A cápák szerint az első évadban nagyon sok kishal volt felkészületlen. Láttok javulást?

Nagyon sokat, ahogy ezt a formátumtulajdonosok tapasztalata alapján vártuk is. Nagy-Britanniában például, ahol már a 17. évad ment le, egészen mások a történetek most, mint az első években. Nálunk tavaly sok volt a találmány meg a szórakozott professzort idéző startupper, idén azt láttuk, hogy egyre inkább próbálkoznak komolyabb, már sikereket elért vállalkozások is, mert éppen szeretnének egy grádicsot ugrani, és ehhez partnert keresnek. 

Idén kétszer annyian jelentkeztek, mint tavaly, az első körben kiszűrtük azokat, akiknek biztosan nem lenne esélyük, utána már lényegében komoly felkészülés folyt. Abban is kaptak segítséget a vállalkozók az RTL Klub Varró Szabolcs vezette kreatív csapatától, hogy hogyan pitcheljenek, milyen show-elemeket használjanak. Szerencsére a szereplők látták a tavalyi műsorokat, tudták, hogy nem érdemes mellébeszélni, így most kisebb volt a felkészületlenség amplitúdója. 

Apró Annát lecseréltétek Tomán Szabinára, miért? Nem cseréltük le. Elfoglalt üzletemberekről van szó, érthető, hogy nem tudnak minden évben a műsor alkotóihoz alkalmazkodni, a rendelkezésünkre állni. Más országokban is változik évadról évadra a csapat összetétele. Lehet, hogy jövőre másik vagy akár több cápa nem ér rá, de az sincs kizárva, hogy a régiek ismét felbukkannak.

Nekem titkos, sőt nem is olyan titkos vágyam, hogy a befektetők közt több nő szerepeljen, ebben a macsó világban a vállalkozók és a cégvezetők körében még mindig túl nagy a férfiak dominanciája.

Nagy szívfájdalommal tudomásul kellett azonban vennem, hogy bár sok igazán klassz cég van, amit nők vezetnek, de ezek vagy nem nőttek még akkorára, hogy mint cápa szóba jöhetnének az első embereik, vagy sikeres cégvezetők ugyan, de nem a saját pénzükkel gazdálkodnak. A cápaságnak fontos feltétele, hogy a befektetők a saját pénzüket kockáztassák, ne az édesapjuk vagy a férjük jóvoltából kerüljenek be a műsorba. 

Mint kiderült, azért nem is költöttek el annyit, amennyi üzletet a tévében leütöttek.

Ezt tudtuk előre, a műsornak matchmaker szerepe van, és persze jöttek meglepetések utólag. Valljuk be: a magyarországi vállalkozói kultúrában sajnos sokszor benne van, hogy valaki nem mond teljesen igazat, később derül ki valami turpisság. Közben az öt cápa nem blöfföl, attól, hogy csak elsőre hangzott jól valami, a szavaiknak igenis súlyuk van. Volt, hogy az előző évadban a forgatás utáni tárgyaláson derült ki: sokkal kevésbé kecsegtet sikerrel egy adott üzlet, mint ahogyan először tűnt, de azért is végigcsinálták, még ha több munkával is járt, mint amire számítottak. Ez presztízskérdés volt nekik. 

És persze az is előfordult, hogy egy jelentkező cégbe a műsorban nem szállt be egyik cápa sem, ám a szereplésük hatására megkeresték őket, és kaptak tőkét egy befektetőtől. Ez történt a Budapest Makerynél, például. És nyilván olyan is volt, hogy utólag megbánták, ha nem társultak be valamelyik cégbe. Pedig nem egyszer két órán át faggatták a startuppert.

A műsorban persze ebből csak nagyjából húsz-húsz perceket lehet látni.

Igen, 15–20 percben kell összefoglalni mindent, ami történik, úgy, hogy közben az esszenciája legyen a valóságnak. A kérdések megmaradjanak, de a lényeg ne vesszen el, ne tolódjanak el az arányok. Ha nem derülne ki ezekből a vágott anyagokból egyértelműen, hogy miért szállt be valamelyikük, az nekik presztízsveszteséget okozna. Mert itt nemcsak a nézők, saját meglévő partnereik, ügyfeleik előtt is szerepelnek. 

Amúgy már ők is megtanulták, milyen ereje van a nyilvánosságnak: a műsor hatására sokan fordultak hozzájuk az utcáról is, hogy szálljanak be az ötletükbe, cégükbe. Ilyenkor továbbküldték a jelentkezőket hozzánk. Előírás, hogy nem lehet olyan jelentkező, aki ismeri valamelyik cápát, már csak ezért sem találkoznak velük, hiszen akkor nem kerülhetnének be később a műsorba. 

