Apró városka valahol a Hűvösvölgyben, bebútorozott házikókkal, ahol a gyerekek varázslósat játszhatnak, és megismerkednek a hagyományos mesterségekkel, miközben az ott lakó mesteremberek öntevékeny, egymást segítő várost hoznak létre. Ez volt Lévai Sándor báb- és díszlettervező álma a 60-as években. Mikes Lajos Sanyi manó könyve című meséjét úgy akarta megcsinálni bábfilmnek a Magyar Televízióban, hogy a mesebeli épületeket életnagyságban felépítik díszletnek, majd a forgatás után gyerekek vehették volna birtokba őket.

Kicsiben meg is alkotta az erdei várost parányi makettekből – ám hiába kopogtatott különféle hivatalokban, és szerezte be az engedélyeket, az MTV végül nem finanszírozta a projektet. Lévai Sándor volt a Süsü, a sárkány, a Futrinka utca vagy a Zsebtévé bábjainak és díszleteinek tervezője, mellesleg interdiszciplináris tudományos diákkört vezetett rengeteg teaházi találkozóval, ahol az akkori értelmiség krémjével próbálták megváltani a világot.

„Apukámtól a lehető legtávolabb állt mindenféle vállalkozás és a pénzügyek világa. Tizenegy éves voltam, amikor meghalt, és csak pár éve jöttem rá, hogy közben meg minden megvolt benne, ami ahhoz kell, hogy az ember vállalkozó legyen – mondja Lévai Balázs, az Engame Akadémia létrehozója. – Amikor például iskolaújságot akartam alapítani, bátorított, és valójában inkább ő csinálta, csak akkor azt hittem, hogy én csinálom. Azt biztosan megtanultam tőle, hogy ha van egy ötletem, mindenképpen vágjak bele.”

És Balázs már az egyetem első évében vállalkozott, majd huszonévesen lényegében megvalósította édesapja álmát: létrehozott egy helyet, ha nem is városkát, de magániskolát, ami felkelti a gyerekek érdeklődését a világ dolgai iránt.

Product-market fit
„Belegondoltál már, hogy milyen szó a diák egyik szinonimája?” – néz fel egyszer csak Balázs precízen előkészített jegyzeteiből, majd rosszallón kifejti, hogy bár a hallgató kifejezés nagyon jól leírja a diák szerepét a magyar oktatási rendszerben, nincs ez így jól. Mert a frontális oktatásban valóban ülnek és hallgatnak, befogadják, amit a tanár mond nekik, majd visszaadják a dolgozatban. „És közben senkit sem érdekel, hogy értik-e, vagy hogy mit gondolnak, pedig lehet, hogy teljesen mást gondolnak, mint a költő. Szerencsére nekünk nem kell leadnunk a nemzeti alaptantervet, nem kell belevernünk a fejükbe a tárgyi tudást, például, hogy mikor volt a mohácsi csata, ehelyett olyan mai skilleket taníthatunk meg nekik, amik az egyetemen és munkaerőpiacon is fontosak lesznek.”

Készült az interjúra, az Engame Maros utcai irodájának egyik szobájában már ott van az asztalon mindenféle tájékoztatóanyag, amiket nekem szánt – meg a Sanyi manó című könyv is az édesapja életéről. Balázs mindig nagyon céltudatos volt. Két barátjával először kocsmát nyitottak a Közgazdasági Politechnikum szomszédságában, Bázis néven, de abból másfél–két év után Szabó Domonkossal kiszálltak, és a harmadik alapító vitte tovább a családjával. „Amit egy ilyen kalandból meg lehet tanulni, azt ennyi idő alatt megtanultuk” – indokolja.

