Mitől változhat meg az agyunk fizikailag?
Minden egyes gondolat megváltoztatja az agyunkat. Az is, hogy ön bejött ebbe a szobába, megváltoztatta az agyát. Mert azok az agyterületek, amik ezt a szobát most kódolják, kiválasztanak egy sejtpopulációt, és az pontosan ilyen konstellációban fog aktiválódni, amikor legközelebb visszatér, és emlékszik a helyre.

Minden gondolatunk, emlékünk, érzésünk megváltoztatja, hogy sejtjeink mennyire erősen kapcsolódnak egymáshoz. Magától értetődik, hogyha eddig nem tudta, mit jelent például az, hogy kemolumineszcencia, és most megtanulja, valahol annak le kell képeződnie fizikailag az agyában. A lényeg, hogy az agyunknak van egy hálózati alaphelyzete, ami szüntelenül plasztikusan változik.

Egy kutatás szerint az internetes térképek kora előtt a londoni taxisok térbeli tanulásért felelős agyterülete jelentősen megváltozott. Okozhat ilyen változást a nethasználat is?
Valóban. Sokat idézett munka volt az ezredfordulóról. Kimutatták, hogy a munkájukban a térbeli tájékozódást használó taxisok hippokampuszának egyik része nőtt, másik részének térfogata csökkent, ráadásul éppen a taxizással eltöltött évek arányában. És valóban, ehhez hasonló változásokat az internet kora is okozhat.

Ma már rengeteg külső memóriát használunk, a Google-ben tartjuk az emlékeinket, nem jegyzünk meg telefonszámokat. Sokkal több dolgot tudunk egyszerűbben megoldani, emiatt úgy érezzük, hogy előrébb vagyunk, akár intelligensebbek is, pedig szerintem nem. Mivel minden módosítja az agyunk hálózatait, fontos tényező, hogyan történik ez a módosítás.

Fontos, hogy honnan szerezzük az információkat? Más hatása van a digitális világból kapott infónak?
A generációk szempontjából az egyik legnagyobb eltérés a technológia. Korunk egyik legnagyobb tragédiája, ahogy a gyerekek beszerzik az információkat. A megnövekedett képernyőidő, a digitális tér, a közösségi média negatív hatása jelentős. Az agysejtek száma nagyjából ugyanannyi minden embernél, de az agy 18–21 éves korig fejlődik. Az, hogy valaki milyen komplexitással képes felfogni a körülötte lévő világot, mennyi emléket tud raktározni, és milyen képességekkel rendelkezik, elsősorban a sejtkapcsolatok számával arányos. Azzal, milyen plasztikusan, milyen könnyen tudja változtatni ezeket a kapcsolódásokat.

Amikor megszületünk, az agyunk nem egy fehér papír, nem lehet ráírni bármit, bárhova, bárhogyan. Az agy valójában az evolúció által elkészített, jól felhúzott rugókból áll, amiket meg kell rezegtetni. Az agynak szüksége van rá, hogy ő szerezze be az információt.

Az evolúció úgy alakította ki, hogy a fejlődő idegrendszer maga vizsgálja meg a külvilágot. Az erre válaszként bejövő információk formálják az agyban leghatékonyabban azt a képet, ami által a külső világot képes megérteni és feldolgozni. Ezért nagyon fontos, hogy a gyerekek minél több időt töltsenek a virtuális világon kívül.

Itt kezdődhet a generációs probléma?
Itt két probléma van. A képernyőkön egyrészt olyan dolgokat láthatnak, amik ­tévútra ­vezethetik őket, de még fontosabb, hogy nem csinálják azt, amire a fejlődéshez szükségük lenne. A változatos környezet, a zene, a sportolás, a szociális kapcsolatok mind a gyerek agyának különböző készségeit fejlesztik: a motoros képességeit, a gondolkodási képességeit.

Arra nem tudjuk fölkészíteni a gyerekeinket, hogy mi lesz húsz év múlva, képtelenek vagyunk rá. Egy dolgot tudunk tenni. Megpróbálunk bennük a lehető legnagyobb plaszticitási lehetőséget magában rejtő idegi hálózatot létrehozni. Hogy a változásokra a lehető legjobban tudjon reagálni.

Hogyan válnak mégis a technológiai eszközöktől függővé?
Minden élőlénynek két dologra kell koncentrálnia: hogy elkerülje a negatív dolgokat, és minél több pozitív élménye legyen. Megtanulja elkerülni a rosszat, hatékonyan megszerezni a jót. Emiatt alakulnak ki a függőségek, ezért tudott elterjedni a digitális média. A bizonyos cselekvésekre való rászoktatás egyik legerőteljesebb módja a szakaszos megerősítés (intermittent reinforcement). Ilyen alkalmankénti megerősítéssel dolgoznak a rövid videók, a Tiktok. Ez ugyanolyan, mint amikor az őseink bogyót keresgéltek az erdőben, és bár sok melóba került, néha-néha találtak egy szem málnát, és ez boldoggá tette őket. A jutalom kiszámíthatatlansága erősíti a viselkedést.

De ha tudjuk, hogy időt vesz el tőlünk, nem tesz jót, miért van a gyerekek előtt mégis ott a kicsi és nagy képernyő?
Az ember társadalmilag beágyazott lény, ezért nem lehet teljesen szabad akarata. Fizetés után kell mennie, csinálnia az ebédet, miközben a gyereknek szeretné a legtöbbet megadni. Sajnos a legtöbb emberhez nem jut el az az információ, hogy a gyerekének ne adjon tabletet. Elképesztően nagy a digitális lobbi. Brutális, hogy kapható tablettartós etetőszék és babakocsi, tablettartód lehet a vécében is.

