válsága és az elöregedő társadalom tünetegyüttese már közhely. Érdemi politikai innováció híján egészen egyértelmű, hogy egyedül az öngondoskodás intézményei adhatnak garanciát a méltóságteljes időskorra. Nem ritka, hogy egyesek meglepően fiatalon, akár húsz–huszonöt évesen belevágnak egy nyugdíjcélú megtakarításba, mert pontosan tudják, sok kicsi sokra megy. Ez a népi bölcsesség azonban nemcsak a felhalmozott tőkére és annak hozamaira, de a megtakarítás alatt felmerülő kedvezményekre és költségekre is igaz.
A következőkben az emberi élet leghosszabb pénzügyi elköteleződését cincáljuk meg egy kicsit, hogy kiderüljön, az államkincstári nyugdíj-előtakarékossági számla (ányesz) valóban akkora innováció-e, mint amekkorának a reklámok beállítják.

Nyesz vagy tbsz
Ahhoz, hogy az ányesz kedvezmény- és költségoldalát összehasonlítsuk, fontos tisztában lennünk előbb az állampapírok alapvető árazásával, a hozamaikkal, illetve azzal is, hogy a bankoknál lassan húsz éve elérhető nyesz egyébként milyen feltételek és állami támogatás mellett vehető igénybe.

A magyar állampapírok hozamai kamatadómentesek, az államkincstár tranzakciói ingyenesek, az egyetlen felmerülő költség, amivel számolnunk kell, az az egyszázalékos büntetés, amit akkor vonnak le, ha az általunk vásárolt állampapírt a lejárat előtt adjuk el. A nyesz megtakarítási formához két típusú számla tartozik. Egy nyesz-r alapszámla, ahova a NAV az adójóváírásunkat utalja, valamint opcionálisan, tetszőleges számú további nyesz, amiken egyéb befektetéseink futhatnak.

Itt két típusú költség merül fel: a számla­vezetési díj és az értékpapír-­tranzakciók díjai, cserébe kapunk két kedvezményt is. Nem kell adóznunk se a kamatok, se az árfolyamnyereség után (hacsak nem szállunk ki a buliból nyugdíjba menetel előtt, és vesszük ki a pénz valami más célra), a befizetett összeg után pedig évi húszszázalékos adóvisszatérítés jár (ha még nem maxoltuk ki a 280 ezer forintos éves kedvezményplafont más öngondoskodási csatornákon).
A nyesz költségei és kedvezményei összehasonlíthatók. Az évi húszszázalékos visszatérítés harmincéves időtávon nagyságrendileg évi egyszázalékos kedvezménynek felel meg. Ez meglepő lehet, de ha a szerződésünkben egy szolid évi egyszázalékos számlavezetési díjat írtunk alá, azzal az évi húszszázalékos adójóváírásunkat egy az egyben megesszük.

Ha szigorúan a költségeket hasonlítjuk össze, harminc év után egy ingyenes számlavezetéssel működtetett tartós befektetési számla (tbsz) kedvezőbb lehet egy egyszázalékos költségű nyesznél, míg rövid távon az adókedvezmény a nyerő. Az ányesz éppen ezért nagy segítség lehet azoknak, akik kockázatkerülő stratégia mentén amúgy is állampapírba fektettek volna, és nem szeretnék elbukni az évi legfeljebb százezer forintos bónuszt, de azoknak is, akik csak az utolsó öt–tíz aktív évükben nyitnak nyeszt.

Időzítés és likviditás
A költség fontos szempont, de nem az egyetlen, amikor az a cél, hogy a nyugdíjba lépés pillanatában a lehető legtöbbet érjék a megtakarításaink – a gyarapodásunk végső soron a hozamtól és annak kockázatától függ. A magas hozamokhoz nagyobb kockázat társul, kisebb kockázathoz alacsony hozam, a kockázat mértékét tehát annak függvényében kell megválasztanunk, hogy hány év múlva megyünk nyugdíjba.

Ha még tíz, tizenöt, húsz aktív év hátra van, nem érdemes se állampapírba, se ingatlanba fektetnünk, a kockázatos eszközök (tőzsdék) hozamai ilyen távon minden más befektetést leköröznek. Persze készüljünk fel, hogy húsz év alatt lesznek rosszabb éveink, várhatóan bele fogunk csúszni két-három gazdasági világválságba, de a visszapattanásokból is mindig részesülünk majd, összességében pedig jól járunk. Az utolsó öt–tíz évben viszont már érdemes készülni, mert ha akkor jön a válság, előfordulhat, hogy a visszapattanás csak a nyugdíjas korunkban történik meg. Ilyen esetekre jó, ha ekkor már kisebb kockázat mellett tartjuk a pénzünket.

Fiatalon valószínűbb, hogy a következő években kapunk munkabért, ami mint havi rendszerességű fix kamatbevétel jelenik meg a számlánkon, így nem okoz feltétlenül problémát, hogy kockázatos befektetésünk időszakosan veszteséget termel. Idővel viszont egyre bizonytalanabb, hogy meddig kapunk fizetést, hiszen bármikor jöhet egy baleset, betegség vagy unoka, ami miatt már nem biztos, hogy tudunk vagy akarunk dolgozni.

