A Bilanx a környék szokásait és gazdasági törvényeit sutba dobva karakteres, leginkább szerzőinek leírható konyhát visz a legszűkebb pesti belvárosban.
Egy világjárvánnyal ezelőtt a Tigris működött abban a belvárosi üzlethelyiségben, amit késő tavasz óta a Bilanx foglal el. Ha valakinek éppúgy megkopott volna a latinja, mint az enyém, annak mondom, hogy a név kétkarú mérleget jelent, és az utcanévre rímel. Ezt tehát viszonylag könnyen megfejtettük, ám a Bilanx lilás-kékes fényű, sátorvázszerű fénycsövekkel keretezett, a minimalista és a csempézett asztalok ellenére sajátosan légies belterét már kevésbé egyszerű megfejteni. Kétségkívül nem az általános étteremgenerátor szülte, leginkább egy 60-as évekbeli videoklipet idézne, már ha lettek volna ilyenek. Mindenesetre jól és fesztelenül lehet benne ülni. Sokat segít ebben a fiatal és közvetlen stáb, meg a nyitánynak hozott szardellával elkevert vaj, ami felkészít a várható (remélhető) erős ízhatásokra. Kis kóstolótányérokkal és véges számú fogással dolgoznak, a sztoriban francia és baszk pedigré, de az étlapon annyi ázsiai behatás is felvillan, amennyi mostanság mindenütt a világban, ahol nem cövekelik magukat szorosan egyetlen konyhához.
A hideg ételek sorát nyitó marinált bébiuborka tahiniszerű mandulavinaigrette-tel és -pelyhekkel, valamint csiliolajjal jön, a tavaszi nyitáskor ugyanez a fogás még fehérspárgával készült. Azzal tele volt az Instagram, az uborka talán kevésbé közösségimédia-pozitív, de az a gyanúm, hogy ez a fogás minden roppanni képes, neutrálisabb zöldséggel működik. A libamájtortácskák úgy képesek egy régóta keresett májélményt adni, hogy közben nem nehezek, a borból és szőlőléből redukált édes, gyümölcsös ízjegyek csak árnyalatnyit köszönnek be, és a vékony házi krokett sem teszi töményebbé az ízképet. A mangalicasonka hazai tenyésztésű sertésből készül, de Spanyolországban érlelik három évig, és nem hiába: elég emlékezetes íze van ahhoz, hogy ne csak mint két szerviz közötti bar food legyen helye egy ilyen étlapon.
A meleg fogások közül a két szépen formázott hasábban tálalt mangalicakaraj akár rózsaszínűbb is lehetett volna, de így is tökéletesen puha, és visszaadja a gyakran és gondosan kiszárított húsrész becsületét. Choron kerül rá, ami a tankönyvben egy paradicsomos irányba dúsított vajas-boros berni mártás lenne, de itt egy BBQ-s hangvételű, máshogyan gazdag szósz. Szerencsére nekünk csak a húsra kell kanalazni, a terminológiában nem kell elvesznünk. A köret zellerkrémre pakolt, pirult kínai kel, utóbbit a citrusok húzzák a nyárhoz.
Túra – így mondják azt a menetrend szerinti kört, amit a sárga Family Frost-hűtőkocsik megtesznek. Több mint harminc éve viszik házhoz a jégkrémet és a mirelitet országszerte. Nemcsak az autók színe és dizájnja nem változott az elmúlt évtizedekben, hanem a szignál sem. Utóbbi épp annyira hozzátartozik a vidéki Magyarországhoz, mint a kakaskukorékolás – ha nem is olyan gyakori.
Több tulajdonosváltás után lassan tíz éve magyar kézben van a cég, és sikeresebb, mint valaha.
Elgördül a függöny, kezdődik a Friderikusz show, 1993-at írunk. Felcsendül a Family Frost-autók jól ismert szignálja. Igen, az, amire most is gondolsz, és ami alá legtöbben a „szólj anyádnak, hozzon pénzt!” szöveget mormolják. Vannak dallamok, amik legalább annyira beleégnek az agyunkba, mint mondjuk a MÁV-szignál. Csigalassan gördül be a tévéstúdióba a sárga fagylaltoskocsi. Benne és a tetején ülnek, mellette még több integető gyerek halad. Aztán a kormány mögül fekete-fehér csíkos pólóban kipattan Friderikusz Sándor: „Mit meg nem tesz az ember azért, hogy egyszer fagyis kocsival érkezzen a saját show-jába. Ez volt minden álmom.”
Nem sokkal korábban indult el Magyarországon az akkor még német tulajdonú Family Frost. Röviddel a rendszerváltás után igazi kuriózumnak számított, hogy házhoz jött a jégkrém.
