Michael Simon akkor indított startupokat Budapesten, amikor még a szót sem ismertük. Ott volt az Uproar, a LogMeIn és a Fathom megalapításánál és amerikai tőzsdére vitelénél, egy ideje NDVR nevű cégével akarja újraírni a vagyonkezelési piacot Bostonból, de ennek gyökerei is Pestig érnek. Duna-parti lakásában, egy pazar panorámájú Belgrád rakparti ingatlanban kérdeztük sikerreceptről, startupkultúráról, nem létező magyar unikornisokról. Közvetlen, kíváncsi, és hollywoodi basszbaritonján mindenkinek azt tanácsolja: az első pillanattól a világot kell akarni meghódítani.

Már a 90-es években itt volt, több hipersikeres startupot gründolt Budapestről, és most azért repült ide Bostonból, hogy átvegye a Harsányi-díjat. Azt is hihetnénk, hogy félig magyar. Vannak magyar gyökerei?
Nincsenek, bár a nevem akár magyar is lehetne: Simon Mihály. A feleségem magyar, és a gyerekeimnek is van magyar útlevelük. Ők Amerikában nevelkedtek, de a nyarakat sokszor töltötték a balatoni házunkban, és egyikük épp most kezd majd egy önkéntes gyakornoki munkát egy itteni kézműves ékszerészvállalkozásnál.
Kifejezetten szerencsés vagyok, hogy idesodort az élet, és ennek a díjnak is azért örülök nagyon, mert kirakatba tehetem néhány magyar üzlettársamat, globális szinten is elképesztő tudású szakembereket. Amikor a HVCA (Hungarian Venture Capital Association – a szerk.) megkérdezte, hogy ideutaznék-e átvenni ezt a díjat, azonnal rávágtam: holnap jövök! Mindig boldog vagyok, ha itt lehetek, imádom a várost, az országot.

Hogy került pont ide annak idején?
Mérnök, informatikus vagyok, és épp nem sokkal a berlini fal leomlása után, 1992-ben végeztem, és szereztem MBA diplomát. Akkor az MBA Enterprise Corps program keretében vagy hetven friss diplomást Kelet-Európába küldtek Amerikából. Elsőre Csehszlovákiába irányítottak, még egy ország volt, de az utolsó pillanatban megkérdezték, nem jönnék-e inkább Budapestre. Már ott tartottam, hogy épp beiratkoztam egy cseh nyelvi kurzusra, amiből aztán magyar lett, és itt kötöttem ki. Minden a véletlenen múlott, oltári szerencsém volt.

Huszonhét éves voltam, és felkértek egy kis magyar szoftvercég élére, ez volt az Ablaksoft. Dámosy Zsolt alapította, Tilesch Ferenc vezette, és olyan fiatal srácok bukkantak ott fel, jellemzően a Számalkból, mint Anka Márton vagy Fejes Balázs, akik később mind az IT-piac titánjai lettek. Anka Mártonról az első pillanatban láttam, hogy szupersztár, pár évvel később együtt alapítottuk a LogMeInt. De az első évben betoppant Fejes Balázs is, gyerek volt még, jött a biciklijével, és épp most nevezték ki az amerikai EPAM élére, szeptembertől ő lesz a CEO, hatvanezer embert fog irányítani.

Elképesztő figurák voltak ott, és nemcsak őt ketten, hanem egy kis csapat rendkívül tehetséges ember. Ebből a közegből nagyon sok sikersztori született, legalább négy nagy IPO (tőzsdei bevezetés – a szerk.). Hiszen nekem is volt a LogMeIn előtt az Uproar, aztán Fejes Balázzsal megcsináltuk a Fathom Technologyt, magát az Ablaksoftot pedig felvásárolta a Scala Business Solutions, így jutott el az IPO-ig.