Utána marketingvállalkozásba fogtak. Corvinusos számviteltanáraik akkoriban azzal próbálták becsábítani a diákokat az előadásokra, hogy pár nappal korábban feltöltötték a netre az előadás slide-jait, de minden dián kihagytak pár szót, amiket csak az órán részt vevők tudtak kiegészíteni. Mivel a legtöbb diáknak nem volt otthon nyomtatója, az előadások előtt óriási sorok alakultak ki az egyetemi gépeknél. Ekkor jött Balázsnak és Domonkosnak az ötlet, hogy tegyenek hirdetéseket a slide-okra. „Mert pénzért nem akartuk árulni, így meg mégis lett bevételünk” – mondja. A HVG, a Figyelő, a Magyar Telekom és az OTP is az első hirdetőik között volt. Ebbe a projektbe viszonylag hamar becsatlakozott az egyetemről új barátjuk, Schum Kristóf is.

Éppen a harmadik vállalkozásuknak veselkedtek neki – drónos légifotós céget akartak gründolni, ami 2009-ben még igencsak újdonságnak számított –, de végül a gazdasági válság begyűrűzése miatt visszaléptek a potenciális befektetők, így Kristóf egyik korábbi ötletét élesztették fel. Ő ugyanis külföldön szeretett volna továbbtanulni a középiskola után, de a 2000-es évek közepén még nem igazán talált segítséget hozzá, így maga járta ki az utat, tájékozódott, jelentkezett, és végül fel is vették. (Más kérdés, hogy aztán hazajött, és a Corvinuson folytatta.)
Még adtak maguknak egy nyarat, legalábbis egy felet, aztán 2010. augusztus elsején belefogtak az Engame-be. „Az első négy év azzal telt, hogy megtaláljuk a product­-market fitet” – mondja Balázs. Merthogy megvolt a tudásuk, amire a piacon láthatóan volt igény, csak az volt a kérdés, milyen formában érdemes átadni, csomagolni, kommunikálni. (2010-ben indult el fő versenytársuk, a Milestone is.)

Először négy szombaton, pár órában szemináriumot tartottak Tanulj külföldön! címmel, és elmondták, hogyan kell egyetemet választani, jelentkezést összerakni, interjúra készülni. A kezdeti tudás Kristóftól jött, de gyorsan kezdtek bevonni más fiatalokat, akik külföldön tanultak, vagy tudtak motivációs levelet írni.

Ma gimnazistának lenni full time állás
Miután 2012 végén kiderült, hogy a következő ősztől egyetemre kerülő diákok túlnyomó többségének tanulmányait már csak részben finanszírozza az állam, megrohamozták az Engame standját a januári Edukáció kiállításon. „Tömegével jöttek oda hozzánk a diákok, hogy már nem tanulhatják ingyen itthon, amit akartak, de hallották, hogy mondjuk Skóciában ingyen van jó színvonalú hasonló képzés, segítsünk jelentkezni. Mi meg mondtuk, hogy sorry, egy hete volt a jelentkezési határidő.”

Balázs szerint amúgy is megnőtt az utóbbi évtizedben az érdeklődés a külföldi továbbtanulás iránt. Ma nagyjából tizenhatezer magyar fiatal jár külföldön egyetemre, ez a teljes felsőoktatásban tanuló diákság hét százaléka. 2014-re találták meg igazán a product-market fitet, és Balázs ekkortól vezeti egyedül a céget (Kristóf külföldre költözött, Domonkos pedig kiszállt, és eladta üzletrészét Balázsnak). Ekkor vezették be a teljes tanéves programokat és azokra a felvételit, valamint hozzátették a cég nevéhez az akadémia szót – az embereknek pedig hirtelen egyértelművé vált, hogy ez is egy iskola, csak éppen délután van, és másra fókuszál, mint a közoktatás.