A nyeszes dilemmákat tovább árnyalják a váratlanul elénk ugró kivételes gazdasági lehetőségek, mondjuk, egy vállalkozásindítás vagy egy pofátlanul magas kamatozású állampapír. Itt hangsúlyosan bejön a likviditás kérdése, vagyis, hogy a nyesz hatvanöt éves kor (a hivatalos nyugdíjkorhatár) előtti felbonthatatlanságának nagy a gazdasági értéke, de nagy a költsége is. Az alternatív költség itt kiugró, hiszen a lekötött pénz nyugdíj előtti mozgósítása tetemes büntetéssel jár (meg kell fizetni az adót, és vissza kell adni a már felvett adókedvezmény 120 százalékát).

Ha olyan az életmódunk, ami miatt előfordulhat, hogy szükségünk van tőkére magunk, munkaeszközeink vagy cégünk fejlesztésére, úgy ezzel a kötöttséggel is kell számolni.
Az állam új vívmánya, az ányesz költségoldala az elérhető nyugdíjcélú megoldások közül a lehető legkedvezőbb, egyetlen problémája, hogy életünk utolsó aktív évtizedét leszámítva nem feltétlenül magyar állampapírból lesz a legtutibb nyugdíjunk. Ha valaki úgy érzi, hogy a biztos, középtávú céljai miatt mindenképpen van helye az állampapírnak a portfóliójában, most is vásárolhat költség- és adómentesen. Ha mégis szüksége van a pénzre, vagy nem úgy alakulnak a kamatok, ahogyan azt tervezte, egyszeri, egyszázalékos költség mellett meg is válhat tőle.

Hosszabb távon viszont valószínűleg jobban jár a piaci, kockázatosabb eszközökkel, függetlenül a nyesz adta adóelőnytől és az ezzel egyidejűleg vállalt kötöttségektől. Sok kicsi sokra megy: harminc–negyven éves távon az egy-két tizedszázalék különbség is nagy, ezért érdemes a lehető legkisebb költség mellett befektetni, hogy a választott tőkepiac hozamainak átlagos szintjét megkaphassuk. Az ányeszt pedig tegyük el a kisagyunkba, még jól jöhet, ha az utolsó éveinket töltjük nyugdíjazásunk előtt, és már növelnénk a kockázatmentes befektetések arányát. Ebben az esetben ugyanúgy landol majd az akár évi százezres adójóváírás a nyesz-r számlán az állampapírvétel után.

A te pénzed
Hétfőn vagy szerdán?

Írta: Gyurcsik Attila vezérigazgató, Accorde Alapkezelő Zrt.

Egy portfóliómenedzser mindig nehéz helyzetben van, amikor a városban a tuti tippet kérdezik tőle, vagy azt, hogy a nyaralásra szánt eurót hétfőn vagy inkább szerdán vegyék-e meg a barátok. Számomra a befektetés egész éven át tartó döntési folyamat, amiben épp az adott pillanatban gondolok valamit, aztán az élet vagy igazolja, vagy nem. Utóbbi esetben az érzelmek teljes kizárásával kell elengedni az adott befektetést, ha épp veszteség van rajta, akkor is. Ezzel együtt megtakarításaim zömét az általam kezelt befektetési alapban tartom, hogy rövid választ adjak a fenti kérdésre. De hogy ennél érdekesebb választ is adjak, ám legyen.

A következő bő tíz év egyik meghatározó témája, az USA–Kína-versengés tőkepiaci következményei lesznek. Az orosz–ukrán háborúból már megtanulták a befektetők, hogy egy háborús helyzet egyetlen hétvégén nullára írja tőkepiaci befektetéseik értékét az ellenséges országban. Most is erre készülnek azok az óvatosabb, kockázatkerülő befektetők, akik a tavalyi év közepe óta látványosan építik le kínai kitettségüket.

A másik ehhez szorosan kapcsolódó folyamat, hogy maga az amerikai törvényhozás is egyre agresszívabban igyekszik elrettenteni a portfólió-tőke befektetőket attól, hogy Kínát tőkével és befektetésekkel támogassák.

Mindkét folyamat abba az irányba mutat, hogy a fejlődő piaci befektetők, bár vélhetően több hullámban, de csökkenteni fogják kínai kitettségüket. Ennek egyik látványos bizonyítékát a január végére új mélypontra eső kínai tőzsdeindexek adták.

Ha Kína tabu lesz a tőkepiaci befektetőknek, akkor az egyik legolcsóbb fejlődő piacot a világon Kelet-Közép-Európa testesíti meg. Beleértve Magyarországot, Görögországot, Romániát és a régió nyilvánvalóan legnagyobb tőkepiacát, Lengyelországot, ahol a múlt év végi politikai változások is meghozták a befektetők étvágyát. Ráadásul ezek az országok EU- és NATO-tagországok, náluk az a kockázat, ami miatt most Kínából távoznak a befektetők, értelemszerűen nem merül fel. Fontos még kiemelni, hogy hosszú távon egy részvénybefektetés esetén a legfontosabb tényező az értékeltség, olcsóságban pedig a régiónk felülmúlhatatlan.

PS: Egyébként szerdán. 🙂