Nagyon komoly felfordulás, szokatlanul nagy pénztalicskázás várható jövő év elején a piacon, az inflációkövető állampapírból kizúduló több billió forint kereshet magának új helyet.
Soha nem látott pénzhegyek mozdulhatnak meg, és kereshetnek maguknak új helyet, miután az inflációkövető állampapír (PMÁP) kamatozása jövő év elején húsz százalék közeléből öt százalék alá zuhan. Ami egy cseppet se vonzó, hiszen a forintos lakossági állampapírok között a biztos sereghajtó pozíciót jelenti.
Mindez annak a következménye, hogy az elmúlt években átéltünk egy brutális inflációs megugrást, és volt egy állampapír, ami ezt követve fizetett, illetve fog fizetni kamatot. Már 2021 őszétől számos cikkben foglalkoztunk a Forbes.hu-n és itt a magazinban is azzal, hogy nagyon ritka lehetőség lesz az az évi negatív reálhozamok pótlására, hogy egy kockázatmentes állampapír gigantikus hozamot kínál a rá következő két évre. Az egyik legnépszerűbb, 2022 januárjában megjelent cikkünk címében benne volt a lényeg: két évre 35 százalékos hozam kockázatmentesen, ki tud ennél jobbat?
Meglepően lassan haraptak rá a lehetőségre a befektetők, tavasszal még elég lassan csordogáltak át a pénzek a tutiba, őszre aztán annyira beindult a verkli, hogy az állam meg is ijedt az egyre nagyobb állományra jutó kamatfizetési kötelezettségétől. 2023 novemberében egy mozdulattal kiherélték a papírt, elvették inflációkövető jellegét, onnantól nem lehetett 2024-re majdnem húsz százalékot fizető PMÁP-ot venni. Aki viszont időben beszállt, 2025 elején szembesül a dilemmával, hogy mit is csináljon a pénzével, miután leszüretelte a 35 százalékot.
Elsősorban külföldi vendégeit teszi boldoggá a Nagykörút melletti Tati, de őket úgy tűnik, eléggé.
Majdnem egész napos brunch, közvetlenül a termelőktől beszerzett alapanyagok (ezt ígéri a farm to table önmeghatározás), hangsúlyosan magyar fogások, Michelin-ajánlás: mindez egy szállodákkal alaposan megszórt környéken, a Blaha Lujza tértől egy sarokra. Vannak arra mutató jelek, hogy a Tatiban elsősorban nem a mi törzshelyünket akarják összehozni, de közben a koncepció jól hangzik, a visszajelzések lelkesek: rápróbálunk egy ebéddel.
Kora délután még a teljes brunchlap, de már az étlap vacsorafogásainak egy része is elérhető – utóbbiak azonos áron az estivel. Odabent rusztikus-urbánus díszlet és rusztikus-urbánus felszolgálók fogadnak minket, néhány épp ebédjét költő magyar médiavezető, valamint a Petőfi rádió 2013-as lejátszási listája, amit az ott töltött másfél óránk alatt csak egy rövid időre vált fel valami liftzene. A magyarpop-maraton óvatos reményt ébreszt: kicsi az esély, hogy ez valami kultúrmisszió lenne a folyamjáró hajókról kiszálló turistáknak, akiknek egyesével akarják elmagyarázni, hogy a séf fiatalkorát van szerencsénk hallgatni. Talán egyszerűen csak számítanak a helyi vendégekre. A helyes megfejtés valószínűleg csak annyi, hogy a stábból valaki nagyon szeret Halott Pénzre dolgozni.
Az étlap brunchos része nagyon derék módon nem a Benedek tojás, lazac, hollandi vonalon mozog, hanem emelt fővel magyarkodik, kőrözöttől és tepertőkrémtől omletten át a töltött bundáskenyérig. Kora délután ehhez már nem teljesen vagyunk hangulatban, de a sült kolbásznak és a lángosnak bizalmat szavazunk, valamint a csirkepaprikás meg a rántott csirke mellől a gulyáslevesnek és a vegán tökfőzeléknek. (Számos a húsmentes opció, reggeliből is.) A gulyásleves biztató kezdet. Kellemesen sűrű a lé, és szétmállott zöldségek helyett roppanósra meghagyott, gondosan lepirított zöldségekkel találkozunk. Lángosból indíthatnánk kevésbé radikálisan éttermesített tejfölös-kolbászos ügyekkel, de mi rábökünk a kacsamájas-zakuszkásra, ha már odatették. A lángos puhább, így óhatatlanul olajosabb a vágyainknál. Tört tökmag van még a májdarabkákon és a paprikakrémen, és azt nem mondanánk, hogy az alkatrészek között nyílt háború van, de eszelős harmónia sincs. Leginkább a zakuszka miatt, ehelyett utólag – ha már brunch, és ha már kacsamáj –, akár valamilyen fanyarabb gyümölcsszószt is el lehetne képzelni.