És itt hadd mondjam el, hogy ez mennyire a USAID (United States Agency for International Development, az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Hivatala – a szerk.) érdeme is, azé a USAID-é, aminek a támogatásait most 85 százalékban szégyenszemre felszámolják. Annak idején ők fizették a megélhetésemet is itt Budapesten, emlékszem, 15 ezer dollárt kaptam egy évre, abból 92-ben király voltál itt. És ezeknek a pénzeknek a hatását, a katalizátorszerepét nagyon szépen le lehet követni.

Magyarországra úgy egy–kétmilliárd dollár áramlott, ami aztán öt–tízmilliárd dollár körüli részvényesi értéket hozott az amerikai befektetőknek, és az érintett cégeknél emberek ezreinek adott munkát – és csak azokról a cégekről beszélek, ahol nekem volt részem. Ha az EPAM-ot is ideveszem, akkor további tíz–harmincmilliárd dollárról beszélünk. A USAID tehát nemcsak jó célt szolgált morálisan, hanem gazdasági hasznot hozott itthon és Amerikában is. És rengeteg barátságot szült. Én magam emberek százait hoztam Magyarországra a munkáim révén, ők mind beleszerettek az országba, és magyarok százait, ha nem ezreit vittem külföldre. Ez az igazi nyereség, nem a dollárok és a centek.

Mi volt a titka ennek a kis csapatnak? Mitől lettek olyan sikeresek?
Én azért lettem sikeres, mert ők ott voltak mellettem. Mindannyian iszonyú kíváncsiak, nagy dolgokat akartak elérni, és nagyon tehetségesek. Bármilyen ötlettel rukkoltunk elő, biztos lehettem benne, hogy meg fogják tudni oldani, és tökéletes lesz a megoldásuk. Csak hogy Anka Mártonról mondjak valami személyeset, ő olyan programokat írt meg egyedül, amiket utána egy negyvenfős csapat tartott karban, és sohasem volt bennük bug. Egyetlenegyszer sem. Vagy egy másik élményem róla: az angol nem az anyanyelve, de abban a több ezer levélben, amit váltottunk, soha nem volt egy darab elütés sem. Tehát nemcsak, hogy tehetséges, de makacsul törekszik a hibátlanságra.

Ami meg FB-t (Fejes Balázst – a szerk.) illeti, ő azért hozta létre a Fathomot, mert szenvedélyesen mozgatta, hogy kitalálja a szoftverfejlesztés valami új megközelítését. De említhetném még Kovács-Bernardt Tamást és másokat is, akik minden vakmerő ötletet meg tudtak valósítani.

Milyen volt akkor a környezet a technológiai start­upoknak, mennyiben volt más a piac itt és Amerikában a 90-es években?
Magyarországon jó, ha volt öt kockázatitőke-befektető. A tech világában általában arra van szükség, hogy egymásra találjanak a kockák és a kockatőke. Ha ez a házasság létrejön, akkor nagyon gyorsan tudsz építkezni és piacot szerezni, láttuk ennek az ismétlődő receptjét a Szilícium-völgyben.

Csakhogy a Kárpát-medencében a 90-es évek elején nem volt kockázati tőke. Volt néhány vizionárius befektető – gondolok például Tánczos Péterre, ma is vezeti a Euroventures nevű céget –, aki létrehozott ilyen alapokat. Szóval a környezet nem volt klasszikusan támogató, de nagyon gyorsan változott, és rengeteg lehetőséget rejtett. Ha visszagondolok az első cégemre, az Uproarra, ami később a világ 18. leglátogatottabb weboldala lett, és a világ online felhasználóinak húsz százaléka a regisztrált júzere, ebbe a cégbe a Euroventures egymillió dollárt tett. Mai viszonyok között ez semmi, de ha csak az én 15 ezer dolláros akkori éves fizetésemhez viszonyítom, nagyon sok pénz volt.

