Nagy hiba lenne, ha azzal adnám át ezt a céget a lányomnak, hogy ugyanúgy vigye tovább, ahogy én menedzseltem harmincöt éven át” – mondja a 77 Elektronika Kft. idén kilencvenkét éves alapítója-vezetője. Hosszú előkészítés után tavaly év eleje óta együtt vezeti a főként vércukormérők és vizelet­analizátorok exportjából élő vállalatot Zettwitz Gabriellával, ám Sándor a mai napig mindennap bemegy az irodába. Elegáns sötétkék öltönyben és nyakkendőben, fürgén szalad elém, már hétfő reggel kilenckor tárgyalóvendége volt.Asztalán a mobiltelefonja mellett méretes kézi számológép, de ott van az aktuális forgalmi adatokat mutató hatalmas monitor is. „Tudom kezelni a számítógépet – mondja –, de azt meg sem próbálom megtanulni, amire a mostani fiatalok képesek. Nem is menne.” Körben földgömbök, hajózási műszerek, a világ távoli pontjairól származó ajándékok, fotók, grafikák. Az asztal szélén a velencei Szent Márk-bazilika homlokzatát díszítő lószobrok kicsinyített mása. „A lányomtól kaptam, családilag nagyon szeretünk Olaszországba járni.”

A céget Sándor felesége és veje, Lukács József fizikus alapította a 80-as évek közepén, és először a hortobágyi libanevelő tojáskeltetőjét automatizálták. Akkoriban jelent meg Amerikában az első olyan, kisméretű vércukormérő készülék, amit a beteg otthon maga is használni tudott – a Zettwitz család diabetológus szomszédja be is dobta az ötletet, hogy jó lenne, ha importálnák a gépet. Ez lehetetlen volt, alkatrészt sem tudtak Amerikából vagy Japánból beszerezni, úgyhogy inkább készítettek egyet kelet-európai komponensekből. „Nem volt nagyon szép, jó nagy volt, de pontosan mért” – mondja Sándor.

Az akkori egészségbiztosítási pénztár be is vette a támogatotti körbe, így a cég gyorsan fejlődött, a 27 négyzetméteres lakásból pár év alatt több száz négyzetméteres ipari csarnokig jutottak. A következő eszközük a vizeletmérő volt, ebből ma mintegy száz országba exportálnak, tavaly október óta pedig Sanghajban is gyártják. Kína ugyanis a harmadik legnagyobb piacuk volt az Egyesült Államok és Európa után, mígnem az ottani kormány bejelentette, hogy kínai kórházba kínai gépek kellenek. „Hát megcsináljuk kint. És így az kerül a gépeinkre, hogy Made in China.”
Sándor gépészmérnöknek tanult, másrészt tizenhét évet a kereskedelemben dolgozott. „Havi egyszer biztosan utaztam valahová, Kínától az arab országokon át az USA-ig, és ez akkor még nem volt ilyen gyors, hiszen zömmel propelleres repülőgépek jártak.” Külkeres tapasztalatának a 90-es évek elején lett jelentősége, amikor második termékükkel, a vizeletvizsgálóval elkezdtek külföldön üzletelni.

A vállalatcsoport nagyobb része – az árbevétel 83 százaléka – ma már Gabriellához tartozik, de a belkereskedelem még mindig Sándoré. A magyarországi tevékenység már szinte csak az itt azóta is piacvezető vércukormérőket, vagyis az első termékük gyártását és forgalmazását jelenti. „Nosztalgiából megtartottam – mondja. – Bízom benne, lesz annyi önkritikám, hogy ha majd kell, abbahagyom.”

MI JUT ESZÉBE RÓLA?
Háború:
Átéltem a világháborút, másfél hónapig pincében laktunk.
Munkaidő:
Nekem nem kötött, de úgy érzem jól magam, ha bejárok.
Énmárka:
A magamét nem építettem, csak a cégét.
Siker:
A négyfős indulóból, amit ma startupnak hívnának, kilencszáz fős holding lett.
Pénz:
Nem vagyunk szegény emberek, de egy régi barátom azt mondta nemrég, „ti pont úgy éltek, mint korábban”.
Verseny:
A kínai gyártás olyan szintet ért el, amire már figyelni kell.
Karrier:
Ma is itt ülök.
Adakozás:
A szakmai és művészeti életet támogatjuk.
Jó élet:
Utazás, hangversenyek, opera.
Vakuemlék:
Mint mérnök óriási teljesítménynek tartottam, amikor az első ember a Holdra lépett.