Évek óta egy plüss jegesmedve figyel az egyik szekrényemen. Annyira nem vagyok szentimentális, hogy nevet is adtam volna neki, mindenesetre jól látható helyen jelzi, hogy a WWF-nél korábban örökbe fogadtam egy veszélyeztetett állatot. Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy néhány hónapig kisebb összeggel támogattam a WWF Magyarország klímavédelmi programját. Az örökbefogadási program továbbra is fut, tigrisek, barnamedvék, farkasok, hiúzok és – naná – óriáspandák élőhelyének megőrzését lehet ezzel legalább 7500 forinttal – fajtól függően konkrétan vagy szimbolikusan – támogatni.

Sokan a logójában világszerte emblematikussá vált panda miatt félreértelmezik a civil szervezet szerepét, hiszen a WWF ma már elsősorban az élőhelyek megóvásával segíti az állatokat.

„Nem állatvédelmi, hanem természetvédelmi szervezet vagyunk” – szögezi le Klacsán Csaba, a WWF Magyarország kommunikációs vezetője. Sokan a logójában világszerte emblematikussá vált panda miatt félreértelmezik a civil szervezet szerepét, hiszen a WWF ma már főként az élőhelyek megóvásával segíti az állatokat – de az kétségtelen, hogy afféle totemállatnak jól jönnek a nagyragadozók és az eukaliptuszt ipari mennyiségben fogyasztó pandák a kampányokhoz. Rendezvényeiken a gyerekek imádják az interjú alatt a hátam mögött figyelő hatalmas plüsspandákat. Meg is látszik rajtuk a nyúzottság.

Az alapítványi formában működő WWF Magyarország most a tavaly elindított tagsági programját szeretné felpörgetni. „Ez a főként egyszeri adományozásról szóló örökbefogadással szemben rendszeres, havi adományozást jelent, kevésbé meghatározott, akár pár ezer forintos összeggel” – mondja az adománygyűjtésekért felelős Bogschütz Dániel. A tagsági program kibővítése nagyobb mozgásteret ad a munkájukhoz.
Míg az örökbefogadással általában egy-egy konkrét programjuk fenntartására kell fordítaniuk a beérkezett pénzt, a rendszeres adományokkal rugalmasabban tudnak bánni, és az aktuális ügyeikhez és tevékenységükhöz igazítják a felhasználást. Ennél fontosabb szempont a tervezhetőség. Ha kisebb összegekkel is, de folyamatosan tudnak tervezni, úgy négy fő területük, a folyók és vizes élőhelyek megőrzése, az erdők és hozzájuk kapcsolódóan a hazai nagyragadozók védelme, illetve a klíma- és energiaprogramjuk hosszabb távon lesz működőképes.

ADAKOZOL?
Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyar­országon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.

Fekete, szürke és zöld cégek
„Nem szeretünk minimumösszeget megszabni, ez mindenkinek a pénztárcájától függ. Azt szoktuk mondani, hogy havi 1500 forinttal már érdemben tudunk valamit kezdeni” – mondja Dániel. A mostani adományozók egyébként átlagban 2000–2500 forintot utalnak a WWF számlájára. A jelentős nemzetközi hálózat ellenére a különböző országokban lévő tagszervezetek gazdaságilag függetlenek, ezért nagy jelentősége van, hogy a vállalati és magánadományok a magyar WWF bevételeinek harminc százalékát teszik ki. Ezt szeretnék 2025-re ötven százalékra feltornázni, főleg azért, mert a maradék hetven százalékot most javarészt konkrét célokra irányuló pályázatokból teremtik elő – vagyis épp a szervezet célkitűzéseiben szintén nagyon fontos helyi képviseleti és policyügyekre nem marad elegendő keret.

„Egy nyugat-európai teljesen természetesnek veszi, hogy a fizetése akár öt–tíz százalékát jótékony célra fordítja. A holland WWF-irodának adományozók például átlagban húsz eurót szánnak erre, és vannak 340 ezren” – mondja Dániel a holland és magyar donációk közti különbségről. Ehhez képest itthon négyezer adományozójuk van, és számuk csökken.
„Szerencsénk van, a környezetvédelem az elmúlt években forró téma lett.
Zöldebben működni pedig már nem csak CSR-kérdés, egyre inkább a fogyasztók elvárása is ez” – mondja Klacsán Csaba. Ezzel együtt a hitelességükre a korábbiaknál is jobban kell vigyázniuk, ezért felállítottak egy háromfokozatú skálát fekete, szürke és zöld jelzéssel. A feketével azokat a cégeket jelölik, ahonnan a károkozásuk miatt semmiképpen sem fogadnak el adományt (ezek közé sorolják többek között az olajipari vállalatokat), a szürke kategóriákba tartozókat (például az autógyártókat és a ruhaipari cégeket) alaposabban megvizsgálják, és csak szakmai együttműködésekben vesznek részt velük, a zöld jelzésűekkel pedig szívesen dolgoznak együtt.
„A greenwashing jelentős probléma – mondja Csaba. – Előfordulnak céges megkeresések azzal, hogy szívesen átutalnák az év végére megmaradt CSR-keretet a pandás logóért cserébe. Ezeket gyorsan rövidre zárjuk.”

A környezetszennyező vállalatok látszattörekvéseiről is megvan a véleményük. Az ilyen cégek hangzatos faültetési és karbonsemlegesítési projektjei szerintük sokszor csak a lelkiismeret megnyugtatására elegendők. „Sosem szerettem, ha egy vállalat a fogyasztókra tolja ezt a felelősséget – mondja Dániel –, ráadásul például egy olajipari cégnél a világ pénze nem lenne elég, hogy az általa okozott károkat helyrehozza.”

Ökolábnyom-számítást cégmérettől függetlenül viszont bárkinek végeznek, és Dániel úgy érzi, ebben viszonylag gyorsan látványos eredményeket lehet elérni. Előfordult már, hogy egy céggel csapatépítő erdőtelepítést szerveztek, de a jövőben vállalati és egyéni szinten is a minél nagyobb hatásfokú változás elérése a cél. A szervezet szakértői WWF Léptem néven telefonos applikációt is fejlesztettek, amivel mindenki kiszámolhatja az ökológiai lábnyomát, és konkrét tippeket kaphat a csökkentésére is.

WWF Világ Természeti Alap Magyarország Alapítvány

Az alapítás éve:
1991
A csapat:
32 fő
Éves költségvetés:
430 millió forint
Mit kezdenének 10 000, 100 000 és 1 000 000 adománnyal?
10 000:
Közösségimédia-kampányt indítanának ökolábnyom-applikációjuk népszerűsítésére.
100 000:
Egy vállalatnak tartanának külső képzést fenntarthatóság témakörben.
1 000 000:
Ezer gyereknek tudnának környezeti nevelési oktatást tartani.