Alföldi tanyáktól a Gellért-hegyig Schattmann Attila nagy alumíniumlétrával a kezében áll a Sóskúti Ipari Park egyik üres telkén, pár perce parkolt le a fagyiskocsival. A létrán most nem gyerekek, hanem főnöke, Félix Miklós, a Family Frost Kft. főtulajdonosa mászik fel az autóra a fotózás kedvéért. „Álló helyzetből ülőbe, aztán kicsit jobbra, kicsit balra, majd megint fel!” – fotósunk, Belicza Laci instruálja Miklóst a magasban. „Látják, így kell letakarítani az autó tetejét – somolyog az orra alatt Attila. – Csak viccelek. Nagyon jó főnök a Miklós.”
Attila a depóvezető-helyettes a Family Frost sóskúti depójában, ahol a cég központi hűtőháza is van. Lassan huszonöt éve dolgozik itt, az első hét évben eladó volt. „Véletlenül pont az első napján voltam kinn a depóban, és mondtam, hogy felülök hozzá, elmegyek vele a túrára” – emlékszik vissza Miklós. Évente mind a tizenkilenc depót végiglátogatja, néha a sofőrök mellé is beszáll. „Nekem is jót tesz, hogy nemcsak az elefántcsonttoronyban üldögélek, hanem terepen is látom, mit akarnak a vevők.”
Attilát első napján nyilván nem nyugtatta meg kollégái élcelődése, hogy nem kell izgulni, Miklós „csak” a nagyfőnök. De aztán jól sikerült a túra. „Az értékesítés nagyon klassz dolog. Minden héten ugyanakkor, ugyanott, nagyjából hasonló vevőkkel találkozunk, megismerjük egymás unokáinak, gyerekeinek nevét.”
Budaörs, Gazdagréti lakótelep, Gellért-hegy, Csepel, Százhalombatta, Biatorbágy, Érd – ezeket az útvonalakat járta évekig, mindennap másikat. „Le vannak írva az útvonalak, mint bármelyik menetrend. Csak mi kicsit pontosabbak vagyunk, és oda is eljutunk, ahová a busz vagy a vonat nem.”
Valószínűleg továbbra is ez az egyik titkuk. Tavaly rekordévet zártak kilencmilliárd forint árbevétellel, idén további hét-nyolc százalékos növekedést terveznek. Meg az, hogy a magyar tulajdonosok rugalmasabban tudnak dönteni, mint korábban ugyanebben a szerepben az európai mamutcégek.
A Family Frost (kezdettől ez a márkanév) 1991-ben jött Magyarországra. A márka a német Milchhof – egy skandináv ötletet hasznosító – franchise-a volt. Aztán nemzetközi tulajdonosok (Nestlé, Schöller, Eismann) jöttek-mentek, a sárga autó, a szignál és a túrák útvonala viszont sosem változott, a jégkrém és a sofőrök mindig odaértek, ahová kellett, az emberek pedig szeretik ezt az állandóságot.
Az útvonalakat anno (amikor még sehol sem volt a GPS) frissen végzett holland és német egyetemisták tervezték meg a skandinávoktól kapott metodika alapján úgy, hogy egy-egy túrán átlagosan kétezer embert érjenek el. Magyar segítőikkel végigautózták az egész országot. Félix Miklós 1996 óta dolgozik a cégnél, azóta ő az ügyvezető igazgató, 2015 óta társtulajdonos is. Korábban nyolc évig volt marketingvezető Ausztráliában Rupert Murdoch befektetőmágnás Newscorp nevű cége és a TNT közös cégénél, a repülőgép-lízingelő Ansett Worldwide-nál. „Volt olyan év, hogy 240 napot voltam úton.” Imádta, de – már mint ausztrál állampolgár is – hazajött, és a Family Frost előtt a Magyar–Amerikai Vállalkozási Alapnál (MAVA) szerzett befektetési tapasztalatot.
Ez jól is jött, amikor mint cégvezető 2015-ben egyszer csak sorra kapta a keresztkérdéseket a cég állapotáról az akkori tulajdonos német Eismanntól és a holland befektetési alapjuktól. Gyanús lett, hogy eladásra készülnek, és igaza lett: minden kelet-európai érdekeltségüktől meg akartak szabadulni. „Tudtam, mit tud a cég.” Miklós meglátta a lehetőséget a vezetői kivásárlásban, azonnal Németországba repült, és két hónap múlva már meg is volt a megállapodás.