Ha ennyi tehetséges emberünk volt már a 90-es években, miért nincs még egyetlen unikornisunk sem?
Sokat hallunk az unikornisokról, de nem gyakori állatfaj, nem véletlenül hívják őket így. Nincs olyan sok belőlük a világon, pláne nem a technológiai szektorban. Bostonban élek húsz éve, ott volt már a LogMeIn központja, és ott van a mostani cégem, az NDVR (ejtsd: endeavour) központja is, ráadásul ott a Harvard és az MIT, de ezalatt három vagy négy szoftverunikornist láttam. Egyszer biztosan lesz magyar is, de ahhoz valószínűleg el kell költözni a Szilícium-völgybe.

Nézzük meg Európa egyik legsikeresebb szoftvercégét, a Zendesket. Dán alapítója, Mikkel (Mikkel Svane – a szerk.) is Kaliforniába költözött, ott lett a cége unikornis. Indulhatsz Budapestről, Koppenhágából, Bernből, Dallasból, bárhonnan, a végén jó eséllyel Kaliforniában kötsz ki, mert a világ kockázati tőkéjének több mint ötven százaléka ott van.

Évek óta csináljuk a startup-jelentésünket, vizsgáljuk a piacot (friss listánk a legforróbb magyar startupokról a 74. oldalon), várjuk is az unikornist, de inkább azt látjuk, hogy sok a magvető, vagy korai fázisban járó cég, és még a scale-upig is nehezen jutnak el. A távolabbi perspektívából nézve, ennek mi lehet vajon az oka?
Mindig mindenkinek azt tanácsolom, hogy rögtön az elején ambiciózusabbnak kell lenni. Nem elég azt mondani, hogy oké, elindulok lokálisan, bevezetem a szoftvert Magyarországon, aztán Szlovákiában és majd Európában. A mai világban semmi okod rá, hogy ne egyből a világpiacokat célozd meg. Múltkor egy belgrádi startup alapítójának mondtam, tök izgalmas, amit csináltok – marketingautomatizálással foglalkoznak –, de miért nincs irodátok Londonban és New Yorkban? Én azt látom, hogy több a pénz, mint a jó ötlet.

De jó ideje most leginkább a wealth techben (a vagyonkezelési iparág technológiai oldalán) dolgozom. A miénk egy hatalmas R&D projekt, és elég szemellenzősen csinálom, így kicsit kiestem a magyar startupokból. Idén szeretnék is újra képbe kerülni, nemcsak itt, hanem egész Közép-Európában.

Új cégében, az NDVR-ben is több magyar vezető van, ha jól tudjuk, ez is innen, Budapestről indult. Ahol most ülünk, ez volt a garázscég?
Inkább a Café Vian volt a garázsom, a Liszt Ferenc téren, el se tudom mondani, hány mítingünk volt ott, és hány szalvétát használtunk el a jegyzeteinkre. De egyébként igen, olyan is volt a covid alatt, hogy ez volt az irodánk. Ami a magyar csapattagokat illeti, ők a cég szíve és lelke. Név szerint például Szikszay Anna, egy fantasztikus ex-Morgan Stanley-szakember, a kvantummérnöki kutatások és fejlesztések vezetője, abban zseniális, hogy áthidalja a szakadékot a szuper fejlett technológiák és az elavult rendszerek között.

Ugyanis a pénzügyi szektor, azontúl, hogy rendkívüli módon szabályozva van, egyszerre hajmeresztően komplex és sokszor ósdi biznisz. Mi azt csináljuk, hogy jó eséllyel sokkal jobban teljesítő ügyfélportfóliókat rakunk össze. Ennek nagyon komoly technológiai háttere van, egy-egy új portfólióhoz több százbilliónyi számításunk háromezer szerveren fut a felhőben. De amikor odajutunk, hogy kereskedünk, részvényeket vagy kötvényeket adunk-veszünk, azt gondolnád, hogy az milyen szuper olajozott és automatizált rendszer, de nem. Néha olyan érzésem van, mintha zsákot kötnénk egy szamár hátára, és elvezetnénk a brókercéghez. Például az Interactive Brokershez, amit a szintén magyar Thomas Péterffy talált ki.