Változtak-e bármiben a befektetési szabályok?

Tavaly még alkudoztak a cápák, idén már nem, vagy nem úgy. Ha például húszmilliót kért egy vállalkozó, akkor a befektetők tavaly lealkudhatták tízmillióra. Idén nem. Vagyis akkor lesz üzlet, ha a kért összeget megadják a cápák, viszont azt mondhatják, hogy nem tíz, hanem mondjuk húsz százalék részesedést kérnek a cégből. Amikor kiderült, hogy ezt a szabályt be kell tartani, először furcsállták a befektetők, de aztán kiderült, hogy így még izgalmasabb a műsor. Kevesebb a közös beszállás, talán arra jutottak, hogy az bonyolítja az üzletmenetet.

A második évadra még bőven a világjárvány előtt válogattátok ki a kishalakat, és a forgatás is a karantén előtt zajlott. Nem féltek, hogy aktualitását veszti a műsor?

Éppen a karantén kezdete előtt fejeztük be a forgatást. Más világban vettük fel a műsort, másnap bezárkózott az ország. Én már azon is szorongtam, hogy egyáltalán be tudjuk-e fejezni a forgatást. A cápák biztosan tartják a szavukat, a szándékuk nem változott, de az előfordulhat, hogy ami a műsorban elhangzott a jelentkezőktől, az már nem teljesen úgy van. De abban bízunk, hogy a nézők értik a helyzetet. A műsor legalább olyan szórakoztató, miközben rengeteget lehet belőle tanulni is. Szorongok, hogy ebben a helyzetben is legalább úgy szeressék az emberek, mint tavaly, de hát én mindig szorongok. (Nevet.)

A nézőknek feltűnhetett, hogy a műsorvezető Lilu is, és a cápák is mindvégig ugyanabban a ruhában ülnek. Banális kérdés lehet, de tényleg így csinálták végig a tíznapos forgatást? 

Igazából nem ugyanabban vannak, hanem mindig pontosan ugyanolyanban. (Nevet.) Egy forgatási napon öt pitchet vettünk fel, és végül adásonként négy-négy látható. Volt nap, amikor több vállalkozásba befektettek, és volt olyan is, hogy egyikbe sem – nyilván úgy kellett összeállítani az adásokat, hogy változatos legyen, kerüljön bele derűs és szomorkás rész, bukás és siker, mondjuk élelmiszeripari vállalkozó és mobilappos találmány. Amúgy meg az egész stábnak fontos, hogy egy-egy cápa miben érzi jól magát egész nap, tíz kamera előtt. Moldován András például egyébként sem hord mást, mint fehér inget, sötétkék zakót és farmernadrágot – tök mindegy, hogy karácsony van, kórházba megy, vagy éppen sportol. (Nevet.) 

Moldován András volt a legkíméletlenebb, nem fordult elő, hogy valaki megsértődött a forgatás alatt, például az ő megjegyzésein?

Naná, hogy volt sírás is a kritikák miatt! Vannak, akik megfogadják a tanácsokat, és a szereplés után újragondolják az üzletüket, és természetesen vannak, akik megsértődnek, mert úgy érzik, nem értették meg őket a befektetők.  De neked nem az a tapasztalatod Magyarországon, hogy mindig más a hibás? Hogy már gyerekkorban arra tanítják az embert, ha beveri a fejét az asztal csücskébe, hogy az asztalt kell megdorgálni? „Csúnya asztal” – mondják a felnőttek, és nem gondolnak bele, hogy az ártatlannak tűnő viselkedési minták az egész életünkre kihatnak! Hogy nem mi vagyunk a felelősek, ha elrontunk valamit, vagy ha hibázunk, hanem mindig más. Ezt egy életre megtanuljuk.

Egy-két ötlet láttán azért így is azt gondolhatja a néző: az volt a jelentkező fő célja, hogy benne legyen a tévében!

Arra kifejezetten ügyelünk, hogy véletlenül se forduljon elő, hogy valaki nevetségessé válik a nagy nyilvánosság előtt. Ez nem az a műsor. Ha valamit nem értenek a Cápák, akkor inkább ötször visszakérdeznek, nehogy félreérthető információk alapján kicsússzon egy kishal a kezeik közül. Mert ez az a műsor, ahol – mint egy jó üzletben – valódi win-win helyzetek vannak. Ahol a cápa is, és a kishal is legalább olyan jól jár, mint a néző.  

Fotó: Sebestyén László