Las Vegas legújabb luxusnyaralóhelyének az az egyik legnagyobb erénye, hogy szakít a vegasi hagyományokkal: a pörgés mellett nyugalmat is kínál.
A csokornyakkendős márka egyenesen Miamiból jött a Stripre, azaz a Las Vegas Boulevard kaszinóhotelekkel teli szakaszára. A Florida államban 1954-ben megnyitott modernista luxushotelben a kor minden fontos celebritása megfordult már vendégként, illetve fellépőként, és persze maga James Bond is – Sean Connery képében manifesztálódva – eltöltött itt jó pár percet a Goldfinger című részben. A kirobbanó sikerhez képest meglepő, hogy a szállodalánc nevadai felbukkanására hetven évet kellett várni.
A hely igazi oázis, hiszen ellentétben a többi hotellel, amik arra építenek, hogy a vendég már a recepcióig is nyerőgépek labirintusán küzdje át magát, itt szimplán be lehet sétálni a lobbyba. A szokásos alacsony belmagasság helyett többemeletnyi tér és izgalmas belsőépítészet segít elterelni a figyelmet a kaszinóról, és még a bárokban sem enyhítik a várakozás perceit videópókerrel. A legtöbb olyan trükkről lemondtak, amik a városban, ahol még a reptér is tele nyerőgépekkel, szabványmegoldásoknak számítanak.
Helyettük van rengeteg híres étterem (főleg olasz és ázsiai hangolásúak), több komoly méretű medence (alapvetően lubickolásra, nem úszásra), izgalmas kilátás – többek közt a meglehetősen látványos épületre, a Gömbre (The Sphere). És persze milliószámra bukkan fel a csokornyakkendő-motívum, na, meg gigászi modern művészeti alkotások tömege. Szóval ne egy csendes kis szállodára számítsunk. A maga 224 méterével eleve a legmagasabb épület a városban – a Strat (oshpere) magasabb, de az egy torony –, és a 3500 szoba és lakosztály mellett még egy koncertteremnek is jutott benne hely.
A Bilanx a környék szokásait és gazdasági törvényeit sutba dobva karakteres, leginkább szerzőinek leírható konyhát visz a legszűkebb pesti belvárosban.
Egy világjárvánnyal ezelőtt a Tigris működött abban a belvárosi üzlethelyiségben, amit késő tavasz óta a Bilanx foglal el. Ha valakinek éppúgy megkopott volna a latinja, mint az enyém, annak mondom, hogy a név kétkarú mérleget jelent, és az utcanévre rímel. Ezt tehát viszonylag könnyen megfejtettük, ám a Bilanx lilás-kékes fényű, sátorvázszerű fénycsövekkel keretezett, a minimalista és a csempézett asztalok ellenére sajátosan légies belterét már kevésbé egyszerű megfejteni. Kétségkívül nem az általános étteremgenerátor szülte, leginkább egy 60-as évekbeli videoklipet idézne, már ha lettek volna ilyenek. Mindenesetre jól és fesztelenül lehet benne ülni. Sokat segít ebben a fiatal és közvetlen stáb, meg a nyitánynak hozott szardellával elkevert vaj, ami felkészít a várható (remélhető) erős ízhatásokra. Kis kóstolótányérokkal és véges számú fogással dolgoznak, a sztoriban francia és baszk pedigré, de az étlapon annyi ázsiai behatás is felvillan, amennyi mostanság mindenütt a világban, ahol nem cövekelik magukat szorosan egyetlen konyhához.
A hideg ételek sorát nyitó marinált bébiuborka tahiniszerű mandulavinaigrette-tel és -pelyhekkel, valamint csiliolajjal jön, a tavaszi nyitáskor ugyanez a fogás még fehérspárgával készült. Azzal tele volt az Instagram, az uborka talán kevésbé közösségimédia-pozitív, de az a gyanúm, hogy ez a fogás minden roppanni képes, neutrálisabb zöldséggel működik. A libamájtortácskák úgy képesek egy régóta keresett májélményt adni, hogy közben nem nehezek, a borból és szőlőléből redukált édes, gyümölcsös ízjegyek csak árnyalatnyit köszönnek be, és a vékony házi krokett sem teszi töményebbé az ízképet. A mangalicasonka hazai tenyésztésű sertésből készül, de Spanyolországban érlelik három évig, és nem hiába: elég emlékezetes íze van ahhoz, hogy ne csak mint két szerviz közötti bar food legyen helye egy ilyen étlapon.
