Christina Meinl olyasmibe született bele, ami Magyarországon nincs: egy 160 éve törés- és szünetmentesen gyarapodó családi vállalkozásba. A kávés dinasztia ötödik generációját képviseli, még öt generációra tervez, és nem számolja, naponta hány kávét iszik. Sokat.
Ma is megvannak a sínpárok Bécs 16. kerületében a Julius Meinl Gasse 3–7. előtt. Annak idején idáig jött a vonat, hozta messzi földről a nyers kávébabot, be egyenesen első Julius Meinl üzemcsarnokába, hogy ott megpörköljék. Azzal a forradalmian új eljárással, amit ő talált ki, és ahogyan ma is pörkölik a kávét nagyjából mindenhol a világon. Kávérakománnyal teli vonatok már jó ideje nem pöfögnek végig a gyáriparosról (pontosabban fiáról, II. Juliusról) elnevezett macskaköves utcán, de a pörkölő és a cég bécsi központja ugyanúgy ott áll és üzemel. És a módszer sem változott. Ahogy az sem, hogy ma is a Meinl család tulajdonolja és igazgatja a vállalatot.
A dinasztiaalapító dédunokája, Thomas 88 éves. Ottjártunkkor két botjára támaszkodva épp besétált a földszinti Meinl Akadémia termébe, derűsen körbe kérdezett, kik vagyunk, és miért jöttünk (nemzetközi újságírócsapat voltunk), majd megdicsérte az egyik kollégáját, hogy nagyon jól sikerült a csomagolt kávék legújabb dizájnja, imádják a vásárlók, nagyon fogy a webshopban. A szellemileg pengeéles Thomas bácsi amolyan jóságos nagypapa figura egy letűnt, békebeli időből, lánya is valami ilyesmit mond róla. Christina Meinl a negyvenes éveiben jár, emancipált, modern nő, határozott kézfogással, nagy felelősséggel és akkora kávérajongással, amit csak örökölni lehet. Bátyjával és egy profi menedzsmenttel vezeti a ma már Amerikától Kínáig aktív kávépörkölő és -kereskedő vállalatot.
Rengetegféle kávéfőzője van otthon, mindig azzal főz, amihez éppen kedve van. Eszpresszóval kezdi a napját, biokávéból, mostanában az egyik kedvence a jellegzetes ízű etiópiai. Beszélgetés közben nem feketéztünk, addigra bennem már túl sok koffein volt, de erre is megvan a családi praktika. Meinlék ilyenkor banánt esznek, az elvonja a koffeint.
Buda Flóra Anna a VIII. kerületben nőtt fel, ma pedig Párizsban él. Animációs kisfilmje tavaly Cannes-ban debütált, és Arany Pálmát kapott. A Nemzeti Filmintézet mégsem kért a 27-ből.
Egészen korai emlékeket is fel tud idézni, akár az első lépéseket, vagy ahogy beszélni tanul az erkélyen. Vagy amikor a Százados úti művésztelepről a túloldali boltba igyekszik barátnőjével Michael Jackson-os nyalókát venni. Flóra azt is ugyanolyan könnyen eleveníti fel, amikor a cannes-i promenáddal szemben, szintén filmrendező barátnőjével a tengerben úszva rájönnek: napokon belül mindkettejük filmje itt fog versenyezni, és hogy ez milyen jó.
Flóra a VIII. kerületi telepen nőtt fel, és egészen sokáig otthon is maradt. „Nem akartam a szüleimet felelősségre vonni. Nem akartam, hogy róluk szóljon. Inkább azt az atmoszférát szerettem volna megteremteni, ami megmutatja, milyen felnőttként otthon élve belekényszerülni a tinédzseréletbe” – mondja díjnyertes animációs kisfilmjéről.
A 27 volt 2023 legnagyobb magyar vonatkozású fesztiválsikere. Pedig csak tíz perc, és bár nagyrészt magyar filmesek dolgoztak rajta, koprodukcióban készült – a francia Miyu Production és a magyar Boddah gyártásában –, közvetlen magyar állami támogatás nélkül (a közvetett, harmincszázalékos adókedvezményt minden itthon gyártott film megkaphatja). Flóra ennek ellenére nyert vele Cannes-ban.
