Már vetítik a mozik Francis Ford Coppola új filmjét. A Megalopolisz a rendezőre jellemző, minden ízében nagyszabású, öntörvényű alkotás. Coppola több mint negyven évvel ezelőtt kezdte tervezgetni jövővízióját, és végül a saját pénzéből forgatta le. 120 millió dollárt invesztált a produkcióba. A legendás film- és borkészítővel húsz percet beszélgethettünk Zoomon: az interjú rögtön egy felszólítással kezdődött, és ha A Keresztapa rendezője szólítja fel az embert valamire, nincs mese, annak úgy is kell lennie.
Jó reggelt, Mr. Coppola… Jó reggelt, hívjon Francisnek!
Francis, ha jól tudom, a Megalopolisz ötlete valamikor az Apokalipszis most forgatásának káoszában fogant meg a fejében. Az Apokalipszis most híresen emberpróbáló forgatás volt, kész csoda, hogy egyáltalán elkészült. A káosz, a kimerültség, a közismert nehézségek szerepet játszottak benne, hogy egy nagyszabású amerikai utópiát kezdett tervezgetni? Az Apokalipszis most minden energiámat lekötötte, csakis erre összpontosítottam, a Megalopolisz ötlete csak valamivel később jött. Miután az Apokalipszissel végeztem, és áttekintettem az addigi munkáimat, azt kellett látnom, hogy minden addigi filmemet, A keresztapát, az Apokalipszist és az összes többit más-más stílusban készítettem el. Ami rendjén is van, hiszen mindegyik más-más témát ölelt fel. Nem hagyott nyugodni, hogy miféle stílusom lesz, ha egyszer megöregszem. Jegyzetelni kezdtem, ha olvastam valamit, ami felkeltette a figyelmemet, akár egy újságcikk, akár más, bekerült a jegyzetfüzetembe.
Lassanként arra jutottam, hogy idősebb fejjel egy római eposzt szeretnék csinálni. Idővel aztán az ötlet kinőtte magát, és már a modern Amerikát akartam ábrázolni, méghozzá úgy, mintha az a Római Birodalom lenne. A régi Cecil B. DeMille-filmek grandiózusságát vagy éppen Stanley Kubrick Spartacusát akartam vegyíteni a Róma szerepét játszó Amerikával. Ez az ötlet azonban csak később jött.
Volt valaha egy stúdiója, a művészi álmokat, az önmegvalósítást minden más elé helyező Zoetrope Stúdió. A maga nemében ez is utópia volt, csak aztán az Apokalipszis mostot követő filmje, a Szívbéli csődbe vitte. Ha a Zoetrope Stúdiót nem kell eladnia, lehet, hogy a Megalopolisz elkészültére sem kell negyven évet várnia? Nehéz megmondani, mit tettem volna, ha nem vesztem el a stúdiót. A stúdió ugyan elveszett, de én maradtam, és a terveim sem változtak: ugyanazokat a filmeket akarom megcsinálni, amiket korábban elterveztem. Elsőre szokatlannak látszó, a korábbi munkáimhoz nem sokban hasonlító filmeket.
Az első magyar bitconváltót elindító MrCoin és az első magyar bitcoin ATM-et beüzemelő Shinrai alapítója három éve Balin él. Debreczeni Barnabás huszonöt év után kiszállt a mókuskerékből, startupozni már biztosan nem menne vissza.
Miért döntöttetek úgy, hogy kiköltöztök? Ki ne döntene a stresszmentes élet mellett? Végigdolgoztam az elmúlt huszon-pár évet, alig pihentem, startupokat építettem, vagy segítettem nagyra nőni early employeeként (korai fázisban lévő startupok alkalmazottjaként – a szerk). Régen elhittem, hogy az egyetlen modell arra, hogy egy vállalkozással nagy hatást érjek el, és sok pénzt keressek, hogy gyorsan építek egy exponenciálisan növekvő startupot, amihez kockázati tőke kell, hogy a végén legyen egy unikornisom, amit aztán eladok egy óriásnak. De szépen lassan rájöttem, hogy ez a VC-knek (Venture Capital, kockázatitőke-befektető – a szerk.) szóló szilícium-völgyi startupos tech propaganda nem az egyetlen út, nem csak ez van.
Lehet mindent sokkal nyugodtabban is csinálni, nagyobb hatást elérni, pénzügyileg is jobban kijönni, akár sokkal később megőszülni, később kopaszodni, és lehet sokkal több időt tölteni a gyerekeiddel, a barátaiddal. Két éve jött el a pont, amikor azt mondtuk, hogy elég, kell egy kis pihenés. A gyerekeink világot kell, hogy lássanak, a fókusz teljesen más irányba terelődött.
