Ők az incelek, egy furcsa és olykor radikális közösség arcai. Köztünk élnek, de nem velünk.
Incelek Kilátástalan, párkapcsolatra képtelen fiatal férfiak online közössége. Nőgyűlölet, tárgyiasítás, a nemi erőszak kultúrája – felnőtt egy generáció az online térben, akiknek a pornó és a lövöldözős játékok képezték a szocializáció elsődleges formáját. Szélsőjobboldali eszmék, jogosultságtudat, genetikai és nemi meghatározottság jellemzik az incelek gondolkodásmódját. Számuk és hatásuk a társadalomban már nem engedi, hogy szőnyeg alá söpörjük a problémát. Súlyuk van a kriptovaluta- és a részvénypiacokon, a radikális jobboldali politikai erők mögött az online és az offline terekben. Köztünk élnek, de nem velünk.
Önkéntelen cölibátus Az online férfimozgalom nevét meglepően egy nő használta először. Az Alana névre hallgató kanadai egyetemista lány az Involuntary Celibacy (önkéntelen cölibátus) kifejezésből alkotta meg 1997-ben. Ekkor indította el magányában azt az online fórumot, ami pár év alatt a világ nőgyűlölő tartalmainak elsődleges gyűjtőhelyévé vált. Magyarországon a szélsőséges fiatal férfiak egyre problémásabb jelenléte először a 2000-es évek elején okozott nagyobb felhördülést, Tamás Gáspár Miklós Szegény náci gyermekeink címmel közölt írásában foglalkozott a témával 2004-ben. Az azóta eltelt húsz évben a megfogalmazott problémák – például a politikai és gazdasági jövőkép hiánya – nem sokat javultak Kelet-Európában, de a világban sem. Sőt, szélsőjobboldali „gyermekeink” nemcsak szélsőségesebbek, de magányosabbak és frusztráltabbak is lettek. Magányukat és frusztrációjukat jobb esetben Discord-szervereken és pornón, rosszabb esetben nőkön vezetik le. Jelenségük globális problémaforrás: az alapvetően szolidaritásra szoruló, az incelségből kitörni igyekvő, és az online terekben magányoskodó férfiak mellett társadalmi szinten a radikális csoportok terrorfenyegetésével, rasszizmusával és nőgyűlöletével is foglalkozni kell.
Az incel világkép Az incelek három kategóriára osztják az embereket, a kategóriákat az 1999-es Mátrix film ihlette. A bluepilled (kék pirulás) csoportba azok tartoznak, akiket a társadalom normálisnak tart, de valójában félreértik a társadalmi rendszert. Vagy azért, mert kiváltságosok – gazdagok, fehérek, magasak, sportosak –, vagy azért, mert elfogadják a kiváltságos csoportok diktálta szabályokat. A redpilled emberek (akik a piros pirulát választották) ezzel szemben már „megértették a rendszer működését”, de még nem adták fel, hogy egyszer szexuális vagy akár párkapcsolatuk legyen. Ők különböző, részben manipulatív, szexista és tárgyiasító technikákkal próbálnak több pénzt, jobb megjelenést és magabiztosságot gyűjteni, hogy szexhez jussanak. Ha huzamosabb ideig nem sikerül, marad nekik a – kifejezetten radikális, nő- és társadalomellenes világképet valló – blackpilled incelek csoportja. Ebben a körben normálisak az erőszak különböző formái, a szexuális erőszakot imitáló pornófilmek. A közösség tagjai végső esetben az online világból kilépve politikai és társadalmi aktivizmust – férfijogi aktivizmust – folytatnak, a legradikálisabbak nőellenes terrorfenyegetést jelentenek.
Vannak empatikus férfi orvosok és kegyetlen nők is, nem a nemeken múlik, hogy a nőgyógyászati rendelőkben sérül-e méltóság, autonómia, biztonságérzet. Sokkal többet számít, hogy generációváltás zajlik az orvoslásban, a páciensek új nemzedéke kivívta a tiszteletet, az empátiát és az érzékenységet. Benkovics Júlia szülész-nőgyógyásszal a legnagyobb generációs különbségről és arról is beszélgettünk, hogy muszáj-e influenszernek lennie egy jó nőgyógyásznak.
