Vannak empatikus férfi orvosok és kegyetlen nők is, nem a nemeken múlik, hogy a nőgyógyászati rendelőkben sérül-e méltóság, autonómia, biztonságérzet. Sokkal többet számít, hogy generációváltás zajlik az orvoslásban, a páciensek új nemzedéke kivívta a tiszteletet, az empátiát és az érzékenységet. Benkovics Júlia szülész-nőgyógyásszal a legnagyobb generációs különbségről és arról is beszélgettünk, hogy muszáj-e influenszernek lennie egy jó nőgyógyásznak.
Mi volt előbb? A több információnak köszönhetően testtudatosabb generáció, és erre jött válasz a szakmától, vagy a szakma kezdett kicsit másképpen viszonyulni a páciensekhez, megteremtve az igényt az alá-fölé rendeltségi viszony megszüntetésére? Az igény. Amerikában legalább tíz évvel ezelőtt – akkoriban kezdtem a szakmát – már megfogalmazták a nők, hogy vágynak a háborítatlan szülésélményre. Itthon még nem volt ez az igény ennyire szépen verbalizálva, többnyire a szülés után jöttek rá, hogy valami olyan történt velük, amivel nem voltak megelégedve.
Az igény megfogalmazása nagyon hamar átgyűrűzött a nemzetközi vizekről. Végignézhettem a szülészetben a változást, amire egyébként a szakma is párhuzamosan felkészült, és készen állt. A háttérben alakultak a páciensközpontú orvosi ajánlások és az evidenciák is, de a változást gyorsítja, hogy a nők ki tudják fejezni igényeiket.
Összefüggésben lehet ez azzal, hogy ma többségben vannak a nőgyógyászok között a nők? Adná magát a gondolat, de ellátóként nő létedre sem tudsz eleget megtapasztalni ahhoz a testeden, hogy ettől legyél megértőbb minden típusú panasszal. Vannak empatikus férfi orvosok és kegyetlen nő kollégák is. Inkább a generációváltással járt a megváltozott orvos-beteg viszony.
Nagy hiba lenne, ha azzal adnám át ezt a céget a lányomnak, hogy ugyanúgy vigye tovább, ahogy én menedzseltem harmincöt éven át” – mondja a 77 Elektronika Kft. idén kilencvenkét éves alapítója-vezetője. Hosszú előkészítés után tavaly év eleje óta együtt vezeti a főként vércukormérők és vizeletanalizátorok exportjából élő vállalatot Zettwitz Gabriellával, ám Sándor a mai napig mindennap bemegy az irodába. […]
Nagy hiba lenne, ha azzal adnám át ezt a céget a lányomnak, hogy ugyanúgy vigye tovább, ahogy én menedzseltem harmincöt éven át” – mondja a 77 Elektronika Kft. idén kilencvenkét éves alapítója-vezetője. Hosszú előkészítés után tavaly év eleje óta együtt vezeti a főként vércukormérők és vizeletanalizátorok exportjából élő vállalatot Zettwitz Gabriellával, ám Sándor a mai napig mindennap bemegy az irodába. Elegáns sötétkék öltönyben és nyakkendőben, fürgén szalad elém, már hétfő reggel kilenckor tárgyalóvendége volt.Asztalán a mobiltelefonja mellett méretes kézi számológép, de ott van az aktuális forgalmi adatokat mutató hatalmas monitor is. „Tudom kezelni a számítógépet – mondja –, de azt meg sem próbálom megtanulni, amire a mostani fiatalok képesek. Nem is menne.” Körben földgömbök, hajózási műszerek, a világ távoli pontjairól származó ajándékok, fotók, grafikák. Az asztal szélén a velencei Szent Márk-bazilika homlokzatát díszítő lószobrok kicsinyített mása. „A lányomtól kaptam, családilag nagyon szeretünk Olaszországba járni.”
A céget Sándor felesége és veje, Lukács József fizikus alapította a 80-as évek közepén, és először a hortobágyi libanevelő tojáskeltetőjét automatizálták. Akkoriban jelent meg Amerikában az első olyan, kisméretű vércukormérő készülék, amit a beteg otthon maga is használni tudott – a Zettwitz család diabetológus szomszédja be is dobta az ötletet, hogy jó lenne, ha importálnák a gépet. Ez lehetetlen volt, alkatrészt sem tudtak Amerikából vagy Japánból beszerezni, úgyhogy inkább készítettek egyet kelet-európai komponensekből. „Nem volt nagyon szép, jó nagy volt, de pontosan mért” – mondja Sándor.
Az akkori egészségbiztosítási pénztár be is vette a támogatotti körbe, így a cég gyorsan fejlődött, a 27 négyzetméteres lakásból pár év alatt több száz négyzetméteres ipari csarnokig jutottak. A következő eszközük a vizeletmérő volt, ebből ma mintegy száz országba exportálnak, tavaly október óta pedig Sanghajban is gyártják. Kína ugyanis a harmadik legnagyobb piacuk volt az Egyesült Államok és Európa után, mígnem az ottani kormány bejelentette, hogy kínai kórházba kínai gépek kellenek. „Hát megcsináljuk kint. És így az kerül a gépeinkre, hogy Made in China.” Sándor gépészmérnöknek tanult, másrészt tizenhét évet a kereskedelemben dolgozott. „Havi egyszer biztosan utaztam valahová, Kínától az arab országokon át az USA-ig, és ez akkor még nem volt ilyen gyors, hiszen zömmel propelleres repülőgépek jártak.” Külkeres tapasztalatának a 90-es évek elején lett jelentősége, amikor második termékükkel, a vizeletvizsgálóval elkezdtek külföldön üzletelni.
A vállalatcsoport nagyobb része – az árbevétel 83 százaléka – ma már Gabriellához tartozik, de a belkereskedelem még mindig Sándoré. A magyarországi tevékenység már szinte csak az itt azóta is piacvezető vércukormérőket, vagyis az első termékük gyártását és forgalmazását jelenti. „Nosztalgiából megtartottam – mondja. – Bízom benne, lesz annyi önkritikám, hogy ha majd kell, abbahagyom.”
MI JUT ESZÉBE RÓLA? Háború: Átéltem a világháborút, másfél hónapig pincében laktunk. Munkaidő: Nekem nem kötött, de úgy érzem jól magam, ha bejárok. Énmárka: A magamét nem építettem, csak a cégét. Siker: A négyfős indulóból, amit ma startupnak hívnának, kilencszáz fős holding lett. Pénz: Nem vagyunk szegény emberek, de egy régi barátom azt mondta nemrég, „ti pont úgy éltek, mint korábban”. Verseny: A kínai gyártás olyan szintet ért el, amire már figyelni kell. Karrier: Ma is itt ülök. Adakozás: A szakmai és művészeti életet támogatjuk. Jó élet: Utazás, hangversenyek, opera. Vakuemlék: Mint mérnök óriási teljesítménynek tartottam, amikor az első ember a Holdra lépett.
Kun Anita menedzserasszisztensből lett kétkezi munkás, sajtkészítő. Vállalkozni a 90-es években tanult meg, a közösségi médiában – ahogy ő mondja – „magát produkálni” csak pár éve.
Rosenstein Tibornak óriási szerencséje van, egyetlen fiát ugyanúgy elkapta a vendéglátás miliője, mint őt. Éttermükben lassan három évtizede vacsoráznak pesti családok és nemzetközi sztárok, például Ralph Fiennes vagy Adrian Brody. Libamáj, maceszgombóc és disznótoros – amit ez a régió adni tud, azt mind megtaláljuk a Rosenstein Vendéglőben.