Ez a fordulat szerinted mennyire életkor-, élethelyzetfüggő? Lehetett volna ezt az egészet már korábban is kevesebb stressz mellett csinálni? Mindig lehetett volna, csak senki sem szólt. Okos ember más kárán tanul, én nem voltam okos, mert a magamén tanultam meg, lehetett volna sokkal hamarabb is. Ez olyan, mint az ADHD-m: pár éve derült ki, és hirtelen minden megvilágosodott. Ha ez akkoriban közismert lett volna, és elmondta volna nekem valaki a suliban, hogy mások így tanulnak, te úgy tanulsz, mások így csinálják, de te inkább úgy csináld, akkor sokkal könnyebb lett volna az életem. Ilyen tanácsok hiányában kellett nekem harminc-akárhány év, hogy kifejlesszem a mindennapi érvényesülési stratégiáimat.
Végigcsináltam két és fél évtizedet a darálóban. Huszonévesen elpusztíthatatlannak éreztem magam, úgy gondoltam, minden belefér, végtelen sok időm van, bármit kibír a szervezetem, bármit ki mertem mondani, sokkal kevésbé tudatosan dolgoztam megállás nélkül. Húsz ilyen év után eljött az a pont, amikor már nyugodtabb életet szerettem volna, kevesebb erőfeszítéssel, de nagyobb erőkarral nagyobb hatást elérve.
Rájöttem, hogy az erőkar nem attól lesz nagyobb, hogy több időt töltök gép előtti munkával a gyerekeim helyett, hanem a gyerekeim lesznek az erőkar, és végül az ő gyerekeik. Ők az a generáció, akik fel fogják építeni az új világot. Nekem nem a számítógépet kell programoznom, hanem őket: boldoggá, jóhiszeművé, nagy tudásúvá, adaptívvá. Most ők a fókusz. Ezt sokkal értékesebbnek érzem. Fel kell, hogy legyenek készülve arra a világra, ahol hetente kijön egy MI-eszköz, ami száz iparágat megszüntet, ahol ők fogják kezelni a szuperintelligens eszközöket, és ők állíthatják be az etikai küszöbértékeket. Fontos, hogy milyen gyerekeket nevelünk.
Hogyan telik egy napod? Reggel együtt reggelizünk, gyerekek elmennek suliba, délelőtt dolgozunk, tanulok – most épp elvégeztem egy WEB3-CFO képzést (kriptoadózás és könyvelés), a Stanfordnak végzem az MI-kurzusát. A feleségem írt egy nagyon sikeres könyvet tavaly (Raskó Gabi: Hoztok nekünk túrórudit? – a szerk.), most ezzel turnézik, visszük a könyvkiadót.
Dolgozol is? Délelőtt, amikor nem tanulok, pár órát igen, de ez nálam több dologból áll. Egyrészt szabadúszóként tanácsot adok cégeknek kripto- vagy WEB3-könyvelés témában, van, hogy fejlesztek, másrészt a családi befektetéseket kezelem, trédelek egy kicsit. Évek óta dolgozom egy kereskedési boton, ami egyre ügyesebben tud pénzt keresni, de mivel én is folyton változom, változik, hogy mit gondolok jó trédnek. Ezért még nem tudtam teljesen rábízni a családi kasszát a programra, de rajta vagyok.
Mennyire éltek a megtakarításaidból, és mennyire ebből a pár óra munkából? Mielőtt kijöttünk, elkövettem azt a hibát, hogy szinte kizárólag hosszú távú, aszimmetrikus fogadású dolgokba fektettem be, magas hozammal, magas kockázattal, de a piaci ismereteim szerint elég biztos módon. A probléma ezzel csak az volt, hogy kevésbé terveztem előre cashflow-termelő befektetéseket, ezen nemrég változtattam.
De természetesen folyik be pénz a tanácsadásból, a kereskedésből és a feleségem könyvéből is. Emellett másik fontos célunk minél kevésbé függeni a hagyományos pénzintézetektől, államoktól, bankoktól és egyre nagyobb százalékban kriptóban működtetni a pénzügyeinket.
A délután már a családé? Igen, délben a feleségemmel ebéd, délután a gyerekekkel edzünk muaj thai (thai boksz) önvédelmi sportban. Van annak jelentősége, hogy meddig és hogyan tudom az egészségemet megőrizni, hogy elkapom-e az LEV-t, a Longevity Escape Velocityt, azt a pontot, ahol már többel nő a tudomány előrehaladása miatt a fennmaradó várható élettartamod, mint amennyi idő ezalatt eltelik.
A kérdés az, hogy meghalunk-e, mielőtt ott tart a biotechnológia, hogy előbb lelassítsa, majd megállítsa az öregedésünket és a betegségeinket, majd elkezdje visszafordítani őket. Ettől még elüthet a busz vagy a villamos, de az se lesz gond, ha már működik a mind-cloud-backup (a tudat felhőbe felmentett biztonsági mentése – a szerk.).