A sült kolbász: sült kolbász – nézünk össze, házi magos mustárral, mindkettő más minőség, mint a szemközti hentesnél lehet, de azt is rögzítjük, hogy a jövőben nem étteremben fogjuk keresni az ilyesmit, minthogy talpán állni képes magyar ember számára nincsen rá egyértelmű ok. A jégkásás állagú és egy füstös oldalízt is villantó paradicsomfagylaltnál próbálunk menni a geggel, felfogni avantgárd savanyúságnak, elolvasztani a kolbászon vagy elképzelni kenyéren, de minden értelmezési kísérletünk visszapattan. „Másoké is vissza szokott” – mondja a pincér, amikor kérdezzük, mi lett volna az elképzelés. Érdekes volna tudni, ezt elárulták-e már a konyhának.
A tökfőzeléket határozott ajánlásra választjuk, és meg is szavazzuk a nap legjobb ételének. A főzelék krémes, a közepén borecetben marinált cukkinispagetti, a répás-borsós zöldségfasírtok is könnyedek, itt minden működik, és az ilyennel könnyű engem lekenyerezni. Kíváncsian bevállalunk zárásnak egy szezonális gyümölcsragut ígérő pitét, ami meglepően messzire lóg ki a koncepcióból. Hamarabb látnánk egy teadélután zsúrkocsiján egy olyan országban, ahol van teadélután, és van zsúrkocsi, mint itt, és ezen az sem segít felülemelkednünk, hogy meglepő eréllyel kell kaszabolni a tömör tésztát, a vastagabb pontokon nem is sikerül.
Mindenkit nem szalajtanánk azonnal a Tatiba, de külföldi vendéget simán. Ők aznap és az online felületeken is egységesen elégedettnek tűnnek, a beltér fotója alapján egyből el tudják dönteni, hogy ez kell nekik, vagy egy kockásabb abrosz valamelyik budai dombon. Mellettük a vegák és a vegánok helyében figyelnénk intenzívebben, meg akkor, ha valaki szenvedélyes brunchfogyasztó, és olyan helyet keresne vagy mutatna, ami nem lehetne Európában bárhol.
Tati Budapest VII., Dohány u. 58-62. A teszt időpontja: 2024. szeptember 18.
Ezt ettük: Gulyásleves: 3480 Kacsamájas lángos: 2980 Vegán tökfőzelék: 4880 Sült kolbász: 4980 Tati pite: 2780 Két kávé: 1580 Egy limonádé: 1490 Szervizdíj: 3104 Összesen: 25 274 forint
Lecsengett az inflációs állampapír-mánia, a két számjegyű kamatoknak reszeltek, de továbbra is infláció feletti hozamot kínálnak a kockázatmentes kötvények. Melyik a legjobb, milyen alapon válasszunk?
A Wekerletelep alkotta városrész, vagyis Wekerletelep város a városban, falu Kispesten. Pókhálószerű úthálózatán még a veteránok is eltévedhetnek, és mindig van mire rácsodálkozni.
Vannak ösztönösen jól eltalált márkanevek. A 30-as nyugdíjas ilyen volt. Kit ne érdekelne, hogyan lehet már harmincas éveidre annyi pénzt keresni, hogy megélj a kamataiból. Tele voltak az előadótermek, kattintották a cikkeket. Engem is magával ragadt ez a tudatosság és célra tartás, de mindig érdekelt, vajon mi lesz a harmincas nyugdíjassal a negyvenes éveire. Takács Szabolcs eltűnt a nyilvánosság elől, azt […]
Már vetítik a mozik Francis Ford Coppola új filmjét. A Megalopolisz a rendezőre jellemző, minden ízében nagyszabású, öntörvényű alkotás. Coppola több mint negyven évvel ezelőtt kezdte tervezgetni jövővízióját, és végül a saját pénzéből forgatta le. 120 millió dollárt invesztált a produkcióba. A legendás film- és borkészítővel húsz percet beszélgethettünk Zoomon: az interjú rögtön egy felszólítással kezdődött, és ha A Keresztapa rendezője szólítja fel az embert valamire, nincs mese, annak úgy is kell lennie.
A tengerparti nyugágyból második otthonról vagy bérbeadásból is profitot hozó nyaralóról álmodozva elhomályosulnak a külföldi ingatlanvásárlás árnyoldalai. Végigvesszük egy bevallottan szkeptikus hozzáértő józan ellenérveit, és bemutatunk három megvalósult álmot Pugliából, a Cote d’Azurről és a Costa del Solról.