Az Engame-be kilencediktől lehet járni, de csak tizenegyediktől válik választhatóvá a program. „Előtte pont az a cél, hogy megmutassunk a diákoknak mindent. Vannak, akik úgy jönnek ide, hogy például matekot akarnak tanulni, de sokszor kiderül, hogy csak azért, mert azt az egyet találták érdekesnek a suliban. Mi először jól összezavarjuk őket, amitől a szülők néha meg is ijednek, de így van jól – mondja Balázs. – A gyerekeket kiskorukban még érdekli a világ, de aztán amint elkezdenek iskolába járni, lassan kiveszik belőlük az érdeklődés. Mi azon dolgozunk, hogy visszahozzuk.”

Az Engame-be is felvételizni kell, de nem az osztályzatokat és a tárgyi tudást ellenőrzik, hanem alapvetően két dolgot. „A legfontosabb a nyitottság. Az, hogy legyen benne érdeklődés a világ és önmaga iránt. Az nyilván nem elvárás, hogy a diák tudja, mi akar majd lenni, hiszen azért vagyunk itt, hogy segítsünk. Mi itt lehetőségeket kínálunk neki tálcán, és ez akkor működik, ha él velük.” A másik felvételi kritérium a nyelvtudás, mert a programok angolul zajlanak.

Tudják, hogy ma gimnazistának lenni full time állás, ezért nem terhelik a diákjaikat. Nyilván minél többet tesznek bele, annál többet vehetnek ki belőle. Hétről hétre mindenki maga alakíthatja ki, hogy mennyi elfoglaltságot vállal az Engame-ben. A program gerincét a heti egyszeri másfél órás foglalkozás adja, ez még annak is belefér, aki versenysportoló, készülni nem kell rá, lecke sincs – persze opcionális feladat van, ha el akarnak mélyülni a témában.
Ha a héten nincs dolgozat, bekapcsolódhatnak rövidebb skill building foglalkozásokba, elmehetnek field tripekre, vagy benevezhetnek egy-egy meet the expert programra. „Tinikről beszélünk, vonzó lehet nekik az is, hogy értelmes kortársakkal lóghatnak délutánonként, így sokan szinte mindennap itt vannak” – mondja Balázs. A diákok maguk alapíthatnak klubokat, a legnépszerűbb most a Gavel Club, ami az első közép-európai Toastmasters (beszédkurzusokat tartó klub) középiskolásoknak.

Néhány foglalkozáscím a választékból:
¬ From Frankenstein’s Zoo to Peaceful Terminators – (bio)ethical problems of today and tomorrow
¬ How Maths changes the world
¬ Irrational animal
¬ History of human progress – the science of hope
¬ Unlock your creative identity
– The art of self-branding through portfolio development

Néhány korábbi Forbes 30/30-as Engame-diák:
László Miklós,
a Diverzum társalapítója (2023)
Posta Donát,
a Smapp Lab
társalapítója (2022)
Pirityi Soma,
az ETA Technologies CEO-ja (2022)
+ Lévai Balázs,
az Engame
alapítója (2014)

Anglia helyett Hollandia
Kilencedikben és tizedikben még negyedévente váltakozó, egységes témák alapján tanul mindenki, például amikor a zenével foglalkoznak, az egyik órán természettudományos irányból vizsgálják meg, hogyan jönnek létre a hanghullámok, a másik órán történelmi megközelítésből, például az egyes országok himnuszait hasonlítják össze, aztán jön a médiás és a gazdasági szemszög.

Bíró Ágota és Lévai Balázs Idén januártól augusztusig fokozatosan adja át Balázs az ügyvezetői feladatokat Ágotának.

Tizenegyedikben már több mint tízféle szemináriumból választhatnak minden negyedévben, a pszichológiai témától a politikáig. Legkésőbb tizenegyedik második félévében lehet csatlakozni az Engame-hez, mert onnantól magasabb fokozatra vált a felvételi előkészítés. A külföldi egyetemekre ugyanis korábban kell jelentkezni, mint a magyarokra, a legtöbbre december, január körül, de a legszelektívebb helyeken, például Oxfordban, Cambridge-ben és az amerikai egyetemeken már ősszel.

