Öt évvel ezelőtti magazinszereplőnk alig győzte magába fojtani 2017-es cikkünkben, mekkora változásra készültek. Az időzítés bája már csak ilyen. Csányi Zoltán fehérnemű- és ruházati webshopja azóta nevet és szintet is váltott. Várost viszont nem, a tulajdonos-ügyvezető a hatodik iksz után is játszi könnyedséggel ingázik Szeged és Pest között. A hdishop.hu-ból lett Dressa történetének folytatása.
ZV-Impex Bt. Alapítás: 1992 Székhely: Szeged Tulajdonosok: Csányi Veronika és Csányi Zoltán (ügyvezető)
2016 Árbevétel: 166,7 Adózott eredmény: 7,2 Az egyik első hazai webshop tizenhárom évvel az indulás után beállt egy stabil, nyereséges teljesítményre. Viszont ebben az évben megírtak egy ötéves rebrandingtervet is. „Még annyira az elején voltunk, hogy amikor Laza Bálinttal (a Forbes volt újságírójával – a szerk.) megcsináltuk ezt az interjút, szinte ki sem mertük mondani, milyen hatalmas feladat vár ránk” – emlékszik vissza Zoltán. Menekülni akartak a hdishop.hu névtől, ami – utólag úgy látják – „rossz döntés volt”, nagyban gátolta fejlődésüket a szerencsétlennek bizonyuló névválasztás.
Közben konkurensük lett a Wallis Csoport érdekeltségébe tartozó Dressa, mindig rájuk licitáltak, többet költöttek hirdetésre, jobb keresési eredményeket produkáltak. Szó sem volt még ekkor márkaeladásról, sőt akkortájt közép-európai régiós álmokat is dédelgettek.
Ahhoz képest, hogy nem egyértelmű, a Meshuga tulajdonképpen bár, szórakozóhely vagy étterem, közel-keleti vonalon egészen jókat lehet enni benne.
Jelentem mindazoknak, akik aggódtak: háború ide, covid oda, a pesti bulinegyed visszatért, és egyből vissza is csatolták oda, ahova tartozik: a Ryanairhez. Ennek megfelelően a Gozsdu-udvarba betérni újra olyan, mint az euró- (vagy font-) övezetbe utazni mostanság: el kell fogadni, hogy az ember pénze kevesebbet ér – gyanítható, az itteni árak is eleve euróban születnek.
A Meshuga a néhai Mátka (Forbes, 2019/07 – köszi, covid!) helyén nyílt meg az év elején, majdnem teljesen az udvar origójában. Péntek estére épphogy egy becsúszó foglalást tudtunk intézni, a bejáratnál listával ellenőrzi egy lány, van-e helyünk, és már csak azért is angolul szól hozzánk, mert magyarul nem tud. Odabent is több körben kell magyarra állítani a pincéreket, és ott sem mindenkit lehet. A téliesített teraszon kapunk helyet, hősugárzó és hangszóró alá (utóbbinak még lesz jelentősége), ennél csak jobbat tud választani bárki, akinek lehetősége van rá.
Török–izraeli keresztezés a konyha (ez a személyzetre is vonatkozik, a látványkonyhára nézve Németh Szilárd Csepel határáig menekülne), kis magyar csavarocskákkal, például brióssal kínálják a nyitó mezzéket. Elképzeljük a szezámkrémet az édes bucin, és inkább a haltatárt kérjük helyette tésztakosárban, tormával, zöldalmával, mentával. Annyira friss az ízhatás, hogy egy pillanatra (pont eddig tart megenni) elfelejtjük a fogás még a Gozsdu-szorzóval együtt is húzós árát.
Utána zsályás, gesztenyés, vajas gnocchit kérünk, plusz feltétnek libamájjal – utóbbit el is hagyhattuk volna, mert egyszerűen nincsen már hova krémesíteni a fogást, a kis tésztagombócok viszont így sem nehezülnek el. Hasonlóan jó választás a tépett kacsa mentás joghurttal, salsával és szumákos hagymával. Ehhez kicsi és haszontalan palacsinták jönnek, amikből alulméretezett tacókat gyártunk magunknak, de egyszerűbb csak összekanalazni az alkatrészeket, amikor ezek elfogynak. Az Isztambul saláta is több körrel veri a sarki gíroszos görög salátáját: egyrészt eleve íze van márciusban, másrészt boldogan kanalazzuk ki alóla a gránátalmás vinaigrette-et.
Desszertet három okból sem kérünk: nemigen férne hova, és menet közben már belekóstolunk a ház kis ajándék koktélshotjába, amiben önmagában bőven elég gyümölcsszirup meg rózsavíz van egy estére. A harmadik ok meg az, hogy miután egymás után három közeli asztalról is kiderül, hogy szülinaposok ülnek ott (úgy derül ki, hogy az egész konyha kivonul kolompolni és megpróbálni énekelve túlharsogni a hangszórókból bömbölő anatóliai lakodalmas születésnapi dalt), a hangerő már marad is fenn, és a DJ a beszélgetés lehetőségét nagyjából elimináló közel-keleti popra vált. Nincsen még fél kilenc.
Amikor elmeséljük fizetés közben az egyetlen magyar pincérsrácnak a meglepettségünket, nevetve mondja: ez egy ilyen hely, majd a címben olvasható ígéretet teszi hozzá. A jó nemzetközi konyhát vivő éttermek, ugye, azt ígérik, hogy egy estére elrepítenek valahova az asztal mellett: nos, a Meshuga erre egy időgépet is rápakol, és abba a Törökországba visz el, ahol huszonkét éves vagy.
Meshuga Budapest VI., Holló utca 12–14. A teszt időpontja: 2022. március 11.
Ezt ettük: Isztambul saláta: 2600 Duck Msahan: 6000 Gesztenyés gnocchi libamájjal: 6000 Haltatár: 5800 Egy nagy víz: 950 Két pohár prosecco: 4000 Szervizdíj: 3296 Összesen: 28 646 forint
Több mint tíz év türelmes munka, sok száz órányi ingázás és szárnyasonként plusz két hónap törődés ad extra ízt a szabadtartású beregi csirkének. Meg sok minden más, amire csak Tiszakerecseny képes.
Hasonló folyamatok hasonló helyzetet kezdenek kialakítani most, mint 1914-ben, mondja Szalay-Berzeviczy Attila. A Budapesti Értéktőzsde korábbi elnöke és a március végén megjelent A nagy háború százéves nyomában című könyv szerzője szerint olyan szankció nincs, ami kizárólag az oroszoknak fáj, de nem is így kell feltenni a kérdést. Részlet e Forbes.hu-n megjelent nagy interjúból.
Lényegében a sütő mellől ment a kórházba második gyermeke születésekor az eleinte csak hobbiból cukrászkodó Tóth Melinda. A hétvégékre eső tortamegrendelésektől menekülve aztán átálltak férjével az előre csomagolt granolákra, magkrémekre és gyümölcsszeletekre.