Egyik oldalon tehát ott vannak a mesterséges intelligencia, a felhőalapú számítástechnika, a komplex algoritmusok és kutatások, másfelől meg azok a technológiák, amiket az 1970-es években találtak ki, és COBOL-ban kódoltak, egy olyan nyelven, aminek a létezéséről már meg is feledkeztünk. Ezt kell valahogy áthidalnunk, és ebben Anna elképesztően jó.

Egy másik kollégám Milassin András. Ő volt itthon a legelső munkatársam, most az NDVR Labs Kft. ügyvezetője. Ő is azok közül a virtigli informatikusok közül való, akikkel időről időre összehoz a szerencsém itt Magyarországon. Nincs olyan őrült ötlet, ami kifogna rajtuk, amit ne tudnának megvalósítani.

Mindig mindenkinek azt tanácsolom, hogy rögtön az elején ambiciózusabbnak kell lenni.

Az NDVR elindításakor azt mondta, hogy helyre akarja hozni a vagyonkezelést. Mit kell rajta helyrehozni?
A legtöbben általánosságban rossz, gyenge szolgáltatást kapnak, pedig elég egyszerű céljaik vannak: boldog és kényelmes nyugdíjas évekre vágynak, és ezt a megtakarításaikból, befektetéseikből próbálják fedezni. Csakhogy sokszor ugyanazt a portfóliót kapják, nem veszik figyelembe a személyes élethelyzetüket, és a hozam nagyrészét elviszik a díjak és az adók.

Mindenkit két kérdés gyötör: van-e elég pénze, illetve mennyit költhet, hogy maradjon elég a nyugdíjhoz. Ezeket könnyű feltenni, megválaszolni viszont már bonyolultabb, sokan nem is tudják, ez pedig stresszt és szorongást okoz.

Mi megpróbálunk válaszolni, miközben az algoritmusaink révén jobb, hatékonyabb portfóliókkal, alacsonyabb díjakkal dolgozunk. Félszázaléknyi spórolás nem hangzik soknak, de több mint húsz év alatt komoly hatása van a hozamra, életeket tud megváltoztatni.

A másik nagy kockázat a vagyonkezelésben, hogy mi történik, ha pont a tőzsdék összeomlásakor ér a nyugdíj. Mert nagyjából minden évtizedben jön egy nagy zuhanás, legfeljebb a miért változik. Ezt a kitettséget is kezeljük az úgynevezett tervoptimalizált portfóliókkal, amikkel állandóan elemezzük a portfóliókat és az ügyfél pénzügyeit, és segítünk megérteni, hogy mit engedhet meg magának.

Csak hogy egyértelmű legyen, tanácsot adnak, vagy kezelik is az ügyfelek vagyonát?
Vannak tanácsadóink, ők a technológiánk segítségével készítenek befektetési terveket, kialakítják a portfóliókat, és igen, kezelik is a pénzt.

Tehát az NDVR gyakorlatilag úgy működik, mint egy privátbank.
Olyasmi. Egy technológiával támogatott privátbanki szolgáltatás.

2022-ben százmillió dollárt kezeltek, most mekkora ez az összeg?
Évente frissítjük ezt a számot, legutóbb 210 millió volt, remélhetőleg idén exponenciálisan nő.

Kriptóba is fektetnek? Az része a portfólióiknak?
Kétszázalékos allokációt szoktunk javasolni, magam is tartok ennyit, ugyanis nőhet az értéke, de rendkívül ingadozó. Én egyébként az energiafogyasztásuk miatt elég ambivalens vagyok a kriptóval.