Az éves tandíj (a most jelentkezőknek) 1,35 millió forint, de a diákok nagyjából egyharmada szociális kedvezményt kap. A legnagyobb költségük a bérköltség, a központi csapat mindössze huszonkét emberből áll, de legalább száz külsős oktatójuk, szemináriumvezetőjük van. Az elmúlt tizenhárom és fél évben több mint kétezer diák vett részt az Engame programjain, és a felvételizők átlagosan legalább három sikeres felvételi ajánlatot kapnak a külföldi egyetemekről – jellemzően a világ top kétszáz legjobbjának valamelyikétől.

Az eredményeket tábla is mutatja a Maros utcai iroda falán, mellette az egyetemek neve, ahová eddig mentek a diákjaik. Számolom, és nagyjából harmincnál feladom, de az látszik, hogy Hollandia vezet, és kevés az angliai és az amerikai egyetem. Viszont van például milánói, skandináviai, meg persze német is jó néhány.

A brexit után megcsappant a brit egyetemekre jelentkezők száma, részben mert azóta már ki kell fizetni a nemzetközi tandíjakat, helyenként húsz–harmincezer fontot, míg korábban nagyjából évi kilencezer font volt az összeg, annyi, amennyi a helyi diákoknak. De leginkább azért mennek jóval kevesebben Nagy-Britanniába, mert már nem lehet felvenni a diákhitelt. Csak azok mennek, akik ki tudják fizetni a borsos tandíjat, meg nagyon kis százalékban azok az igazán kiemelkedők, akik ösztöndíjat kapnak.

Egyik pillanatról a másikra megnőtt ugyanakkor a Hollandiába felvételizők száma, hiszen az összes EU-s diák átnyergelt oda, miután a brit egyetemek kiestek. Hollandiában is jó színvonalú képzések vannak, sok közülük angol nyelven, méghozzá megfizethető áron. A 24/25-ös tanévtől 2500 euróba kerülhet egy tanév, de ez szinte eltörpül a megélhetés költségei mellett. Ráadásul Magyarországon is ennyibe kerülnek már a fizetős egyetemi képzések. Persze miután rászakadt a holland felsőoktatásra ez a rengeteg diák, nehéz szállást találni, de aki időben leadja az egyetemi jelentkezését, hamar megkapja a visszajelzést, és könnyebben bérelhet lakást.

Havi körülbelüli költségek Amszterdamban
(euró):
Szállás: 450–1100
Étkezés: 350
Biztosítás: 100
Tömeg­közlekedés: 70–100
Könyvek: 100
Egyéb: 60

Nagyobb üzletet lehetne belőle csinálni
Balázs csak az első pár évben vett részt a diákokkal való munkában, akkor még mentorált is, de azt mondja, inkább a cégépítés érdekli. „Vannak, akik nálam jobban tudják ezeket a feladatokat, én pedagógus sem vagyok, és nem is tanultam külföldön.” Hat éve félig Berlinben él, miután a felesége ott kapott munkát. Korábban ideje kétharmadát még itthon töltötte, a covid óta megfordult az arány, egyre több lett az online meeting.

Amiben a legaktívabban részt vesz ma is, az a tavaszi Startup Challenge nevű, többnapos, minden középiskolás évfolyamnak nyitott rendezvényük. Maga is sokszor szerepelt hasonló startupversenyeken, és azt mondja, az ezeken a megmérettetéseken szükséges kritikus gondolkozás, csapatmunka, prezentáció, problémamegoldás mind az Engame fókuszában is ott levő készségek.

„Az Impact Hub egyik meetupján láttam Balázst először szerepelni. Az volt a feladat, hogy a vállalkozó kiálljon, és elmondja, hogy éppen miben van. Ahogy az azóta is nagyon jellemző rá, őszintén, transzparensen adott elő” – mondja róla Károlyi Antal angyalbefektető. (Balázs annyira transzparens, hogy az Engame-ben még a fizetéseket is nyilvánosságra hozza, így mindenki tudja mindenkiét.)