A meleg fogások közül a két szépen formázott hasábban tálalt mangalicakaraj akár rózsaszínűbb is lehetett volna, de így is tökéletesen puha, és visszaadja a gyakran és gondosan kiszárított húsrész becsületét. Choron kerül rá, ami a tankönyvben egy paradicsomos irányba dúsított vajas-boros berni mártás lenne, de itt egy BBQ-s hangvételű, máshogyan gazdag szósz. Szerencsére nekünk csak a húsra kell kanalazni, a terminológiában nem kell elvesznünk. A köret zellerkrémre pakolt, pirult kínai kel, utóbbit a citrusok húzzák a nyárhoz.
A krumpliszószos-mizós brokkoliniből a névadó zöldség hagy nyomot, létezése azt árulja el, hogy lehetséges addig közelíteni a brokkolitól a spárga felé, hogy az már érdekes legyen. A fogasból egyikünk beéri egy kóstolóval, aminek másikunk nagyon örül, és a leírásból mindenki elképzelheti, ő maga melyik halmazba tartozik: tojássárgájától krémes, langyos szusirizs fölött egy jókora halfilé, és azon egy szalonnafátyol. Akár villával is el lehet vágni, és minden falat a tiszta halíz, némi füst és a többféle zsíros alkotóelem kiváló összjátéka, olyan fogás, amit addig akar nyújtani az ember, amíg lehet.
Bébiuborka
Libamájtortácskák
Mangalicakaraj és choron
A gőzgombóc itt egy karamellizált fehércsokoládéval töltött, vaníliasodóval meglocsolt bao. Két desszertre is elég dolog történik benne, és a sípályák hüttéi legfeljebb azért sejlenek fel bennünk, mert ahhoz az évszakhoz és magassághoz jobban passzolnának, mint a júliusi pesti hőséghez. Ezt a pincérrel is megosztjuk, amikor visszajelzést kér. „Mi is mondtuk már, de makacs a séf” – mondja. Utóbbi lehet az ára, hogy sem unalmas, sem felejthető fogásunk nem volt. A Bilanx nem biztonsági vagy üzleti találkozókra való villantós étterem, azokat célozza be, akik szeretnek érdeklődve enni. Régen nyílt ennyire nekik kitalált hely, ahol ráadásul erősen kedvező árú ebéd- és esti kóstolómenükkel (7, illetve 14 ezer forint) is próbát tehetnek.
Bilanx Budapest V., Mérleg utca 10. A teszt időpontja: 2024. július 13. Ezt ettük: Bébiuborka: 2100 Libamájszendvics: 2800 Mangalicasonka: 2900 Süllő: 6900 Mangalica: 5400 Brokkolini: 3400 Gőzgombóc: 2500 Két üveg szűrt víz: 1700 Két pohár bor: 3350 Két kávé: 1600 Szervizdíj: 4898 Összesen: 37 548 forint
Júniusban elindult az Afterwork, a Marriott Hotel–DNB-ben zártuk le a tavaszi szezont Frei Tamással, Lénárt Viktorral, Rácz Lillával, és persze veletek.
Egy tizenhat négyzetméteres fabódéval kezdték Tápiószecsőn, ma már az Andrássy úton is van fagylaltozója az Ipacs családnak. Pedig annyi mindenen elcsúszhattak volna. Hoztak rossz döntéseket, nyitottak, majd becsuktak nem működő éttermet, ráfaragtak a devizahitelre, és úgy kezdtek cukrászkodni, hogy a süteményekhez se konyítottak.
Goszleth Marcell gyerekkorában legóból épített kishajójára ragasztott zörgős papírvitorlát. Aztán komolyabbra vette a figurát, és ma már Józsa Márton és Kelemen Tamás vitorlázókkal közös cége, a Hunsails készíti az idén ötödször is Kékszalag-győztes Fifty-Fifty vitorláit is.