A felszínen azért az NDVR egyszerűbb vállalatnak tűnik, mint az előző startupjai. A mögöttes technológia teszi mégis bonyolulttá?
Igen, eléggé komplex. Egyébként Anka Márton mondta még a LogMeInnél, hogy semmi olyat nem csináltunk, ami előttünk lehetetlen lett volna, csak egyszerűbbé tettünk nagyon bonyolult, már létező dolgokat. Az NDVR is hasonló. Bardos Kevin kollégám, aki mindkét cégemnél dolgozott, például azt mondja, hogy az NDVR technológiai komplexitása százszor nagyobb, mint a LogMeIné volt.

Bonyolult megérteni, hogyan viselkedik egy portfólió, hosszú modellezést igényel, ezen egy csomó PhD-s dolgozik nálunk, és az optimalizálásukhoz állandóan frissítjük az adatbázisainkat is. Bátran kijelenthetem, hogy ebben a világ élvonalába tartozunk. Bár egyszerű ötleten nyugszik, nagyjából 150 ember kutatott és fejlesztett hozzá, és sok munka folyik a háttérben.

Érdekes, hogy az NDVR oldalán egyetlen egyszer sem olvasható a mesterséges intelligencia kifejezés.
Pedig sokat használjuk, például hasznos az ügyféltervek összeállításában. Amiben nem igazán jó, az a tényleges kivitelezés, például nem tud kereskedni a részvényekkel. Én is szinte mindennap használom, holott nem is a technológiai, hanem a cég üzleti részén mozgok.

De az MI felívelésének még csak az elején vagyunk. Izgalmas lesz megnézni, milyen hatással lesz nemcsak a technológiai szektorra, de a vállalatok életére is. A startupoknál ugyanis vagy a tőzsdére mész, vagy eladod a céget. A potenciális vásárlók, az olyan nagyvállalatok, mint a Microsoft, az Oracle vagy a Salesforce, arról kell döntsenek, hogy házon belül, maguk fejlesztenek-e le valamit, vagy megveszik az adott ötletet. Ebben a döntésben az MI a saját fejlesztés felé billentheti a mérleg nyelvét a vásárlás helyett, ez pedig alapjaiban változtathatja meg a startupok mai létezését.

Angyalbefektetőként mennyire van jelen a piacon, és milyen alapon dönt a befektetéseinél?
Van pár vállalat, akikkel beszélgetek, olyan is, például a Hunch, aki mellett már el is köteleztem magam, ilyenkor a legfontosabb a piac és a csapat. A termék maga csak a harmadik, mert ha jó a csapat és a célpiac, idővel meglesz az is. Az első kérdésem mindig az, hogy akarok-e a másikkal dolgozni, megvan-e benne a kellő szenvedély és motiváció. Ha ezek megvannak, a legtöbb dolog klappolni fog.

Mindig mindenkinek azt tanácsolom, hogy rögtön az elején ambiciózusabbnak kell lenni.

Több, milliárddolláros vállalatot is felépített egymás után. Ott mi volt a titok?
A legfontosabb nem az, hogy legyen egy briliáns ötleted, és mindenképp vidd azt végig. Sokkal fontosabb, hogy legyen pár jó ötleted, és minél hamarabb engedd el azokat, amik nem működnek.

A másik, hogy hogyan reagálsz, amikor egy ötlet nem működik. Andy Ory, jó barátom, milliárddolláros cégeket épített fel (jelenleg a QuEra Computing vezérigazgatója – a szerk.), mondta, hogy annak az információnak, amivel mint vezérigazgató kezdeni is tudsz valamit, a 95 százaléka rossz hír.

2010 és 2020 között a HubSpot igazgatótanácsában ültem, ez valószínűleg az egyik legjobb tech cég az Egyesült Államok keleti partján, nagyjából 35 milliárdos piaci kapitalizációval, igazi sikersztori. Az ott eltöltött negyven negyedévből körülbelül kettőt éreztem könnyűnek, hat oké volt, a maradék 32… És ez volt a LogMeInnél, az Uproarnál vagy a Scala Business Solutionsnél is.