Pontosan tudta azt is, kivel szeretne dolgozni. Így lett tulajdonostársa korábbi egyetemi csoporttársa, Bánkuti Ákos, illetve Bézi Gábor, akivel addigra már tizenöt éve dolgozott együtt a Family Frostnál. Bevettek még a cégbe egy közgazdászt (Miklós korábbi MAVA-s kollégáját) és egy jogászt is három-három százalékos részesedéssel. „Húsz év ugyanannál a cégnél azt is jelenti, hogy csőlátásunk van. Kellett két külső ember, aki adott esetben azt mondja, gyerekek, gondolkodjatok el, jó ötlet-e!”
Mínusz 24 fok, pólóban Amikor kilenc éve megvették, a magyar Family Frost nem volt jó állapotban. Nyereséges volt, de már rég nem annyira, mint tíz évvel azelőtt, 2005 körül. Korábban előfordult, hogy amikor az éppen tulajdonos Nestlé nemzetközi vezérigazgatója – aki tízévente egyszer jött Budapestre – megnézte a magyar leányvállalatot, Miklóstól külön találkozót kért, mert felfigyelt a Family Frost kiemelkedő eredményeire. „Tudni akarta, mi a titok.”
Amikor Miklósék átvették a céget, hűtőházépítésbe kezdtek Sóskúton, majd 2021-ben elindították a gépkocsicsere-programot. Háromszáz kocsijuk van használatban, ezeket az alvállalkozó eladók bérlik tőlük, és van még negyven tartalék autójuk is.
„Ilyen komoly beruházásokat nem lett volna könnyű ennyire gyorsan elfogadtatni, mondjuk, egy Nestlével.” Ezer négyzetméter alapterületű, háromezer raklap kapacitású hűtőházuk egy év alatt, büdzsén belül maradva készült el, így megszűnt a korábbi, bérlés miatti kiszolgáltatottságuk, és négy év alatt megtérült a beruházás. Egy-egy kisebb, ötven-hatvan raklapnyi áru tárolására alkalmas hűtőkamrájuk minden depóban van.
Timarócky Imre logisztikai igazgató kalauzol a hatalmas hűtőházban. Az analóg hőmérők (digitálissal is ellenőrzik a hőmérsékletet) mínusz 24 fokot mutatnak. Jól jön a bejáratnál kölcsön kapott bundakabát. Miklós rövidujjú pólóban libben be utánunk a hűtőkamrába, három perc után (amikor először dideregve az órámra nézek, hogy mióta lehetünk benn) is simán jobban bírja a klímát, mint én kabátban. Valószínűtlenül magas tornyokban, dobozokban áll a temérdek jégkrém.
Ez nem volt mindig így. Miklós a cégnél először komoly problémával szembesült. „Amikor idejöttem, a soponyai központi hűtőházunkból havonta tízmillió forint értékű áru tűnt el.” Szigorú biztonsági intézkedéseket vezetett be, és három hónap múlva meg is szűnt a probléma. „A skandinávok más szemmel nézik a dolgokat. Nehezen értették meg a magyar rögvalóságot, hogy itt lophatnak is” – mondja, miért kerestek kifejezetten magyar cégvezetőt.
Ilyenkor nyáron a jégkrémek vannak többségben a raktárban, ezekben a hónapokban eladásaik 75–80, télen csak 15 százalékát hozzák. Mivel Magyarországon egy ideje nincs pálcikásjégkrém-gyártás (kivéve a Unilever veszprémi gyárát, de ott csak maguknak gyártanak), a Family Frost ezeket és tölcséres termékeit elsősorban holland és szlovén beszállítóktól, a dobozos jégkrémeket pedig egy kisebb magyar gyártótól veszi. Mirelit zöldségben a Family Frost fő beszállítója a székesfehérvári Fevita és az albertirsai Mirsa, illetve spanyol és belga zöldségmixeket, valamint egyfajta fagyasztott zöldségeket is árulnak.
Egy olyan óriási hűtőház, mint a Family Frost sóskútija, rengeteg áramot fogyaszt, így persze őket is megütötte az energiaválság, ezért központi depójukba, illetve öt továbbiba az utóbbi két évben napelemeket telepítettek.
Magyarországon az egy főre jutó jégkrémfogyasztás évi négy és fél liter, és minél északabbra haladunk, úgy nő a mennyiség, Svédországban már harminc liter fejenként. A Spar Magyarország szerint nyáron, májustól augusztusig fogy el az éves jégkrémforgalom hetven–nyolcvan százaléka. A forgalmi értéket tekintve a családi, dobozos kiszerelés a torta legnagyobb szelete, a mennyiségi eladásoknál a pálcikás termékeké az első hely.
