Már vetítik a mozik Francis Ford Coppola új filmjét. A Megalopolisz a rendezőre jellemző, minden ízében nagyszabású, öntörvényű alkotás. Coppola több mint negyven évvel ezelőtt kezdte tervezgetni jövővízióját, és végül a saját pénzéből forgatta le. 120 millió dollárt invesztált a produkcióba. A legendás film- és borkészítővel húsz percet beszélgethettünk Zoomon: az interjú rögtön egy felszólítással kezdődött, és ha A Keresztapa rendezője szólítja fel az embert valamire, nincs mese, annak úgy is kell lennie.
Jó reggelt, Mr. Coppola… Jó reggelt, hívjon Francisnek!
Francis, ha jól tudom, a Megalopolisz ötlete valamikor az Apokalipszis most forgatásának káoszában fogant meg a fejében. Az Apokalipszis most híresen emberpróbáló forgatás volt, kész csoda, hogy egyáltalán elkészült. A káosz, a kimerültség, a közismert nehézségek szerepet játszottak benne, hogy egy nagyszabású amerikai utópiát kezdett tervezgetni? Az Apokalipszis most minden energiámat lekötötte, csakis erre összpontosítottam, a Megalopolisz ötlete csak valamivel később jött. Miután az Apokalipszissel végeztem, és áttekintettem az addigi munkáimat, azt kellett látnom, hogy minden addigi filmemet, A keresztapát, az Apokalipszist és az összes többit más-más stílusban készítettem el. Ami rendjén is van, hiszen mindegyik más-más témát ölelt fel. Nem hagyott nyugodni, hogy miféle stílusom lesz, ha egyszer megöregszem. Jegyzetelni kezdtem, ha olvastam valamit, ami felkeltette a figyelmemet, akár egy újságcikk, akár más, bekerült a jegyzetfüzetembe.
Lassanként arra jutottam, hogy idősebb fejjel egy római eposzt szeretnék csinálni. Idővel aztán az ötlet kinőtte magát, és már a modern Amerikát akartam ábrázolni, méghozzá úgy, mintha az a Római Birodalom lenne. A régi Cecil B. DeMille-filmek grandiózusságát vagy éppen Stanley Kubrick Spartacusát akartam vegyíteni a Róma szerepét játszó Amerikával. Ez az ötlet azonban csak később jött.
Volt valaha egy stúdiója, a művészi álmokat, az önmegvalósítást minden más elé helyező Zoetrope Stúdió. A maga nemében ez is utópia volt, csak aztán az Apokalipszis mostot követő filmje, a Szívbéli csődbe vitte. Ha a Zoetrope Stúdiót nem kell eladnia, lehet, hogy a Megalopolisz elkészültére sem kell negyven évet várnia? Nehéz megmondani, mit tettem volna, ha nem vesztem el a stúdiót. A stúdió ugyan elveszett, de én maradtam, és a terveim sem változtak: ugyanazokat a filmeket akarom megcsinálni, amiket korábban elterveztem. Elsőre szokatlannak látszó, a korábbi munkáimhoz nem sokban hasonlító filmeket.
Majoros Zita először grafikai ötleteit szerette volna termékekre applikálni, lényegében ebből született meg a Printa ruhamárka tizenöt éve. Már akkor is fontos volt a hulladékmentesség és a fenntarthatóság, amikor az még nem volt divatos törekvés. Ma a Netflixen is felbukkan Printa cucc, méghozzá Benedict Cumberbatch viseli.
„Régebben, amikor nem kapott ez ekkora hangsúlyt a piacon, sokkal radikálisabb voltam. Fárasztó lehettem a vevőimnek, akik ha nem is kérdeztek semmit, biztosan kaptak tőlem egy kiselőadást.” Majoros Zita már gyerekkorában megélte a klímaszorongást, pedig ez a 80-as években még nem volt általános. Felnőtt fejjel az üzletében is meg akarta osztani a tudást. „Nem értettem, hogy miért nem foglalkozik ezzel senki. Aztán amikor egyre többeknek lett fontos a környezettudatos divat, én is kicsit lehiggadtam.”
Zita Szerbiában nőtt fel, és huszonegy évesen jött Budapestre, hogy mesterdiplomáját a Képzőművészeti Egyetemen szerezze meg. Beleszeretett a szitanyomásba, a képgrafika szakon diplomamunkájának médiuma is ez lett. Az inspirációja mindig a magyar főváros volt. „Aki itt született, talán nem is látja ennyire különlegesnek vagy varázslatosnak. A 7. kerület is nagyon becsípődött nálam.”
