Ahol tudott, hibázott, és aztán tanult belőle. Most ott tart, hogy egy milliárdforintos számlázócéget vezet, vasárnap esténként pedig az RTL-en láthatod viszont. Sárospataki Albert, a Billingo alapító-vezérigazgatója, újabban cápa, egykoron DJ.
A friss Cápák között-évad partedlis pitche, a LovEat szépen, tömören összefoglalja az új cápa, Sárospataki Albert – Albi – szerepét, gondolkodását az üzleti show-ban. Az adásban kemény kritikát kapott a beszélgetésindító előkék ötlete (textil- vagy papírpartedlik tízezer forintos csomagokban, rajta számok, leeszed az egyiket, kikeresed a számhoz tartozó kérdést), még a fegyelmezettebb Balogh Petyából is előhozta, hogy üzletileg mekkora „marhaság”.
„Én bele mertem állni, hogy igenis fontos üzenetet hozott ide, és hálás vagyok érte, még ha nincs is piaci relevanciája a vállalkozásnak” – emlékszik vissza a felvételre Albert. Érdemes minél több oldalról megvizsgálni az ötletet, nemcsak megtérülés szempontból, de a motivációt, a képviselt értéket is. A harminchét éves cápa ezt a szemléletet szerette volna behozni félmillió tévénéző elé.
Pár éve még ő is egy volt a félmillióból, és nyilván eljátszott az ártatlan gondolattal, milyen lenne ott ülni az RTL-en főműsoridőben, mi újat tudna mondani a cápák mellett. „Nem félek kimondani a véleményemet, a döntéseim következményeitől sem tartok. Büszkén vállalom, milyen vagyok. Merek máshogy játszani” – mondja. Sosem felejtem, belekezdek a következő kérdésbe, mire oldalra dönti a fejét, és hangosat roppan a nyaka. Egy másodpercre mindketten megállunk, majd folytatom a kérdést, és ő ugyanúgy érdeklődően figyel tovább, mintha mi se történt volna. A második nyakropogtatás már nem zökkent ki.
Miután az infláció és a belvárosi lokáció egyszerre érezteti hatását a Madhouse árain, arra a kérdésre, hogy kinek ajánljuk, azt tudjuk válaszolni, hogy akinek belefér.
Egy évekkel ezelőtti ebéd óta többször lett volna már kedvem behuppanni a Deák tér menti Madhouse-ba egy ételre-italra, megnézni, merre megy a hely, de jellemzően olyan, péntek vagy szombat esti időpontokban ötlött fel bennem, amikor ez foglalás híján mindig meddő próbálkozásnak bizonyult. Aztán ahogy teltek a hónapok, évek, a Mad Scientist sörfőzde a néhai Anker helyiségét elfoglaló sörözőjét szétválasztották egy kocsma- és egy bisztrótérre – igaz, csak a lofttér indusztriális hangulatát fokozó fémpolcokkal, a hangtér maradt közös.
Meg az itallap árfekvése is, ami a két–háromezres, három-négy decis pohár sörökkel a kocsmarészen determinálja, hogy elsősorban a sarkon megálló reptérbusszal érkezőkre dolgozzanak, és nem könnyíti meg a bisztróoldal dolgát sem: az önmeghatározás alapján ez egy gasztrokocsma, de úgy képzelem, egy gasztrokocsmában kevesebb részt kéne kitennie az estéből, hogy az ember kimatekozza, mi fog beleférni az étel mellé, hogy ne szaladjon egy olyan számlába, amilyenre csak kivételes estéken van felkészülve.
Hétfői foglalásunk az év és hét eleji időpontban egyáltalán nem bizonyul indokoltnak: minden foglalt asztalra jutna egy külön pincér, akik ehelyett az első öt percben egyesével megjelennek a miénknél, hogy ugyanazt kérdezzék meg, de ezután hamar kiegyenesedik a szerviz. Ennél nagyobbat döccenünk azon, hogy a dicséretesen rövid, leves-, bao-, steak- és japánosított rántottétel-fókuszú étlap alján ígért további táblás ajánlatok nincsenek – van helyette egy tematikus-kollaborálós, a tetoválás jegyében fogant fix menü, amiről viszont nem lehet egyesével fogásokat választani. Ez el is dönti, hogy akkor bevállaljuk a fix ételsort, meg mellé ízesített vajakat és a hely városszerte követőtábort építgető hallevesét az állandó lapról. A menü feketére színezett, felettébb jóízű, ám egy határozott nézéstől apró darabokra hulló rizsropogósokra tálalt agyvelőpaszta-gombócokkal indít. Utóbbi krémben ha nem is egyértelműen sör, de valami kellemesen savanykás tónus is feltűnik, és a szintén feketére színezett, kaviárként roppanóvá főzött mustármagok is kerekítenek a képen.
A rendes étlap háromféle vaja közül mindegyik kifejezetten érdekes: ilyen a füstös-mizós, a kedvencünkké váló fermentált piros aranyas (kacsapecsenyezsír-szerű ízhatásával azt bizonyítja: az ízélmény előállítható szárnyasok leölése nélkül, ha beérjük négylábúak tejének elvételével), és a sós-citromos is újszerű a jóféle kovászos kenyéren, de alighanem tésztán vagy sült halon kerülne tökéletes szerepbe.