Mindenkinek kell a számítógép, az a felzárkóztatás eszköze. Amerikában több államban is kivették néhány évre a kézírás tanítását az oktatásból a digitális fejlesztés javára. Azóta rájöttek, hogy óriási baklövés volt. A gyerekek kognitív teljesítménye súlyosan leromlott, és ismét kötelezővé tették.

Hiányzik a tájékoztatás, az oktatás. Hogy az emberek tudják, milyen szinten károsítják magukat. Mert a gazdaságot a fejlődés viszi előre. A GDP-t az növeli, ami hosszú távon rosszat tesz: a digitalizáció, a környezetszennyezés. Ha ezekkel egyáltalán nem foglalkoznánk, még gyorsabban haladna a gazdaság. Egy olyan cél, mint az egészségügy rendbetétele, nem éri meg. Pedig ha nem figyelünk oda, hogy a digitalizációnak csak bizonyos fokáig jussunk el, és azt jól használjuk, akkor egy darabig jobbak leszünk gazdaságilag, de ötven–hatvan év múlva óriási baj lesz. Már most azt jósolják a kutatások, hogy 2060-ra négy–hatszorosára fog nőni az Alzheimer-kórosok száma.

A digitális demencia hatására?
Amiatt, amit a digitális demencia tesz az aggyal. Az Alzheimer-kórnál fontos faktor, hogy előtte mekkora IQ-val, intelligenciával, milyen ismeretekkel, vagyis mekkora plaszticitással rendelkezett az agy. Ha nagy mértékűvel, eleve kisebb valószínűséggel alakul ki a demenciának ez a típusa, és ha mégis kialakul, enyhébb tünetekkel járhat.

Drámaian megnövelheti az Alzheimer-kórral élők számát, ha a digitális demencia elvesz egy csomó inputot, olyan lehetőséget, ami a gyerekek agyának komplexitását, ismereteit növelhetné, látókörét bővíthetné. Ráadásul a képernyőidő növelésével a szorongás, a depresszió is gyakoribbá válik. Egyrészt a környezetgazdagítás hiánya, másrészt a plaszticitás csökkenése miatt az agy nehezebben birkózik meg bármilyen nehézséggel.

Akkor lesz majd baj, amikor a depresszió, a digitális demencia meg az Alzheimer-kór olyan szintre jut, hogy már a termelékenységet zavarja. Ez nagyon komoly generációs probléma lehet. Amikor nyugdíj előtt Alzheimer-kóros lesz egy réteg, egy másik réteg pedig azért esik ki a munkából, mert emiatt depressziós. Őket pedig a társadalomnak el kell tartania, hiszen mindez a mi hibánk lesz. Nem vagyok borúlátó, azt gondolom, hogy a társadalom ki fogja ezt kompenzálni, ebben a mesterséges intelligencia (MI) is segíthet. Jelenleg óriási kísérlet zajlik, halványlila gőzünk sincs, mi fog történni az MI-vel. De mindig hittem az emberekben. Hiszek benne, hogy a józan ész diadalmaskodik.

Mit tehetünk a leépülés ellen?
Az agy tréningezése mindig segít, csökkenti az Alzheimer-kór valószínűségét. De ami a kognitív képességeknek kifejezetten jót tesz, az a szociális beágyazottság, a társaságba járás. Az időseknek mindig ajánlatos, nemcsak a társas kapcsolatok csodája miatt, hanem mert így valósítható meg legkönnyebben az agy plasztikusságát segítő változatosság. Ha valaki lemegy a parkba sakkozni, az önmagában olyan sokféleséget ad, amit nem kap meg, ha otthon olvasgat.

Mi a helyzet a multitaskinggal vagy a feladatok váltogatásával? Segít frissen tartani az agyat?
Nem lehet akármeddig szélesíteni a befogadható információs sávot. Nincs olyan, hogy multitasking. Az ember egyszerre egy dologra tud figyelni. Pont. Olyan még nem volt a világtörténelemben, hogy valaki két könyvet olvasott egyazon pillanatban. Az agynak az a legnagyobb energiakifejtés, ha egyik típusú feladatról másikra kell váltania. Rettenetesen nehéz lecsendesíteni az addig tüzelő sejtcsoportot, és gyorsan aktiválni egy másikat. Ehhez át kell rendezni az energiavisszanyerő rendszereket: tágulnak az erek, oda oxigént kell szállítani.

Ezért is épülnek be kisebb eséllyel túl sok feladat közepette a fontos információk? Mit tegyünk, hogy mégse felejtsünk el mindent?
Ha be vagyunk ágyazódva egy társadalomba, akkor a felgyorsult ütem miatt nem sok mindent tehetünk. Sokkal jobban megjegyezhető az az információ, aminek van ideje leülepedni, amit van idő megérteni, esetleg vissza lehet rá térni több napon át. Az idegsejtek hálózatainak és így bennük az idegsejtek kapcsolatainak érniük kell, le kell hántaniuk magukról a sallangot, hogy megerősödjenek. De harminc után, negyven felett az emberek igenis elfelejtenek dolgokat, ez teljesen normális. Mert el is kell felejteni. Az emberi agy nem arra lett kitalálva, hogy mindent megjegyezzen, hanem arra, hogy képes legyen hatékonyan jósolni a jövőt egy másodperccel, egy héttel, egy évvel előre.

Nyiri Gábor

a HUN-REN Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet (KOKI) Agykéreg Kutatócsoportjának vezetője, kutatásai az emlékek, különösen a negatív emlékek kódolásának, felidézésének és elfelejtésének mechanizmusaival foglalkoznak.