Mi volt előbb? A több információnak köszönhetően testtudatosabb generáció, és erre jött válasz a szakmától, vagy a szakma kezdett kicsit másképpen viszonyulni a páciensekhez, megteremtve az igényt az alá-fölé rendeltségi viszony megszüntetésére? Az igény. Amerikában legalább tíz évvel ezelőtt – akkoriban kezdtem a szakmát – már megfogalmazták a nők, hogy vágynak a háborítatlan szülésélményre. Itthon még nem volt ez az igény ennyire szépen verbalizálva, többnyire a szülés után jöttek rá, hogy valami olyan történt velük, amivel nem voltak megelégedve.
Az igény megfogalmazása nagyon hamar átgyűrűzött a nemzetközi vizekről. Végignézhettem a szülészetben a változást, amire egyébként a szakma is párhuzamosan felkészült, és készen állt. A háttérben alakultak a páciensközpontú orvosi ajánlások és az evidenciák is, de a változást gyorsítja, hogy a nők ki tudják fejezni igényeiket.
Összefüggésben lehet ez azzal, hogy ma többségben vannak a nőgyógyászok között a nők? Adná magát a gondolat, de ellátóként nő létedre sem tudsz eleget megtapasztalni ahhoz a testeden, hogy ettől legyél megértőbb minden típusú panasszal. Vannak empatikus férfi orvosok és kegyetlen nő kollégák is. Inkább a generációváltással járt a megváltozott orvos-beteg viszony.
Mi már egy másik orvosi kultúrába érkeztünk meg. Meghaladtuk azt, hogy én vagyok a doktor bácsi, te pedig az aranyos kislány, akinek én megmondom, hogyan gyógyulhat meg. Korábban paternalista orvos-beteg viszony uralkodott: a páciens visszaesett egy gyermeki szerepbe, amikor segítséget kért az ellátótól, az ellátó pedig haszonélvezője volt az alá-fölé rendeltségi viszonynak.
A kortárs orvos-beteg kapcsolatban a mellérendeltség alapvető – de jegyezzük meg, hogy ezt sajnos még nem mindenkinek sikerül megvalósítania. A dogma úgy szól, hogy a te gyógyulásod a te és az én közös projektem. Nekünk az egyetemen már azt tanították, hogy a páciens csak akkor fog meggyógyulni, ha ő is meg akar. Én hiába mondom neki, hogy mit kell csinálni, ha nem érti, hogy miért, nem lesz motivált.
Ha ezt már az egyetemen tanítják, hogyhogy sokan mégsem hallották meg? Szerintem ők is hallották, de idő kell hozzá, hogy a kétkredites orvosi kommunikációs tantárgyból átszivárogjon a hétköznapokba. A változás folyamatban van. Százötven éve még odaállt egy orvos, a fehér mágus az ágyad mellé, és azt mondta, hogy ez meg ez van, ezt kell csinálnod, és kész, nincs alternatíva. Arról nem is beszélve, hogy akár harminc éve simán megtörténhetett veled, hogy bejöttél a kórházba, az orvos megoperált, majd nem az volt leírva a zárójelentésedben, ami a műtőben történt. Ha például az orvos úgy döntött, nem vagy felkészülve egy súlyos diagnózisra, ködösített inkább a zárójelentésedben. Az ízlése szerint szelektálta az egészséged téged érintő adatait.
Hiába gondolok valamit arról, mi lenne neked a legjobb, te döntöd el, mi lesz veled, én csak a döntést segítő információkat szolgáltatom. Ez a tájékozott beleegyezés alapvetése, már kezdünk felnőni hozzá.
A nőgyógyászatban ez kiélezettebb? A nőgyógyászat szélsőséges terület, mert sokszor pucérok vagyunk, és nem ritkán krízishelyzetekben találkozunk egymással. Ilyen érzékeny helyzetben kiélesednek a kommunikációs malőrök, nyilván nem kéne sokat keresgélni hasonlóságok után a gyermekgyógyászatban vagy az onkológia területén sem. A kérdés mindig az, hogy a körülmények ellenére hogyan tudjuk megőrizni a méltóságodat, az autonómiádat, a biztonságérzetedet, hogyan tudunk bevonni a terápiás folyamatba.