Tegnap Fejes Balázzsal is beszélgettem erről, megkérdeztem: milyen gyakran érzed ezt könnyűnek? Ugyanaz volt a válasza: soha. Sohasem könnyű a cégvezetés. Minden általam ismert sikeres cégnél a lényeg az volt, hogyan kezelik a váratlan helyzeteket, hogy erősebben jöjjenek ki belőlük.

Hozzá kell tennem, a szerencse sokat számít. Szerencsém volt, amikor Magyarországra kerültem, amikor megismertem Anka Mártont és FB-t. Mint vállalkozó és üzletember is azt mondom, ha pénzügyi sikerről van szó és választani kell szerencse és ész között, a szerencse mindig megveri az észt.

Ha már rossz ötletek, váratlan helyzetek, van olyan fuckup sztorija, amiről eddig sosem beszélt?
Számtalan. 2004-ben Anka Mártonnal kiválasztottunk hat dolgot, amiről azt gondoltuk, meg akarjuk majd csinálni. Közülük öt több milliárd dollárt érő iparággá fejlődött. A LogMeIn Rescue terméke ma is sikeres, de olyanokat is felírtunk, amiket ma Zoom vagy Dropbox néven ismerünk. Ha jobban csináljuk, helyettük most az jutna mindenkinek az eszébe, hogy Join.me vagy Cubby. (A Join.me ma GoTo Meeting néven fut, a Cubbyt kvázi kivezették – a szerk.)

Szóval igen, mindenki sokat hibázik, hibázott, még Steve Jobs vagy Bill Gates is, de ezeket jó esetben egy-két jó döntés elfedi.

Három nagy dobás Michael Simontól
Uproar
Az online játékfejlesztőt 1995-ben alapította. Egyik korai befektetője, a Euroventures 1996-ban szállt be befektetőnek, majd 1997-ben Bécsben, 2000-ben New Yorkban – a NASDAQ-ra – vitték tőzsdére. Mike vezette a céget a tőzsdére lépésig. Innen később kivezették a társaság papírjait, miután a francia Vivendi 140 millió dollárért felvásárolta.

LogMeIn
2003-ban társalapítója (mások mellett Anka Mártonnal), majd tizenhárom évig CEO-ja is Mike volt, 2009-ben ez a startup is a NASDAQ-on kötött ki félmilliárd dolláros értékeléssel. Csúcsán hétmilliárd dollárra értékelték a céget a befektetők, felhőalapú szolgáltatásait több millióan használták a világon. Az eredetileg számítógépek távoli elérését lehetővé tevő, ma már egy sor különböző termékkel, GoTo néven futó bostoni székhelyű szoftveróriásnak még mindig van Budapesten irodája. 2019-ben 4,3 milliárd dollárért vásárolta fel egy magántőke­társaság, azután kivezették a New York-i tőzsdéről.

Fathom/EPAM
2001-ben alapították Fejes Balázzsal Fathom Technologies néven, negyven informatikussal. 2004-ben egyesült az EPAM Systemsszel, és lett Kelet-Európa legnagyobb szoftverfejlesztő cége, a 2008-as válságban már háromezer alkalmazottal. A Euroventures ide is befektetett – előbb egymillió eurót a Fathomba, majd tízmillió dollárt már az EPAM-ba –, a céget végül 2012-ben vitték a New York-i tőzsdére. Ma a világ egyik legnagyobb platformfejlesztő vállalata több mint ötvenezer alkalmazottal. Értéke – az elmúlt évek jelentős szoftverpiaci leértékelődése után is – tízmilliárd dollár. (2021-ben 38 milliárd dollárt is ért a tőzsdén.) Első számú vezetője szeptembertől – a szakma és Mike által is csak FB-ként emlegetett – Fejes Balázs.