Első üzletét, a Boltot a Kertész utcában nyitotta még 2006-ban, majd miután az bezárt, 2009-ben meglett a Printa a Rumbach Sebestyén utcában. Az első kollekció fő célja az volt, hogy a Zita fejében létrejött grafikai ötleteket termékekre applikálja. Lényegében ebből született meg a Printa mint ruhamárka. „A szokásoshoz képest ez kicsit fordított folyamat volt. Először lett egy hely, ahol a termékeinket akartuk bemutatni, aztán az egész branddé alakult.”
Zita többes számban beszél, mivel a Printát Claudia Martinsszal, egy brazil fotóssal alapította. Közös ismerősük révén találkoztak már korábban is, de akkor kezdték együtt szőni a terveket, amikor első gyerekük születésekor a kórházban újra összefutottak. Együtt babáztak, aztán üzlettársakká is váltak. Claudia galériát szeretett volna, Zita ruhákat, kávézót, szitanyomást és a márkája fejlesztését. A közösen töltött öt évben a Printa multibrand store volt: mivel a saját termékek még nem töltötték meg az üzletet, magyar és külföldi tervezőknek is teret adtak. Egy idő után Zita úgy érezte, a maga útját szeretné járni, így kivásárolta tulajdonostársát. „A magyarországi piacon a 2010-es évek elején nagyon sok dizájnüzlet volt, és gyakorlatilag megegyezett a kínálatuk. Ebből szerettem volna kikerülni azzal, hogy erősítek a saját tervezésű dolgok irányába” – mondja.
Ebben az időszakban Zita egyre aktívabban terelgette az embereket a zerowaste életmód felé. Ebbe az irányba vitte a ruhakollekcióit is, a művészet kicsit kikerült a fókuszból. Új anyagokat keresett, amiket a csapat hulladékmentesen szab és varr. Vagyis egy anyagdarabot teljes mértékben felhasználnak, semmilyen szabászati hulladék nem keletkezik.
Miközben a tervezői asztala mellett, printtervek, kész ruhák és kerámiák között ülve beszélünk, Zita többször is felemlegeti a neki dolgozó kollégákat. Az önállósodás éveiben bővített csapatot, megtanult vállalkozónak és főnöknek lenni. Utóbbiban, úgy érzi, fejlődésre szorul. „Kikészítem őket” – mondja őszinte önkritikával a hangjában. Impulzív, érzelmei által vezérelt embernek tartja magát, közben túlzottan konfliktuskerülő.
Az utóbbi öt évben – mire ezt meséli, már feltűnt, hogy Zita ötéves periódusokban látja a cégét – tudatosabb üzletvezetővé igyekszik válni. Gyerekei már elég nagyok (tizenhét és tizenöt évesek), így több energiát fordíthat a Printára. Business coachhoz jár, fejleszti magát. Azt mondja, sokszor hozott elhamarkodott döntéseket, például 2013-ban, amikor üzletet nyitott Bécsben. „Nem voltunk felkészülve rá, nem lehettem egyszerre két helyen. Két év után bezártunk. Bár most tudnám jobban csinálni, hatalmas költséggel járna egy üzletnyitás, már nem vállalnám.”
Majoros Zita ma is maga tervezi a ruhák nagy részét, mind az ő ízlését tükrözik.
Szeretem, hogy enyém a kontroll A Printa közönségét kilencven százalékban a külföldi turisták alkotják, csupán tíz százalékban magyarok. Gazdasági krízisben indultak, amikor a hazai közönség nem volt erre nyitott. Mire 2013-ban elkezdtek komolyabban törődni a marketinggel, addigra már túl sok volt a hasonló márka. A webshopot hat évvel később indították el, és elkezdtek a magyar közönségre is célozni. Szerencsére, mert így a covid felvértezettebben érte őket. A járvány alatt előkerültek a magyar vásárlók, fontossá vált a hazai vállalkozások támogatása. „Aztán amikor szép lassan visszajöhettek a turisták, a magyarok megint eltűntek. Nagyon szeretjük a törzsvevőinket, de ha csak ők lennének, ezt régóta nem tudnám csinálni.”
„Még mindig sokakban élnek itthon a magyar tervezőkkel kapcsolatos félelmek. Félnek, hogy biztosan drágák a ruháik, kiegészítőik, és emellett elérhetetlenek és megközelíthetetlenek. Én is mindig dolgozom ezeknek a tévhiteknek a ledöntésén” – mondja Korn Anita televíziós kreatív producer és dizájnmenedzser, a Ruhastory alapítója. Egy rendezvényen ültünk le beszélgetni, ahol épp teljes Printa öltözékben vezette a műsort. „Például ezt a szettet, ami rajtam van, tökéletesen az igényeimre szabták a Printában, és ez nem csak az én kiváltságom. Ez is hozzátartozik a fenntarthatósághoz, hiszen csak akkor fogsz igazán szeretni és sokáig hordani egy ruhadarabot, ha valóban jól áll.”