Mi különböztet meg egy mostani, legjobbnak tekinthető nőgyógyászati ellátást az elavulttól? Akkor tudsz jól ellátni egy pácienst, ha hajlandó vagy rendszerben gondolkozni. Ha nem vagy rest összerakni egy részletes páciensinterjút, partnerként kérdezni a páciensedet. Körülbelül nyolc másodpercig hallgatja az orvos a beteget, majd fejben már dönt, hogy mi legyen. A jó interjúhoz türelem és kommunikációs képességek kellenek. Feltételezzük, hogy a betegedtől megszerezted az információkat, de még nem dőlhetsz hátra. Terápiás döntést kell hozni, erről pedig strukturáltan kell gondolkozni. Nem dönthetsz intuitívan vagy tapasztalatból. Figyelembe kell venned a rendelkezésre álló adatokat, a szakma kollektív tapasztalatát, vagyis az evidenciákat, és a legfontosabb: a páciensed értékrendjét, kívánságát, preferenciáit is.
Magyarországon ezen vérzünk el a legtöbbször. Például hiába tudom, hogy csökkenti a fájdalmas menstruáció előfordulását az orális fogamzásgátló, attól még nem mondhatom, hogy „szedd, mert neked ez biztos beválik”. Tudnom kell, hogy hogyan gondolkozol a gyógyszerszedésről, az életmódról, a mellékhatásokról, a fájdalomról, a családalapításról, a katolikus hitről, és sorolhatnám. Ami az egyik páciensnek kiváló választás, a másiknak elfogadhatatlan.
A legnagyobb generációs különbség mégis az evidence based megközelítésben rejlik. A technológia és a fejlődő tudomány lehetővé teszi, hogy ne csak a magunk tapasztalatából, hanem a világ rendelkezésre álló összes dokumentált tapasztalatából dolgozzunk, ebből válasszuk ki a legjobbat.
Az honnan jön, hogy te jóval közvetlenebb, már-már barátnőinek ható stílust képviselsz a munkádban? Szerepet játszik benne, hogy eredetileg pszichiáter akartál lenni? Az érdeklődési köröm miatt az átlagnál engem talán tényleg kicsit jobban érdekel, hogyan lehet egy terápiás helyzet minél komfortosabb. Hogyan lehet kártékonyan kommunikálni, vagy hogyan tudsz egy jó terápiás folyamatot is nagyon rongálni a verbális vagy fizikai pallérozatlanságoddal.
Eldöntötted, hogy máshogy fogsz kommunikálni, mint amit mástól láttál? Hogy te „jófej nőgyógyász” leszel? Nem határoztam el, hogy bármivel is jobb leszek vagy kedvesebb, mint a többiek, viszont láttam, milyen sokszor csődöl be egy klinikai helyzet pusztán kommunikációs hibák miatt. Meggyőződésem, hogy a traumatikus kórházi élmények döntő többsége nem jönne létre optimális beszélgetés mellett. Ezzel a témával Magyarországon is kiváló szakértők foglalkoznak. Nagyon sokat tanultam a SOTE-n (ma Semmelweis Egyetem – a szerk.) Pilling János pszichiátertől vagy Varga Katalin pszichológus-hipnoterapeutától.
Hogyan kell csinálni? Tisztelettel, empatikusan, érzékenyen. A nőgyógyászatban az sem ritka, hogy traumatizált pácienssel találkozunk. Ha ilyenkor eltérünk a traumatudatos ellátás ajánlásaitól, szabotálhatjuk az egész vizsgálatot. Egyszerű élettani példa erre, hogy ha félelemben, kellemetlen légkörben próbálunk meg hüvelyi vizsgálatot végezni, a kismedence védekező tónusba álló izmai nem fogják lehetővé tenni. A félelem miatt konkrétan lepattanhatunk egy páciensről.
Sok orvos mégsem figyel erre, nem így csinálja ma sem. Ők is tanulták, csak nem vették észre, hogy mennyire fontos. Nehéz megérteni, hogy az egész terápiás folyamat és az egész klinikai szaktudás hiábavaló, ha nem tudjuk jól használni.
Mitől függ, hogy valaki megérti-e és követi-e ezt az elvet? A generációváltás egyik nagy felismerése, hogy nem tudsz kedvesen beszélni a pácienssel, ha ki vagy égve, depressziós vagy, beteg vagy, dohányzol, és ki kell menned rágyújtani, mert ettől ideges vagy.
