Csilivili homokozónak, sokáig ritka költséges hobbinak tűnt, és már azon tipródtak, hogy lehúzzák-e a rolót. Aztán nagyon berobbant, és a Számlázz.hu volt tulajdonosai neobankot is indítottak.
„El nem tudom mondani, mennyire gyűlöltem azokat a havi egy csütörtök estéket, amikor tescós szatyorban a számlákkal el kellett mennem a könyvelőhöz. Aki dohányzott.” Stygár László, a Számlázz.hu egyik alapítója és extulajdonosa mondja ezt a netes számlázóprogram elindításának fő motivációjáról. Ma pedig már ott tartunk, hogy a Számlázz-csapat túl a sikeres exiten neobankot indít BinX néven. Mert a meglevő bankokkal nem lehetett megoldani, hogy tovább egyszerűsödjön a cégek dolga számlafizetéskor.
Az elmúlt húsz év egyik legizgalmasabb magyar üzleti történetéhez az kellett, hogy három informatikus vállalkozó éveken át nulla megtérülés mellett is kitartóan babusgassa a szerelemgyerekét, majd rátaláljon a tökéletes tanácsadóra, aki megmutatta az irányt magához az üzlethez is. Számlázóprogrammal sokan kísérleteztek, a külső körülmények is segítettek mindenkinek, de a Számlázz.hu nem véletlenül tarolta le a maga piacát.
Stygár László elsős gimnazista volt 86-ban, amikor megkapta élete első számítógépét, és ez eldöntötte pályaválasztását is. Infó szakirány Kecskeméten, majd a rendszerváltás utáni katyvaszban kezdett dolgozni a Konzumexnél. A rendszer már összeomlott, de a gazdasági struktúra lassan múlt ki, véletlenül könyvelőprogramot is fejlesztettek a múltból itt ragadt vállalatnál. Ottani főnöke hívta az akkor induló első mobiltelefonos cégnek, a Westel 450-nek szoftvereket beszállító kis kft.-jébe.
Hogyan lehetséges az, hogy egy irodaépület háromszor annyi energiát fogyaszt, mint amennyit az energetikai tanúsítványa szerint fogyasztania kellene? Hogyan lehetséges, hogy egy budapesti irodaház több energiát pazarol el fölöslegesen, mint amennyi egy falu teljes energiafogyasztása? A kérdést Pál Péter, energiamegtakarításokkal foglalkozó szakember is sokszor feltette már, annak érdekében, hogy felhívja a felelősök figyelmét, a döntés […]
Hogyan lehetséges az, hogy egy irodaépület háromszor annyi energiát fogyaszt, mint amennyit az energetikai tanúsítványa szerint fogyasztania kellene? Hogyan lehetséges, hogy egy budapesti irodaház több energiát pazarol el fölöslegesen, mint amennyi egy falu teljes energiafogyasztása?
A kérdést Pál Péter, energiamegtakarításokkal foglalkozó szakember is sokszor feltette már, annak érdekében, hogy felhívja a felelősök figyelmét, a döntés az ő kezükben van. Tapasztalata szerint az épületgépészeti rendszerek optimalizálásával drasztikusan csökkenthető az épületek energiaigénye és ezzel összefüggésben azok károsanyag-kibocsátása.
A bevezetőben jelzett probléma elsődlegesen a nagy fogyasztású épületek esetében merül fel – bevásárlóközpont, iroda, szálloda vagy kórház –, az ilyenekben ugyanis a gépészet is összetett, és eltérő igényeket kell kiszolgálni.
Elmélet és valóság
Pál Péter, a Re-Energy Kft. ügyvezetőjének hazai tapasztalatai szerint az energetikai tanúsítványon szereplő számok és a valós fogyasztási értékek között jellemzően háromszoros eltérés van. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy épület energiafogyasztása háromszor akkora, mint amilyennek a papírforma szerint lennie kéne. Ez azért is sokkoló, mivel a bérlők – különösképpen a globális nagyvállalatok hazai szereplői – jelentős részben az energetikai besorolásuk alapján választják meg irodaépületeiket.
Az építtető szeretné kontrollálni a költségeket. Hogyan tudja ezt megtenni? Versenyeztetéssel. Ennek az az eredménye, hogy a legtöbben anyagot és terméket árulnak, tudást nem, mert amíg az előbbi könnyen számszerűsíthető, utóbbi már sokkal nehezebben. A piacon nem energiamegtakarítást árulnak, hanem termékeket, amelyek hordozzák az energiamegtakarítás ígéretét. De ez sok esetben csak garancia nélküli ígéret marad.”