Pistikém, mit javasolsz? „A mi vevőnk nem a vásárló, hanem az eladó” – mondja Miklós. Mivel a hűtőkocsiba nem lehet belátni (persze ott a szórólap és a képek a kocsi hátulján), az eladók és a vevők akár több évtizedes bizalmi kapcsolata miatt sokkal jobban működik a „Pistikém, mit javasolsz?”. Nem csoda, hogy Miklósék minden új terméket végigteszteltetnek az eladókkal a depókban, és maximálisan figyelembe veszik a véleményüket. Körülbelül háromszáz alvállalkozójuk van, sokan közülük tizenöt–húsz, sőt harminc éve náluk dolgoznak. Jutalékot kapnak a forgalmuk után, abból levonják az autók bérleti díját, így alakul ki a jövedelmük.
Nyugdíjasok és kisgyermekes családok – vevőik ebben a két kategóriában erősen túlreprezentáltak, áraikat pedig a hiper- és a szupermarket közé lőtték be. A covid megkeverte a lapokat, több lett a vásárlójuk, és a felsőbb jövedelmi kategóriákból is megjelentek vevők, egy részük náluk is maradt. A termékkört bővítették magasabb kategóriájú termékekkel, például különlegesebb zöldségmixekkel, halakkal, további jégkrémekkel. A főváros nagy részét is lefedik (pedig ott aztán tényleg szinte minden sarkon kapni jégkrémet), kivéve az 5., 6. és 7. kerület parkolási szempontból problémás részeit. Budapesten – egészen a covidig – mindig kisebb volt a forgalmuk, de itt a 7600 forintos átlagos országos kosárértéknél magasabb az egy vevőre jutó eladás.
A hatvanhét éves Miklós úgy látja, a növekedésben vannak kitörési pontok – külföldi terjeszkedés, logisztika felfuttatása, gyártóüzem építése a már megvett szomszéd telken –, de tulajdonostársaival nem feltétlenül ambicionálnak ilyen nagy ugrást. „Ez mind olyasmi, ami anyagi és menedzsmentszempontból is extra erőforrásokat igényelne.” Azt mondja, most elég feladatot ad a cég modernizálása. A népszerűségük pedig, úgy tűnik, töretlen. Miklós legutóbb gyanútlanul nézett egy színházi előadást, és a darabban egyszer csak felcsendült a Family Frost szignálja.
Family Frost Kft. Alapítás: 1992 Tulajdonosok: Félix Miklós (40%), Bézi Gábor Sándor (30%), Bánkuti Ákos Mihály (24%), Balogh Róbert Tibor, Molnár István József (3–3%) Létszám: 65 fő Nettó árbevétel (milliárd forint) 2022 9,1 2023 9,8 Adózott eredmény (milliárd forint) 2022 1,0 2023 1,0 Forrás: Dun & Bradstreet
„A világ egyik legszebb hoteljében vagyunk, nézz csak körbe!” – mondja büszkén Thibaut Drege, a Gresham Palota francia Gerenal Managere, és az impozáns, nagyvonalú Art Nuoveau előtérben ülve nehéz lenne nem hinni neki. Az elmúlt évek a hotel vezetése számára azzal teltek, hogy új tartalommal és identitással töltötték fel az idén húszéves szállodát, valamint a […]
Évek óta követik egymást a legbefolyásosabb nők Forbes-listáján, többé-kevésbé ismerik is egymást, de a szentendrei Daalarna Gardenben most először jöttek össze, hogy megünnepelhessük őket. Inspiráló karakterek, selfmade márkaépítők – a nők tizedik listája után idén már díjaztuk is őket.
Még csak huszonévesek, de már olyan cégnevek színesítik az önéletrajzukat, mint a BlackRock, a Prezi, a Wise vagy a GoTo (korábban LogMeIn). Bugir Zsófia, Roza Bori és Südi Bea különböző úton jutottak el a fiataloknak technológiai képzéseket kínáló Skoolig, és amit ott tanultak, azóta is erősen hatással van a szakmai életükre. A három programozó a kívülről progresszívnek tűnő IT-s közegben azt érzékeli, hogy még ma is fennállnak a nemek közötti különbségek, sok a mentális megpróbáltatás és a csoportos leépítés. Lelkesedésük azonban nem hagyott alább.
Hajnóczy Soma imádott könyvelni, aztán kétszeres bűvészvilágbajnok lett. Így turnézta körbe a Földet, majd amikor elege lett az utazásból, üzletet csinált a bűvészkedésből, és háromszor megtöltötte a Papp László Budapest Sportarénát is. A bűvésztestvérének hívott Kelle Botonddal felépítette Az illúzió mesterei sorozatot, és már nemcsak előadói, hanem producerei is a jó előre telt házas előadásoknak. Kellett hozzá tíz küzdelmes év és elvakult maximalizmus.