Vannak empatikus férfi orvosok és kegyetlen nők is, nem a nemeken múlik, hogy a nőgyógyászati rendelőkben sérül-e méltóság, autonómia, biztonságérzet. Sokkal többet számít, hogy generációváltás zajlik az orvoslásban, a páciensek új nemzedéke kivívta a tiszteletet, az empátiát és az érzékenységet. Benkovics Júlia szülész-nőgyógyásszal a legnagyobb generációs különbségről és arról is beszélgettünk, hogy muszáj-e influenszernek lennie egy jó nőgyógyásznak.
Mi volt előbb? A több információnak köszönhetően testtudatosabb generáció, és erre jött válasz a szakmától, vagy a szakma kezdett kicsit másképpen viszonyulni a páciensekhez, megteremtve az igényt az alá-fölé rendeltségi viszony megszüntetésére? Az igény. Amerikában legalább tíz évvel ezelőtt – akkoriban kezdtem a szakmát – már megfogalmazták a nők, hogy vágynak a háborítatlan szülésélményre. Itthon még nem volt ez az igény ennyire szépen verbalizálva, többnyire a szülés után jöttek rá, hogy valami olyan történt velük, amivel nem voltak megelégedve.
Az igény megfogalmazása nagyon hamar átgyűrűzött a nemzetközi vizekről. Végignézhettem a szülészetben a változást, amire egyébként a szakma is párhuzamosan felkészült, és készen állt. A háttérben alakultak a páciensközpontú orvosi ajánlások és az evidenciák is, de a változást gyorsítja, hogy a nők ki tudják fejezni igényeiket.
Összefüggésben lehet ez azzal, hogy ma többségben vannak a nőgyógyászok között a nők? Adná magát a gondolat, de ellátóként nő létedre sem tudsz eleget megtapasztalni ahhoz a testeden, hogy ettől legyél megértőbb minden típusú panasszal. Vannak empatikus férfi orvosok és kegyetlen nő kollégák is. Inkább a generációváltással járt a megváltozott orvos-beteg viszony.
Az igazság valóságlenyomat. Apró részlet egy bizonyos szögből. Igazsága mindenkinek van, a valóság viszont olyan dolog, amit mindenki birtokolni akar, de senkié sem lehet. Az emberi történelem leírható a valóság kisajátítására tett törekvések sorozataként is. Azt hiszem, ilyen fajta birtoklási vágy sohasem volt bennem. A valóság rekonstruálása a történetmesélés, lehetetlen, de gyönyörű küldetés, ami otthonra lelt nyughatatlan természetemben. A legnagyobb értéke […]
Az igazság valóságlenyomat. Apró részlet egy bizonyos szögből. Igazsága mindenkinek van, a valóság viszont olyan dolog, amit mindenki birtokolni akar, de senkié sem lehet. Az emberi történelem leírható a valóság kisajátítására tett törekvések sorozataként is. Azt hiszem, ilyen fajta birtoklási vágy sohasem volt bennem. A valóság rekonstruálása a történetmesélés, lehetetlen, de gyönyörű küldetés, ami otthonra lelt nyughatatlan természetemben. A legnagyobb értéke az, ha használjuk, a legnagyobb eredménye pedig az, hogy közösségeket hoz létre. Ahogy az információegységek a kontextusukban nyerik el a jelentésüket, úgy az emberi törekvéseknek, teljesítményeknek egy közösség adhat valódi értelmet. Végig tekintek az úton, amit eddig bejártam, és csodálkozom egy kicsit még mindig: de hogyhogy én? Hogyan csináltam? Emberek jutnak eszembe, akik körbevettek, körbevesznek.
2013-ban kezdtem a Forbesnál, az alapítócsapat legfiatalabb tagjaként. Óva intettek. Nyomtatott lap? Normális vagy? Sokan azt hiszik, hátrány – én nagy előnynek és értéknek gondolom. Nem hagy elszakadni a valóságtól, attól a tudattól, hogy létezünk a fizikai térben, ahol a maguk valóságában történnek a dolgok. A valódi dolgok. Amiket számontartunk. Valahogy elfelejtjük ezt, amikor egy telefonnal és a hüvelykujjunk jobbra-balra húzogatásával akarjuk gyorsan megérteni, mi történik körülöttünk. Az eszünk és a szívünk helyét nem vehetik át algoritmusok és platformok, a gyártott valóságot nem fogadhatjuk el igazságnak. Nagy kihívás ez az ellentartás személyesen nekem is, de hiszek a valódi találkozások erejében és abban, hogy a közösségben való igazi létezést minél többen tanuljuk meg értékelni. Naivnak tűnik? Alulértékeljük az optimizmust.
A legnagyobb segítségünk ebben küldetésben a jól elmesélt történet. A Forbes viszi tovább ezt a missziót. Ma már nem csak egy újság vagyunk. Közösség lettünk, ami a valódi magyar teljesítményekről mesél. Fontos, hogy ezeket a történeteket közel vigyük azokhoz, akik nem hisznek még magukban, mint ahogy fontos az is, hogy megértsük, mi kell ahhoz, hogy még többen mondhassák el magukról, megcsinálták. A célba érés eufóriája sem feledtetheti velünk, hogy a rajtvonal korántsem egyenes. Egy jól működő közösség képes felemelni másokat és megsokszorozni a saját teljesítményét.
Mi a siker titka? A Forbes új főszerkesztőjének talán illene tudnia, nem igaz? Jorge Luis Borges szerint nem a titok a fontos, hanem az oda vezető út. Ezen az úton pedig mindenkinek végig kell mennie. Velem tartotok?
Írta: Nagy Szabolcs 35 fok van. Légy száll az arcomra, felriadok, már vagy ötödször az utóbbi órában. Ütött-kopott székről lógatom a lábam a húsfeldolgozó üzem feletti kis irodában, próbálom nem halálra unni magam. Apa a libamáj áráról vitatkozik a társaival. Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. MárciusbanHalácsy Péter tér vissza! Kocsiban ülünk. Apa láncdohányzik. Megint rákérdez, hogy tetszik […]
Filmek, amik csak generációkkal később nyertek értelmet. Vagy mert az akkori közönség nem értette, vagy mert már a mostani formálta kedvére-kényére. Idézeteket is gyűjtöttünk olyan korabeli kritikákból, ahol a kritikus egyértelműen vak volt.
Móra, Zegna, Babycare – az idén hetvenéves Janikovszky János legnagyobb üzletei. A 80-as években Németországban tanulta meg, milyen érzés szabadon, százezer dollárokkal boltolni, aztán hazajött,
hogy privatizálja a Móra könyvkiadót, és visszaszerezze a patinás mesekönyvek kiadási jogát. Azt mondja, amikor belevág valamibe, nem gondolja túl, tökölés helyett inkább cselekszik. Az intuícióját használja, okostelefont és appokat viszont nem.
Tárgyak, jelenségek, szokások, amiket már nagyapáink is ismertek, egyik-másikat szépapáink is.
De hogyan kerültek a mi életünkbe, és hogyan változtak meg azóta?
Vannak a bulvárdefiníciók és vannak a tudományosak, utóbbiak szerint egy generáció nem attól születik meg, hogy letelt újabb húsz év, hanem kifejlődik, mert ugyanazt a sorsformáló élményt élte át, és ettől egyformán változott meg az identitása. De miért nincs covidgeneráció? Szabó Andreának van válasza, és mellé rengeteg adata arról is, hogyan látja a világot a rendszerváltás generációja és a rendszerváltás válságának generációja.