Eredményt kell vásárolni
A lényeg az energiamegtakarítás és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentés. Annak, akinek az eredmény számít, végig kell mennie a teljes folyamaton.
„A hatékonyság növelésének egyik kulcsa az újratervezés. Ezután jön a kivitelezés, és végül a folyamatos támogatás, az energetikai üzemeltetés, ami kiegészíti a hagyományos facility managementet. Ez utóbbi nélkül ugyanis nem működik a projekt. Azt kell megérteni, hogy a túlversenyeztetéssel csak több terméket fognak vásárolni a tulajdonosok, de nem lesz jobb épületük és kevesebbet sem fognak fizetni.”
Az optimalizáció után az épület képes lesz arra, amire előtte a legritkább esetben, hogy részterhelésen is megfelelően és hatékonyan működjön. Ez könnyűnek hangzik, de valójában ez az, amihez szükség van a komoly szakmai tudásra. A lényegesen kisebb környezetterhelés mellett az is fontos szempont lehet egy ilyen beruházás mellett, hogy a tapasztalatok szerint átlagosan három év alatt megtérül.
„Nemrégiben például egy belvárosi, bő 20 éves irodaépületet alakítottunk át. Mostanáig egyéves távlatban körülbelül 40 százalékkal kevesebb áramot, és 70 százalékkal kevesebb gázt fogyaszt. Eközben az épület bérlője azt mondja, hogy a komfortérzetük az épületben jobb, mint addig volt. Mindezt úgy sikerült elérnünk, hogy ugyanazokat a hagyományos berendezéseket használjuk, mint eddig, csak éppen sokkal hatékonyabban.”
Ilyen eredmények eléréshez azonban minden esetben vezetői elhatározásra van szükség, ez a döntés pedig végső soron akár egy falunyi energiafelhasználás sorsáról is dönthet. „Az irodapiacon ma sokkal nehezebb új bérlőt szerezni, mint a régit megtartani. Ez motiválhatja a tulajdonosokat a befektetésre, hiszen ugyan egy épületet a beruházó épít fel, de a fogyasztását már a bérlő fizeti. Éppen ezért is fontos, hogy a potenciális bérlő ne csak az energetikai tanúsítványt nézze, hanem az elmúlt egy év tényleges energiafogyasztását is kérje ki a bérbeadótól. Akkor nem csak spórolni fog tudni, hanem segíti zöldebben tartani a környezetünket is” – teszi hozzá Pál Péter.
Esterházy, Dessewffy és Széchenyi felülnek a turistaosztályra – kezdődhetne a vicc az IBUSZ százhuszonkét éves történetéről. Ott lehetnének benne a Magyar Királyság nagy háború előtti idegenforgalmi igényei éppúgy, mint a balatoni gőzös vagy a titkos ügynökök.
Mindenki a hidrogénvonatokról beszél, nem véletlenül: pár év múlva már világszerte a személy- és áruszállítás alapját adhatják. Azt, hogy mégis miért nem valószínű, hogy a jövőben ilyenek lepnék el nálunk az országot (míg más országokat igen), Kiss Csaba, a Stadler magyarországi vezérigazgatója magyarázta el.
Semmiben nem tökéletesek: nem is natúrok, nem is organikusok és nem is vegánok az angol Lush kozmetikai portékái. Mert a cég vezetői két lábbal járnak a földön, de amit tudnak, így is megtesznek a környezetért, a rászorulókért és az energiatakarékosságért. Ruth Andrade, az első számú környezetvédelmi vezető Budapesten járt, és beszélt velünk csicseriborsó-főzőléről, Human Rights nevű tusfürdőről, valamint pisztáciahéjról és mangóbőrről is.
A Heavy Tools® víziója egyértelmű: szeretnék, ha a brand a közép-európai régió piacán egy általánosan ismert, meghatározó ruházati márka lenne, mely prémium minőséget és kifinomult stílust kínál az aktív életmódot kedvelő célközönségnek. A 27 éves Heavy Tools® most újabb szintet lép, a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Paralimpiai Bizottság megbízásából ők készítik a magyar […]
