Az év utolsó hónapjaiban nem változtak számottevően a magyar gazdaság teljesítményével kapcsolatos várakozások, a már korábban is jellemző folyamatok folytatódtak. A gazdaságpolitikusok azonban gondoskodtak róla, hogy ne csak a kóros áfabevétel-elmaradás, a vártnál valamivel gyorsabban mérséklődő infláció és lassabban magára találó GDP-termelés szolgáltasson beszédtémát.


Ősszel még a növekedésmánia–egyensúly vita volt napirenden, személyi ellentétekkel fűszerezve. Az év végére eldőlt, hogy a költségvetési fegyelmet pártolni látszó Varga Mihály pénzügyminiszter szava az eddigieknél is kevesebbet fog számítani, Nagy Márton gyakorlatilag teljhatalmat kap a miniszterelnöktől gazdaságpolitikai kérdésekben – vagyis lehet vadul a növekedést hajkurászni, nem akkora probléma, ha közben borul a költségvetés.


Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszterből nemzetgazdasági miniszter lesz azáltal, hogy „visszanevezik” a tárcáját – mindez Orbán Viktor részéről nyilván külön fricska Matolcsy Györgynek. A jelenlegi jegybankelnök volt ugyanis korábban nemzetgazdasági miniszter, annak idején ő volt a miniszterelnök jobb keze. Ma viszont az a Nagy Márton az új gazdasági tótumfaktum, aki Matolcsy helyetteséből és egykori bizalmasából lett – viszonyuk megromlása után, ma már miniszterként – a jegybank egyik legnagyobb kritikusa.