A terápiás személy nemcsak abból áll, amit megtanult, hanem abból is, hogy milyen állapotban tartja azt a tudománygépet, amit sok évnyi tanulással létrehozott. A rossz minőségű ellátás mögött sokszor az ellátó fizikai és mentális erodálódása áll. Ez nagy mértékben a rendszer hibája is.
Mi már megtanultuk, hogy van olyan, hogy kiégés, saját mentálhigiéné. Az előző generációknak még senki sem szólt, hogy enélkül kutya nehéz lesz. Hogy nincsen terápia a terápiás személy integritása nélkül. Szóval muszáj magaddal foglalkoznod, különben nem fogsz tudni senkin sem segíteni.
Hogyan lehet ezen a helyzeten, ezeken az orvosokon változtatni? Kollégaként lehet és kell szólni, ha valaki szakmaiatlan.
A páciensek feedbackjeinek látod eredményét? Hajlok rá, hogy a fenti állapotban nem lesz hatása az adott orvosra. Azért is nehéz, mert ha valakiről száz panaszlevelet kap az SZTK, akkor se fogják kirúgni, mert nem tud a helyére beülni a portás, más meg nem akad. Sajnos az ellátórendszer hibája az is, hogy nem kell nagyon sokat teljesítened ahhoz, hogy ne legyen nálad jobb ember a pozícióra. Mégis érdemes visszajelezni az ellátás minőségéről.
Írtál egy könyvet, Instagram-profilodon több mint ötvenezer követőd van. Kell ma influenszernek is lennie egy nőgyógyásznak egy jól működő praxis kiépítéséhez? Nem kell. Egy jó ellátó sosem fog unatkozni, internetes megjelenés nélkül sem. Az internet szörnyű és csodás hely egyszerre. A tapasztalatcsere, a segítségnyújtás olyan oldala, amit érdemes csinálni. Persze az információ csalfa termék, elkallódik, átalakul, és a végén az internet képes egész más formában kiköpni, mint ahogy elindult. Ez az orvosi információkkal különösen kellemetlen. Az influenszerkedés nagy felelősség, de lehet jól csinálni, és szerencsére itthon egyre többen csinálják nagyon jól.
Benkovics Júlia
A Semmelweis Egyetem általános orvosi kara után, bár a pszichiátria is vonzotta, a szülészet-nőgyógyászat mellett döntött. Laktációs tanácsadói szakképzést is végzett, munkájában a női egészség holisztikus szemléletét helyezi előtérbe. A Magyar Pre- és Perinatális Pszichológiai Társaság tagja, elvégezte a Szuggesztiók Alkalmazása a Szomatikus Orvoslásban képzést a Magyar Hipnózis Egyesület és a Semmelweis Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinika közös szervezésében. Jelenleg az L33 medicalban dolgozik. Két kisgyermek édesanyja, férje is szülész-nőgyógyász. Instagram-oldalát 2020 áprilisában indította el, követőinek száma megközelíti a hatvanezret. 2023-ban jelent meg Magunkról – Tabuk nélkül a női testről című könyve, éppen a következőn dolgozik, a legfiatalabb nőket, az általános iskolás korosztályt szólítja meg vele.
Nyikonyuk Balázs az Instagramon szeretett bele a horgolásba, és Youtube-videókból tanult meg
horgolni tizenöt évesen. Az utóbbi két évben az iskola mellett építette fel ezzel foglalkozó vállalkozását,
a Csipcsiripp Kft.-t. A Cápák közöttben tavaly befektetőket is talált a projekthez.
Mindennek van eleje, közepe, vége. Főszerkesztőségem elejét (2013. szeptember) nem volt nehéz észrevenni. A vége is látványos, pár napja már mint a magyar Forbes vezérigazgatója dolgozom. A közepén még csak nem is sejtettem, hogy ez most a közepe, csak csináltam, és úsztam a szerkesztőség színes világában.Örülök a váltásnak. A tapasztala6t, rutin kétélű fegyver. Magabiztosságot, stabilitást és jó minőséget jelent, de hozhat […]
Az egyetem nem látta meg a fantáziát Divós Ferenc műszerében, az erdészek pedig eleinte kétkedéssel figyelték a fákat méregető fiatal fizikust. A Fakopp viszont bizonyította, hogy életet menthet, mivel időben diagnosztizálni tudja, ha egy fa beteg, és a város közepén kidőlni készül. Ma már világsiker, a családi cégben pedig megjelent a második generáció.