Antal később egy időben segítette is őt tanácsokkal, és azt mondja, mentoráltja közben tapasztalt, érett vállalkozó lett, de ma is állandóan olvas, tanul, podcastokat hallgat, és lelkiismeretesen, precízen felkészül minden megmérettetésre. „És amellett, hogy szakmai konzervtermékeket fogyaszt, amikor szükséges, bátran bevon szakembereket egy-egy probléma megoldásába.”

Balázs most a nemzetközi terjeszkedés előkészítésén dolgozik, úgy tűnik, hasonlóan komplex szolgáltatást senki sem kínál a környező országokban. Sőt Berlinben sem, és az ottani poroszos oktatási rendszer pedagógiai módszertanai nem feltétlenül jobbak, mint a magyarok, ráadásul ott is tanárhiány van, és a brexit miatt rengeteg külföldi diák jelent meg, tehát van igény a nemzetközi programokra. Hamarosan több országban is elkezdik tesztelni a programjukat online, főként azokkal a rövid képzéseikkel indulnak, amiket általában nyáron szerveznek itthon is, például pályaorientációról, külföldi továbbtanulásról.

A magyarországi cégvezetésre tavaly ősszel elkezdtek a helyére keresni valakit. Gyorsan meg is találták az utódot. Bíró Ágota a Politechnikumban volt kezdő tanár, amikor Balázs odajárt, aztán sokáig a British Councilban dolgozott az oktatási részlegen. Ott kezdte figyelni, mit csinálnak Balázsék. „Észrevettem, hogy ők is szerveznek IELTS nyelvvizsgára felkészítő kurzusokat, ahogyan mi is. És versenytársakat láttam bennük” – nevet Ágota. Aztán jól elbeszélgettek, és megegyeztek, hogy más célcsoportra lőnek, elférnek egymás mellett.

Ágota legutóbb az Emarsysnál volt HR-vezető, ahonnan két évvel azután jött el, hogy az SAP felvásárolta a tech céget. „Rájöttem, hogy a karrierem során egyetlen dolog érdekelt, az, hogy tehetséges emberekkel dolgozhassak” – mondja. Szerinte a vállalkozások nem tudják, mekkora érték, ha valaki nagyfokú önismerettel érkezik hozzájuk, benyelik a vezetőfejlesztés irdatlan költségeit. Ő ezen szeretne változtatni, ezért nagyobb üzletet csinálna az Engame-ből, ahol pont az önismeretben segítenek a fiataloknak. „Az egyik út az lehetne, hogy mivel a face to face oktatás egyre inkább elit lesz, növeljük az árát. De nem biztos, hogy ebből kell sok pénzt csinálni, inkább a technológiai megoldásokban látok lehetőségeket.”

Ezenfelül szerinte a szülőket is jobban kellene tájékoztatni, hogy értsék, miről szól ma az oktatás. „Aki idehozza a gyerekét, azt szeretné, hogy külföldre menjen tanulni, de sokszor nem is tudja, hogy miért, és hogy mennyibe fog kerülni. Fogalmunk sincs, milyen szakmák lesznek öt év múlva, mivel lehet majd pénzt keresni. A szülőknek is jó lenne közösséget alapítani. Én többek között ezzel is megpróbálnám megsokszorozni az Engame hatását, mert jó a termék, de szerintem még skálázható.”

Engame Akadémia Kft.
Alapítás:
2006
Tulajdonos:
Lévai Balázs, Schum Kristóf, Schum János
Árbevétel
(millió forint):
2021
141,0
2022
155,0
2023
240,0*
Adózott eredmény
(millió forint):
2021
9,0
2022
−15,2
2023
20,0*
(2022-ig augusztus 1-től a következő év július 31-ig tartott az üzleti évük.)
Forrás: Opten, cégközlés