Beléptünk 2025-be, rögtön megjelentek az első cikkek a béta generációról, te viszont nemrég is azt mondtad, hogy sokkal kevesebb egymással párhuzamos generációt lehet azonosítani, mint amennyit a közbeszédben szokás emlegetni. Tehát, hogy alaptalan külön X, Y, Z, alfa stb. generációkról beszélni. Kifejtenéd?
Én mindig próbálom eloszlatni a generációkkal kapcsolatos tévhiteket. A generáció tudományos fogalom, méghozzá egy Mannheim Károly nevű magyar tudós tette ki ezt az egészet majdnem száz évvel ezelőtt az asztalra. 1928-ban írta meg azt a teljesen ismeretlen tudományszociológiai írást – konkrétan az asztalfióknak –, amelyik először veti fel a generációk létezésének problematikáját. Ő a generációs irodalom kezdőpontja, és Mannheim azt állítja, hogy egy generáció, az nem születik. A generáció, az fejlődik, a generáció, az lesz.
Mitől? Hogyan alakul ki?
Ehhez több dolognak kell egyszerre teljesülnie. Először is kell egy közös élmény, az adott generáció gondolkodását meghatározó közös tapasztalat. De kell az is, hogy együtt dolgozzák fel ezt a bizonyos élményt, még akkor is, ha nem tudják, hogy ők egyébként közös feldolgozásban vannak, de hasonló módon reagálnak bizonyos kérdésekre. És még ez is kevés, mert kell hozzá egy identitás is, vagyis hogy fölismerjék: ők mások, mint a többiek.
A generációs irodalom az Egyesült Államokban szökkent szárba, amikor jöttek a 68-asok, és nem voltak hajlandók beépülni a világháború utáni amerikai világba, hanem azt mondták, köszönjük szépen, nekünk ebből a konzervatív társadalomból elég. Virágozzék ezer virág, jöjjön a hippikorszak, a háborúellenes hangok, és jöjjön egy korábban soha nem ismert szabadság. Ez a nemzedék nagyon népes, hiszen a második világháború utáni rövid időszakban, a baby boom korában születtek. Ők kezdték először felismerni és ki is fejteni, hogy „mi teljesen mások vagyunk”.