A kisfilm főszereplője, a huszonhét éves Alíz már fullasztónak érzi az otthoni közeget, a család és a felnőtté válás elől a budapesti éjszakába és a testiségbe menekül. Részben életrajzi ihletésű a történet, szülei csak a cannes-i diadal után látták először. Flóra szerint tetszett nekik. A 27 a rövidfilmes Arany Pálmán túl az Annecyn is nagydíjat kapott, ez az animációs filmipar egyik legnívósabb elismerése. Az Oscaron az animációs rövidfilmek kategóriájában a tizenötös szűkített listáig jutott, de jelölést végül nem kapott. Utána azért az Egyesült Államok legfontosabb függetlenfilmes eseményére, a Sundance-re még sikerült bekerülnie, így az IMDB összesen nyolc díjat és tizenhárom jelölést sorol az alkotáshoz.
Jelenetek a filmből.
Jelenetek a filmből.
Minél groteszkebb, annál nagyobb eséllyel kerül be egy film, mondja Flóra a sundance-es versenyfilmekről. Szerinte a 27 még így is a válogatás talán legkonzervatívabb darabjának számított képi megjelenítésével és történetmesélésével – hiába ötvözte a leválás témáját szexszel, droggal, technóval.
Már kilencévesen arról írt naplójában, hogy filmrendező szeretne lenni. Először mégis divattervezőnek készült, a Kisképző bőrszakán szerzett tudását ma is kamatoztatja forma- és színválasztásaiban. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (Mome) animációt tanult, mellette pizzériának szórólapozott, statisztált, volt agrárkiállításon parkolójegyszedő, és porlevesről is készített reklámfilmet.
Gyakornoknak került a francia Miyuhoz, esténként egyedül maradt bent a stúdióban. Felettese mindig gond nélkül adta oda a kulcsot, de egy alkalommal megkérte, hogy mutassa meg, min dolgozik. Ebből lett momés diplomafilmje, az Entropia, a 2019-es Berlinale legjobb rövidfilmje. Franciaországot nemcsak az animációs filmiparban betöltött szerepe miatt választotta, de a művészeket felszínen tartó ottani szociális hálóért is. „Nem nagy összegű az állami támogatás, de ki tudod fizetni a lakbért, és tudsz enni is belőle. Gyakorlatilag szinten tart, és ez fantasztikus.” Fél év fesztiválszezon után is ide tér majd vissza soron következő projektjeivel, egész estés, animációs és élőszereplős formátumban is gondolkodik. „Voltak megkereséseim, de nem hívott fel a Netflix, hogy csináljak velük sorozatot.”
Megtisztelőnek érzi, ha egy lapon emlegetik Reisz Gáborral. Utóbbit Velencében díjazták tavaly a Magyarázat mindenre című filmért, és Flórához hasonlóan itthon sikertelenül pályázott a Nemzeti Filmintézetnél. Ehhez képest a szervezet elég ízléstelen módon, „óriási gratulációt” küldve posztolt a 27 cannes-i győzelméről.
„Nehéz fiatal rendezőként Magyarországon támogatást kapni. Kialakult egy minta, hogy a rendezőnők kevesebben jutnak támogatáshoz, az pedig, hogy a döntőbizottságban szinte semmiféle nem, korbéli vagy kulturális diverzitás nincs, nagyon elszomorít” – utal Flóra arra, hogy az öt hazai filmes bíra között egyetlen nő ül. Nem akarja a francia filmtámogatási rendszerhez hasonlítani – nagyobb a piac –, de a kinti döntéshozók kétévente cserélődnek, és különböző kultúrából érkező emberek, nők, férfiak, mindenféle rendezők. „Ez talán a legcsodálatosabb része az egésznek.”
Mintha a korábbiaknál jóval kisebb hájp mellett lenne alakulóban a kriptománia újabb köre. Milyen gátak szakadtak át az elmúlt időszakban, hol tart a szabályozás, hogyan tehet szert egy kis kriptokitettségre egy magyar kisbefektető? Szabó Dávid, a Superposition Alap és a CryptoPosition hedge fund portfóliókezelője válaszolt.
Már az államkincstárnál is vezethetünk nyugdíj-előtakarékossági számlát, méghozzá ingyen. Szerinted ez elég jó deal ahhoz, hogy az állampapírhozamokra hagyatkozz a következő húsz–harminc évben? Lenne pár kérdésem.
Iskola utáni iskola, ahol nem adnak leckét, és nem osztályoznak, viszont érdekes dolgokat tanítanak, aztán segítenek jelentkezni a legmenőbb külföldi egyetemekre. Nagyjából ez az Engame Akadémia lényege, ahová mellesleg jó társaságban bandázni is szeretnek járni.
A merev iskolai keretek helyett szabadabban, délutáni képzéseken tanítanak rajzolni, fotózni vagy az építészet alapjaira. Három kreatív alkotóműhely, ahol nemcsak szakmát lehet szerezni, de öröm odajárni.
