellett a kávé is termeli a nyereséget, a pörkölést már helyben végzik, a kávészemeket pedig Olaszországból hozatják, így lényegesen olcsóbb. Az alapanyagok kiválasztásánál igyekeznek a mennyiségi előnyt kihasználni, gyümölcspüréknél (a fagylalt alapanyaga) egy ízből akár tíz–tizenöt raklappal is rendelnek, mert így jobb árat kapnak. „Balázs szereti, ha egyszerre minden megvan, és nem kell nyáron, a legnagyobb forgalomban rendelgetni. Emiatt viszont irdatlan mennyiségű hűtőkamránk van, ami rengeteg áramot fogyaszt.” A fagylaltüzem által elfogyasztott harminc–ötven kilowattóra csúnya áramszámlát tudna összehozni, ennek kivédése annak a 480 napelemnek a dolga, ami az üzem tetején termeli az áramot. Rózsi szerint nem fizetnek sokkal többet, mint az áremelések előtt, ami azért szerencsés, mert a cégek most már közel négyszeres vízdíjat fizetnek, mint korábban, így bőven lett extra kiadás.

„Nem hittem volna, hogy valaha látok majd millió forint fölötti vízszámlát.” A vízdíjak mellett az infláció okozta reálbércsökkenést is kompenzálniuk kell, emiatt a tápiószecsői cukrászdában másfél év után hozzá kellett nyúlniuk az árakhoz. „Az utóbbi pár év nagyon turbulens volt, nem tett jót a piacnak” – mondja egy jól ismert konkurens, a Fragola fagylaltozók tulajdonosa.

Török Balázs szerint nem is az alapanyagárak okozzák a nehézséget, hiszen akinek jól felépített, hosszútávú beszállítói kapcsolatai vannak, talán áremelés nélkül is meg tudta úszni a beszerzést. A legnagyobb problémát az energiaárak elszállása, illetve a bérjellegű költségek jelentik. És bár elsőre azt gondolhatnánk, hogy a negyvenfokos nyarak kedveznek a fagylaltosoknak, az extrém hőhullámok rontják az üzletet. „Harminc fok körül egy kellemes sétához jólesik egy hűsítő fagy­lalt. Negyven fokban már senki sincs az utcán, mindenki vagy otthon marad, vagy még a városból is elmenekül.”

Ipacs-Ice Kft.
(fagylalt-viszonteladás, plusz a gyömrői, az Andrássy úti és a Westend-beli Hisztériák üzemeltetése)
Alapítás:
2011
Tulajdonosok:
Ipacs Balázsné, Ipacs Balázs,
Füredi Krisztián
Létszám:
19 fő
Árbevétel
(millió forint)
2022
533,5
2023
821,3
Adózott eredmény
(millió forint)
2022
138,8
2023
397,2

Hisztéria Kávézó Kft.
(sütemény-viszonteladás és a tápiószecsői Hisztéria üzemeltetése)
Alapítás:
2011
Tulajdonosok:
Ipacs Balázsné, Ipacs Balázs, ifj. Ipacs Balázs
Létszám:
27 fő
Árbevétel
(millió forint):
2022
710,2
2023
319,9*
Adózott eredmény
(millió forint):
2022
97,5
2023
-70,6*

*A rossz eredmény oka, hogy tavaly elektromos tűz keletkezett a cukrászdában, így két nyári hónap forgalma kiesett.

Forrás: Dun & Bradstreet