Jönnek a levesek: az alkalmi menü bárányrámenjében betétként nincsen hús, de remek tészta igen, és mint mondják, amikor a feketébe hajló mélybarna szín forrását firtatjuk, a kellemes lébe belefőtt pár birkafej. A jellegzetes bárányízt nem a keleti fűszerek takarják el, koncepciónak tűnik, hogy nem az ütközik ki.
A már említett halászlé esetében metéltre, zöldhagymára és két akkora darab rántott szürkeharcsára töltik a levet, ami érdemben segít értelmezni a leves szervizdíjjal együtt 7-tel kezdődő árcímkéjét. A lé kiindulópontja ugyanaz a dasi, azaz japán alaplé, ami például a rámenhez is elvezetett, de itt a paprikás-édesvízihalas irányba visszakanyarodva hoz létre új és valóban felettébb finom szintézist. A régebbi beszámolók káposztáról is szólnak, azt mi már hiányolni voltunk kénytelenek, de a tányér első fele így is nagyon működik.
Utána elkezdődik a fejemben a miért kell eláztatni a bundákat című, e hasábokon legutóbb a múlt hónapban lejátszott lemez – de elképzelhetőnek tartom, hogy előbb-utóbb átütő győzelmet arat Budapesten a szottykultusz, és ha így lesz, ennek a harcsának köze lesz hozzá. Ezen a ponton jól lakunk, ami akár nyugtalanító is lehetne a menü tömören rib eye-ként szerepeltetett főétele előtt, de ebből a szempontból szerencsés, hogy két hüvelykujjnyi, villával vágható és ízes steakecskéről van szó: sűrű, melaszos állagú, de váratlanul halas ízvilágú mártáson ülnek.
A menü nem listázza, de minden fogásnak van borpárja, ehhez ki is kérjük – minthogy egy deci ára pont nem szerepel a lapon, nem tudjuk, hogy a lista legdrágább borába nyúlunk ezzel bele, és nem is kötik az orrunkra. Az organikus badacsonyi vörös, a mártás és a hús ízhármasa működik – a kilenceurós deciárról majd a piac megmondja helyettem, meddig fog működni. A desszert kóstolópohár-desszert: hordóérlelt MadX sörből készült, habos krém, a menü szerint almával, pontosabban ízhatásra-állagra birsalmával az alján. Kóstolásra fanyar, majd az utóízben sörösen, váratlanul, de jólesően keserű. Tök jó geg, egy hosszabb menüben frissítőnek, nem csak lezárás gyanánt is működne.
Sörözőhöz illően nem finomkodók az adagok, célirányos választásokkal és az italok gondos beosztásával fejenként 12–15 ezerből is lehozható egy nem végtelen, de kellemes vacsora. Komolyabb tervekhez a céges bankkártya meglovasítását javaslom, és ha sikerül, másnapra a kifejezetten hívogató brunchot pastramis-savanyúkáposztás Benedek-tojással és korhely báránylevessel.
Madhouse Budapest V., Anker köz 1-3. A teszt időpontja: 2024. január 8.
Ezt ettük: Séfmenü: 14 500 Három vaj: 1980 Mad halleves: 6780 Horizont IPA (0,33l): 2280 Egy-egy dl bor: 1290 + 3390 Szervizdíj: 4533 Összesen: 34 753 ft
Jó ideig kerestem, hogy az agyvelőpaszta az tényleg agyvelő-e, vagy olyan, mint húslevesben az eperlevél, de nem találtam választ. Jó ideig kerestem, hogy agyvelőpasztát (?) falatozva kiakadhat-e az ember árakon, meg a tejivás kegyetlenségén, vagy ez olyan, mint diétás kólával kérni a Big Mac menüt. Erre már inkább találtam választ.
Benito Antonio Martínez Ocasio, avagy Bad Bunny profin pörgette fel magát a zenei streamingen és a közösségi médiában, így vált a világ egyik leghíresebb előadójává. Erre a befolyására épít most birodalmat a szórakoztatóipartól a
divaton át a sportig. Az amerikai Forbes cikke.
„Szóval valaki mindig felhívott?” – szögezem a kérdést az interjú egy pontján Gáspár Máténak. Merthogy újításokat hozó csendes háttérmunkájára sokan felfigyeltek az elmúlt három évtizedben, és előbb-utóbb valaki újból és újból felkérte a kultúra különböző területein vezetőnek. Például Schilling Árpád a Krétakörhöz, Fischer Iván a Fesztiválzenekarhoz, vagy legutóbb Mácsai Pál, hogy legyen az Örkény Színház új igazgatója. Közben dolgozott Soros-intézményben, az SZFE-n, meg a fővárosnak is – amennyire lehet, politikamentesen, menedzserként.
Amikor a 2200-as években történészek az előző előtti évszázad eseményeit kutatják a szerverek mélyén fennmaradt Tiktok-videókban, Insta-posztokban, online cikkekben és videókban (gondolom, a mesterséges intelligencia, vagy ki tudja, milyen emberfeletti segítségével), lesz majd egy kreatív, fiatal kutató, aki véletlenül rábukkan a 2010-es évektől kiadott Forbes magazinokra, és felcsillan a szeme. Új téma! A korszakról kialakult általános képpel szemben egy virágzó, sokszínű […]
Három történelmi épület és egy milánói sztárdizájner találkozása Budapest legújabb ötcsillagos szállodájában a Vörösmarty tér szomszédságában. Az épületeket újonnan ráépített, antracit árnyalatú tető formálja egységgé, összenyitásuk után az udvarok helyén hatalmas, növényekkel teli átrium jött létre.