Ezt te még elérheted? Nagyon a határán vagyunk, a gyerekeink szinte biztos, hogy elkapják. És ezt tök könnyű Balin csinálni. Ezerféle sportolási lehetőség van a környékünkön, jóga, a gyerekeknek is rengeteg fejlesztő délutáni program, a világ összes létező konyhája, nagyon jó minőségű és egészséges élelmiszerek óriási választéka. Mindez három perc robogózásnyira van tőlünk, emiatt a havi benzinköltségünk ezer forint. A helyi zöldségek, gyümölcsök is nagyon olcsók és nagyon finomak, az import drága, de nem is azért van Balin az ember, hogy francia sajtokat egyen. Pirosaranyat és téliszalámit meg mi hozunk, Magyarországról.
Miért pont Bali? Van még pár ilyen hely. Mindenképp szerettük volna, hogy a gyerekeket és minket is kultúrsokk érjen. Nagyon sok helyen jártunk együtt már az észak-atlanti kultúrkörben, Észak-Amerikában, Európában, a feleségemmel mindketten éltünk gyerekkorunkban külföldön, én Algériában nőttem fel, ő Brazíliában és Mexikóban, ezek mind kilőve: maradt Ázsia.
Legyen tenger és meleg, legyen biztonságos, legyen jó oktatás, stabil politikai rendszer, jó nemzetközi közösség. A top öt egyértelmű helyszínből végül Bali lett a befutó, de valóban van még pár ilyen hely Ázsiában. A feleségemmel nagyon sokat tanultunk a kint töltött évekből, ezt mindenképp szerettük volna, hogy a gyerekeink is átélhessék.
A gyerekek a Green Schoolba járnak? Egy félévet oda is jártak, minden gyerek megérdemelne az alsós időszakban legalább pár hónapot a Green Schoolban. Most egy másik nemzetközi iskolában tanulnak.
Sok a magyar? Ahova most járnak, ott brutálisan magas az arány: pár száz fős az iskola, és jár oda egy szlovén, egy lengyel és tizenöt magyar. És viszonylag aktív is a magyar közösség.
Meddig terveztek maradni? Visszatérsz még a startupvilágba? Eredetileg egy évet terveztünk, ez három éve volt. Minden év végén megbeszéljük, hogy merre tovább. Ezek a beszélgetések általában abban végződnek, hogy na jó, akkor a családi kompromisszum az, hogy maradunk Balin.
Ami a személyes céljaimat illeti, jó dolog a befektetés, de én igazából építeni szeretek. Most is azt érzem, hogy építek, de ennél konkrétabban is szeretem ezt csinálni, a két kezemmel, legyen az egy cég, egy termék, egy probléma megoldása. Bár, ha egyszer visszatérek, szinte biztosan teljesen más formában fogok, nem mint startupper, nincs többé növekedési pálya meg kockázati tőke.
Ha céget építenék, sokkal valószínűbb, hogy egy legacy rendszertől független, kizárólag a digitális térben létező és kriptonatív AI agentekből álló valamilyen önjáró vagy félig önjáró szervezet lenne. A cég aztán lehet, hogy fel fog bérelni – ahogyan a kriptovilágban a DAO-k teszik – emberi munkaerőt, és kifizeti kriptóval. Az biztos, hogy legacy világban létező vállalkozást nem szeretnék többet létrehozni.
Miről beszél Barna? Legacy rendszertől független: nem a klasszikus cégstruktúrák mentén működő. Kriptonatív AI agent (a kriptovilágban őshonos MI ágens): blokkláncra kitalált és ott futó, egy konkrét feladatot önállóan ellátni képes mesterségesintelligencia-modell. DAO: Decentralized Autonomous Organization, decentralizált önműködő szervezet. Működését a blokklánc szabályszerűségei szabályozzák, és a résztvevők kriptovalutában végeznek tranzakciókat egymással.
Lecsengett az inflációs állampapír-mánia, a két számjegyű kamatoknak reszeltek, de továbbra is infláció feletti hozamot kínálnak a kockázatmentes kötvények. Melyik a legjobb, milyen alapon válasszunk?
A tengerparti nyugágyból második otthonról vagy bérbeadásból is profitot hozó nyaralóról álmodozva elhomályosulnak a külföldi ingatlanvásárlás árnyoldalai. Végigvesszük egy bevallottan szkeptikus hozzáértő józan ellenérveit, és bemutatunk három megvalósult álmot Pugliából, a Cote d’Azurről és a Costa del Solról.
Szétrobbant fej, lebénult nyelv, zsibbadt agy – a hongkongi étteremben minden a csiliről szól, és ez jó. Miután túl van az első sokkon a vendégek szervezete.
Takács Szabolcs nyolc évvel ezelőtt felmondott a munkahelyén, nyugdíjazta magát, azóta a megtakarításainak hozamaiból és szerelemprojektjeiből él. A harmincas nyugdíjas blog és előadásai a covid óta szünetelnek, ő feleségével és gyermekével – már negyvenen túl – egy Tolna megyei faluban telepedett le. Meglátogattuk.
