A z ukránok sárga szalagot ragasztanak magukra, az oroszok pirosat vagy fehéret. A háború ilyen brutálisan egyszerű. Aki mindkét szalagot felragasztja, gondolom, rövid úton lelövik, biztos, ami biztos. A magyar kormány mégis valami ilyesmivel próbálkozik, mert jó rég felragasztotta magára a nyugati és a keleti színt is, és nem volt bátorsága vagy lehetősége most az egyiket letépni. Számháborúban elmegy, háborús helyzetben veszélyes. A kétszínűséggel együtt járó propagandának „köszönhetően” a jobboldali szavazók egy része komolyan gondolja az Egyesült Államokról és Oroszországról, hogy „egyik kutya, másik eb”. Fatális tévedés.
A demokrácia, a kapitalizmus és Amerika mint világbirodalom nem tökéletesek. De jobbat még nem láttunk.
Címlap-, Facebook- és főműsoridős arcok egyaránt megfordultak a márciusi Kilövésen. Mindannyian a maguk pályájának szaktekintélyei, de ezen a szinten a napi nyolc óra már aligha elég. Hogy lehet ezt bírni?
Chikán Attiláról, aki még ma is heti 30–40 órát tölt a Rajk Szakkollégium ügyeivel. A fia mondta róla: „Amióta az eszemet tudom, elképesztően sokat dolgozik, de minőségi időt tölt a munkájával. Ebbe nőttem bele én is: szeretni is lehet a munkánkat. Apu szerintem napi tizenhat órát dolgozik, én mégiscsak jobb vagyok a napi tíz–tizenkettővel.”
Ifj. Chikán Attila (Alteo). Szerinte éjfélig cikkeket olvasni nem munka, ha őt ez érdekli, de ettől még fontosak neki a keretek: „A gyerekek miatt időben felkelek, heti kétszer-háromszor hazaérek mesére, és hétvégén is csak vészhelyzetben dolgozom. Jó, ha a család korán elalszik, még éjfélig elbíbelődöm. Az nekem nem munka, ami marhára érdekel.”
Hámori Gabriella (Scripted Productions), a sorozatalkotó. Úgy érzi, rá van függve a nézettségi adatokra, mint egy drogos: „Megtízszereződött az előállított tartalom, most fog jönni egy paradigmaváltás, ahol a producerek már nem akarnak ennyi sorozatot gyártani. A munkám hetven százaléka írás, húsz a rendezés, tíz az üzlet. Határidőre, kreatívan, viccesen írni egy idő után nyomasztó.”
Lackfi János. Tíz éve túlpörögte a történetet, de – utólag – nagyon sokat köszönhet a stroke-jának: „A határidő beindítja az ember írókáját, pláne, ha díjazás is tartozik hozzá. Szégyen ezt kimondani mostanában, de tényleg szeretem, amit csinálok. Aki ír, az valamilyen szinten szerelmes az életbe.”
Magyar tőkét magyar startupba! Igen ám, de mi van akkor, ha azért a kevés kompetens csapatért már az első pillanattól versenyeznek a külföldi befektetők is? Fordul a magyar kockázati tőke, és inkább ő megy külföldre. Három magyar befektetőt kérdeztünk a piacok különbözőségéről és egy-egy határon túli üzletükről.
Az amerikai Flexport vezérigazgatója az ellátási láncok önjelölt guruja lett 2021-ben. Ryan Petersen nemcsak konténerben gondolkodva keresi a megoldást, de nyolcmilliárd dollárosra nőtt cégének meg kell mutatnia, hogy nem kizárólag egy szokásos szilícium-völgyi hájp dagasztja.