Zitában sosem merült fel, hogy külső tőkét vonjon be a Printába, hogy nagyobbra nőhessenek. Inkább haladnak apró lépésekben, és fenntartják a status quót. „Szeretem, hogy enyém a kontroll, és hogy része vagyok a folyamatoknak, nem akarom kiadni a kezemből” – mondja. Azért vannak tervei. Erősíteni akarja a divat és a művészet közötti kapcsolatot, utóbbi jelenlétét az üzletben. Újra galériát tervez nyitni, ahol fiatal művészek mutathatnák meg munkáikat. Közben persze követi a legújabb trendeket is, de nem a divatban, hanem a fenntarthatóság új eszközeiben. Legutóbb például Horvátországban talált olyan textilnyomó üzemet, ahol biopamutra környezetbarát festékkel nyomnak. Alapvetően is organikus textilsztenderdeknek megfelelő festékeket, pigmenteket használnak, az alapanyagok is GOTS (Global Organic Textile Standard) minősítésűek.
„A törekvés a fenntarthatóságra mostanra már alapkövetelménnyé vált – mondja Anita. – Bár egy divatmárkát szinte lehetetlen teljesen fenntarthatóan működtetni, a Printa hozza a maximumot. Zitáék szakadatlanul fejlődnek, keresik az innovációkat, miközben dizájnban is mindig újat mutatnak, nem csak a technológiákban.”
A Netflixen is láthatunk Printa-nyomatokat. A Benedict Cumberbatch főszereplésével részben Budapesten forgatott Eric című sorozathoz készítettek néhány pólót. A vízbázisú festékkel nyomott ruhadarab a digitálisan nyomottal ellentétben nem csillog be a felvételeken, rengeteg utómunkától mentve meg a készítőket.
„Mindig van egy kattanásom. Találok egy anyagot, ami nagyon érdekel, és abból dolgozom” – mutatja Zita az upcycling ruhákat, az úttörőtáborból begyűjtött takarókból készített kabátokat, a férfiingekből és farmerekből varrott női ruhákat, kabátokat. Ezek az újrahasznosított anyagokból készülő termékek csak az üzletben kaphatók, a webshopra kizárólag az új alapanyagúak kerülnek, mivel azoknál garantálható a minta, a széria folytonossága.
Zita egy ponton előhúzza kedvenceit a fogason sorakozó ruhadarabok közül. Például a teljesen natúr pamutból készült nadrágot és pulóvert, alapanyagukat egy törökországi cégtől szerzi be. Igazi nyerspamut-szín, semmilyen kémiai folyamaton, se festésen, se fehérítésen nem esett át. A ruhák mind az ő ízlését tükrözik, nagy részüket ő tervezi. Olyan itt nincs, amit maga ne venne fel.
Öt éve irányítja a TV2 Csoportot, melyek voltak a legemlékezetesebb mérföldkövek az Ön számára? Az első mérföldkő a Tények Plusz című infotainment magazin öt évvel ezelőtti elindítása volt, mert ellentétben azzal, amit egyes versenytársak hangsúlyoznak, szerintem nem csak a főműsoridő fontos. Ugyanakkor megerősítettük a reggeli és a főműsoridő előtti műsorsávokat is a Mokkacinóval és a […]
A tengerparti nyugágyból második otthonról vagy bérbeadásból is profitot hozó nyaralóról álmodozva elhomályosulnak a külföldi ingatlanvásárlás árnyoldalai. Végigvesszük egy bevallottan szkeptikus hozzáértő józan ellenérveit, és bemutatunk három megvalósult álmot Pugliából, a Cote d’Azurről és a Costa del Solról.
A Wekerletelep alkotta városrész, vagyis Wekerletelep város a városban, falu Kispesten. Pókhálószerű úthálózatán még a veteránok is eltévedhetnek, és mindig van mire rácsodálkozni.
Zentai György szinte hazajárt pókerezni Las Vegasba, mint többszörös magyar bajnok e-sportoló és sakkbajnok bejárta a fél világot. Ma már többmilliárdos forgalmú cégbirodalma édesanyja Margit körúti butikjából nőtt ki. A Bio-Barát bioboltok története családi vállalkozásnak indult, aztán jött egy fájdalmas testvéri szakítás, és one man show lett a vége.
