A Hold Alapkezelő tele van izgalmas karakterekkel és sztorikkal, nem kérdés, jó (és egyre jobb) üzlet, iszonyatos mennyiségű pénzt kezelnek, ami címlapon is jól mutat, a vezérigazgató pedig egykor a Forbes 30 sikeres 30 alatti fiatalt bemutató összeállításában is szerepelt. Mégsem ezért gondoltuk, hogy címlapon a helyük. Sokkal inkább azért, mert a Hold által kezelt 1200 milliárd annak is a sikermutatója, hogy a belső céges kultúra milyen komoly erőforrás lehet. Ezért Fekete Emese és Gólya Ági úgy mutatja be a Holdot, ahogy eddig nem sokan ismerhették: belülről. Nem is választhattunk volna jobb időpontot ehhez: a cég legendás belső szeánszára, az agyviharra épp akkor ültek be, amikor a tőzsdék összeroppantak Trump hirtelen kitalált vámjai alatt.

A lapzártában egy középiskolás csoport is eljött hozzánk „gyárlátogatásra” – reményt adó volt hallgatnom sok okos kérdésüket. Velük beszélgetve fogalmaztam meg, hogy a vállalkozói történetek miért fontosak mindenkinek. A Forbes nem csupán sikeres, hanem leginkább magabíró emberekről akar történeteket mondani. (A magabíró emberekben a legjobban azt szeretem, hogy kifogyhatatlan mennyiségű fura és szórakoztató dolguk, ügyük, hobbijuk van, amit halálosan komolyan vesznek, erre bizony akad ebben a magazinban is jó pár példa.)

Magabíró. Szeretem ezt a kissé avítt szót, nagyon kifejező. A Hold vezéreit a szabadságvágy hajtotta az útjukra, és éppen a sajátos világ- és emberlátásuk alapozta meg, hogy a befektetői szakmában egyáltalán nem szokványos módon érjenek a csúcsra. Sok felismerés kellett, hogy ma a cégkultúra olyan legyen, amilyen, de a felismerésnél is többre tartom azt a bátorságot, amivel a gondolkozásból kieső és kétségtelenül jól hangzó mondatokat valaki képes valósággá alakítani.

G. Tóth Ilda elsőként írta meg Ránky Katalin portréját, a L’Oréal magyar nagyasszonya a vállalkozói létből lett egy multi vezetője. Magára tudta szabni a magyar leánycéget, mert meghúzta a maga határait, amiken belül – mindenki legnagyobb megelégedésére – kiteljesedhetett. Jó példa arra is, hogy a vállalkozói szemlélet nem csak tulajdonosként vihet sikerre valakit.

A Social mellékletben közöljük az idei influenszerlistát is, a szerkesztő, Vaszkó Iván Forgács Mariann-nal készült interjújából szép kontextus is került az idei rangsor mellé. Bármit is gondoljunk az influenszerekről, ez ma már egy több mint nyolcmilliárdos (!) piac itthon. A legizgalmasabb abba belelátni, ahogyan ez a piac – és vele a normák, hogy mást ne mondjak, az üzleti kultúra is – épül. Aki a felszínen akar maradni és tovább akar növekedni, annak bizony felelős tartalomgyártóként és cégként kell gondolkodnia a jövőről.

Péterfy Gergely és Péterfy-Novák Éva Magyarországon elsősorban írók voltak, amikor fojtogatónak érezték a légkört, akkor pedig kialakították azt a teret, amiben szabadon csinálhatják azt, amit a legjobban szeretnek. Az Umbriai Magyar Köztársaság sztorija két magabíró ember története. Ők politikai-művészeti projektnek mondják, de egyben olyan üzlet is, ami levegőt ad, és már nemcsak nekik, hanem egy egész közösségnek. A kultúra közös erőforrásunk, létéhez nem szükséges a harc.