Tavaly a listán szereplők ötöde képtelen volt a növekedésre, idén a trend megfordult: száz cégből mindössze tizenhétnek csökkent a becsült értéke 2022-ről 2023-ra. A top 100 idén majdnem 6,5 billió forintot ér összesen, ami jelentős, harmincszázalékos növekedés egy év alatt. Továbbra is húz az építőipar, növekedésükben dominálnak az állami megrendelések, és elképesztő számokat produkáltak az üzlet és a politika metszeténél hizlalt cégcsoportóriások, mint amilyen Tiborcz Istváné és Mészáros Lőrincé. Azonban még mindig bőven akad olyan nemzetközileg is sikeres, itthon mégis ismeretlen cég, amelyik üzleti bravúroknak, okos növekedésnek, innovációknak köszönhetően tartozik az élvonalba. Jó őket megmutatni.
Vezető szerkesztő: Gólya Ági Szakmai vezető: Golovics Milán Számolták: Golovics Milán, Duzsik Virág, Földes Igor, Pelyhe Balázs Írták: Fekete Emese, Golovics Milán, Gólya Ági, G. Tóth Ilda, Márky Anna, Melis Dóra, Kacskovics Nándor, Lits Benedek, Tóth-Biró Marianna, Vaszkó Iván, Zsiborás Gergő Infografika: Bethlen Júlia
Módszertan Hogyan számoltunk? A száz százalékban magyar tulajdonosok érdekeltségében lévő, privát cégeket értékeltük. Nem vettük figyelembe az állami, önkormányzati vagy tőzsdei cégeket, illetve azokat sem, ahol a kisebbségi tulajdonosok tőzsdei vállalatok (a közkézhányadban ugyanis lehetnek külföldi részvényesek is). Az alapítványi tulajdonú társaságokat szintén nem számítottuk privát cégnek különleges jogállásuk miatt. Azokat a társaságokat ugyanakkor ebbe a körbe soroltuk, ahol a tulajdonosok között van olyan befektetési alap, amelyiknek a befektetőiről lehet tudni, hogy magyar magánszemélyek vagy magyar kézben lévő intézmények.
Az idei listánál módszertani változás az előző évekhez képest, hogy az azonos tulajdonos alá tartozó cégcsoportokat a csoportszerű működés és a kereszttulajdonlások miatt egyben kezeljük. Az ebbe a kategóriába eső cégeket csillaggal jelöltük.
Megszállottan követem az amerikai elnökválasztást, leginkább a New York Times online kiadásán és a podcastjain, kiegyensúlyozva némi Fox News-zal. Nem tudom levenni a szemem a telefonomról, ahogy a gigantikus választási gépezetek minden negyedik évben rekordokat döntő összegekből dübörögnek, hogy a végén pár emberi gesztus vagy botlás, egy-két mondat elbillentse jobbra vagy balra a választást. A tétet és izgalmakat fokozza, ha egy választás […]
Megszállottan követem az amerikai elnökválasztást, leginkább a New York Times online kiadásán és a podcastjain, kiegyensúlyozva némi Fox News-zal. Nem tudom levenni a szemem a telefonomról, ahogy a gigantikus választási gépezetek minden negyedik évben rekordokat döntő összegekből dübörögnek, hogy a végén pár emberi gesztus vagy botlás, egy-két mondat elbillentse jobbra vagy balra a választást.
A tétet és izgalmakat fokozza, ha egy választás tényleg történelminek látszik. Az például erős, hogy Trump volt kabinetfőnöke, az egykori tábornok John Kelly nevezi fasisztának a volt elnököt. Szimplán a jó ízlés és polgári kulturáltság elismerése miatt is jó lenne, ha nem egy mindenkire fittyet hányó agresszív nagydumás lenne az USA elnöke. Sőt, Közép-Európaiként azt se bánnám, ha az amerikai elnök jobb viszonyt ápolna a német kancellárral, mint az orosz elnökkel. Mindez egy héttel a magazin megjelenése után kiderül – ha nem lesz elhúzódó jogvita arról, hogy ki nyerte a választást.
Trump mindenesetre máris nyert. A nagy pénz abból jött össze, hogy bukott elnökként, aki azt sem fogadta el, hogy elvesztette a választásokat, tőzsdére vitte az egyáltalán nem nyereséges közösségimédia-cégét (Truth Social), és úton-útfélen márkázott terméket árul magáról, beleértve a mára talán legendássá vált Trump Bibliát is. Most írjam azt, hogy neki semmi se szent? Írtam. Nekünk ilyenkor jól jön az amerikai szerkesztőségből érkező exkluzív Trump-sztori a szintén történelmi exelnöki meggazdagodás részleteiről, ahol félmosollyal olvasom, hogy kb. olyan nekik Trump, mint nekünk a Hell, pereskednek.
Gazsi Zoltán másban utazik. Ő inkább jóban akar lenni mindenkivel, vagy legalább figyelmet és szeretetet kapni tőlük. Ennek gyökerét most fejti fel éppen, és mivel extrém nyílt és extrovertált, erről be is számol egy rövid személyes találkozó vagy éppen egy magazincikk keretében. Amit létrehozott, különleges: nem mint salátagyár-igazgató, hanem mint az egyik első magyar Linkedin-influenszer, aki pozitívabb, emberközpontúbb, optimistább hozzáállásra biztatja a magyar menedzsereket és csapataikat. Ilyen szempontból persze ő is amerikai, ahogy a mi márkánk is az.
A HOP Technology Office Park egy egyedülálló technológiai irodapark Budapest szívében az idén 25 éves WING-től, amely tökéletesen illeszkedik a modern ipari vállalatok igényeihez. Az idei évben technológiai irodaparkká alakult át a Hungária Office Park, új nevén HOP Technology Office Park a Hungária körút és Gizella út között elterülő 3 hektáros területen. A 2018 óta […]
Az elmúlt 25 évben az építőipar hatalmas kihívásokkal nézett szembe, a 100 százalékban magyar tulajdonban lévő Újház mégis növekedni tudott és az ország piacvezető építőanyag-kereskedelmi hálózata lett. Azt vallják, hogy egy megújult otthon egyben egy új élet kezdetét is jelenti a benne lakók számára, erre építették az „új otthon, új élet” filozófiát. Az innovációt folyamatosan […]
Az agrárszektor teljesítményének visszaesésére és az ágazatban lezajló változásokra reagál innovatív, digitális megoldásokkal a Kramp, így biztosítva a mezőgazdaságban és az építőiparban dolgozó ügyfelei növekedését, amihez nem csak nemzetközi alkatrész nagykereskedőként, hanem szakmai partnerként is hozzájárul. Bedekovits Csaba, a Kramp Hungary kereskedelmi igazgatója az agrárszektor jelenlegi kihívásairól és az azokra adott válaszlépésekről is beszélt. Szót […]