Csoki, zsepi, nyitott ajtó. Egy jó vezetőnek minden helyzetben gondolnia kell a munkatársakra, vagyis ez a három dolog mindig legyen nála, mondja Árvai Eszter, aki a bevételi számok helyett is a kollégák elégedettségét tartotta vezetőként a legfontosabbnak. Az IKEA ranglétráján gyorsan haladva hamar budaörsi áruházigazgató, majd ausztriai HR-vezető lett, vagyis a legmagasabb nemzetközi pozícióig jutott Magyarországról a bútoróriásnál. Csak aztán túltolta a munkát. Azt mondja, tanult belőle, és most mint mentor adja tovább a tapasztalatait.
Egy 2017. júliusi reggelen, bőven nyitás előtt jött a kiürítési jelzés a budaörsi IKEA dolgozóinak: azonnal hagyják el az épületet. Árvai Eszter, az akkori áruházvezető bosszankodott, hogy éppen azon a napon történik ilyen, amikor egy közös reggelin el akar köszönni kollégáitól. Öt és fél év után Ausztriába tartott, az ottani hét IKEA HR-vezetését átvenni, döntéséről már tudtak Budaörsön. Aztán a parkolóban valaki megkocogtatta a vállát, hogy nézzen már hátra. „Köszönjük, Eszter!” – egy nagyjából 20 × 2 méteres molinón virított a felirat az áruház homlokzatán. „És mindenki ott állt egy szál fehér rózsával. Csupa libabőr lettem” – meséli.
Pedig szerinte kimondottan szigorú főnök volt: ha gyorsan lepakoltak a kamionokról az eladótérbe a munkatársak, akkor sem mehettek hamarabb haza, újabb feladatokat adott nekik. A végtelenségig igazgathatták a raklapokon a termékeket, hogy a vásárlók még nagyobb rendre érkezzenek meg. „Elfogadták, hogy erős vevőfókusz volt nálam. A belső mérések alapján évekig mi voltunk az elsők a legmegbízhatóbb áruház kategóriában a világszerte működő csaknem négyszáz IKEA közül.” Eszter öt év alatt veszteségből milliárdos nyereségbe fordította a budaörsi áruházat. Háromszázötven embert és csaknem harmincmilliárdos bizniszt menedzselt, a legjobb időkben évi két és fél millió vásárlójuk volt.
Azt mondja, ennek ellenére egy idő után azt érezte, nem illik rá a klasszikus üzletvezetőről kialakított kép. „A legtöbb áruházvezető azzal kezdte a napot, hogy megnézte az előző napi forgalmat, engem viszont jobban érdekelt, hogy mi van az embereimmel.” Háromnegyedüknek tudta a nevét, a takarítónők ma is a nyakába ugranak, ha felbukkan mint vásárló. Hasonlónak magam is a tanúja voltam: a Graphisoft Parkban beszélgettünk, egyszer csak megjelent a Planteen nevű ottani menza egyik munkatársa, és őszinte tisztelettel üdvözölte Esztert – annak idején a budaörsi IKEA kitchen production managere volt.
Illés Fanni és Pásztory Dóra paralimpiai bajnok úszók, Boronkay Péter világbajnok paratriatlonista, Barabás Lőrinc világhírű trombitaművész – ők mind A Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány berkeiből kerültek ki. A 34 éve működő civil szervezet abban segíti az érintett gyerekeket és szüleiket, hogy elhiggyék: bármire képesek.
Két végtaghiányos kiskamasz üldögélt a pálya mellett a nyári táborban, miközben a szomszéd táborozók fociztak. „Nagyon sajnálunk titeket” – mondta nekik egyszer csak a csapatból egy srác, abszolút jóindulattal. „Nem kell minket sajnálni, mi is ugyanúgy szeretünk focizni, és ugyanúgy tudunk játszani, mint ti” – válaszolta egyikük. Az eset A Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány tavaly nyári művészetterápiás táborában történt.
ADAKOZOL?
Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így?
Mert Magyarországon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan
küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.
„Az ilyen válaszokért dolgozunk” – mondja Lévay Petra, az alapítvány kuratóriumának elnöke, aki maga is érintett. Bal alkari végtaghiánnyal született, paralimpikon, Magyarország egyetlen női Európa-bajnoka paratriatlonban. Édesanyja tanár, lánya szavaival „kutató szellem”, így Petra születése után mindent elolvasott arról, hogyan lehetne minél teljesebb élete a lányának. A néhai Czeizel Endre orvos-genetikus ajánlotta nekik az 1988-ban létrehozott alapítványt, amit maga is évtizedekig segített szakmailag.
Évente ötven–hatvan gyermek születik Magyarországon végtaghiánnyal. Sokszor még egészen kicsi hiánynál is azt javasolják a szülőnek, ne vigye haza gyermekét a kórházból. Sokan tévesen azt gondolják, hogy speciális kezelést, ellátást (és így intézményi tartózkodást) igényel a baba, holott ez csak a legritkább esetben van így. Az alapítvány most száz–százhúsz családdal van kapcsolatban, és az elsősorban születési végtaghiányos gyermekek mellett a szülőket is segítik. Az adatvédelmi előírások miatt nem vehetik fel a kapcsolatot rögtön a születéskor az érintettekkel, de igyekeznek minél szélesebb körben tájékoztatni a védőnőket és az orvosokat, idén például orvosi konferenciákra is elkezdtek járni. Minden jó szándék ellenére ugyanis Petra szerint sokszor jutnak el téves információk a családokhoz a protetizálásról (protézis alkalmazásáról – a szerk.). „Ez specifikus tudást igénylő terület, kevesen ismerik.” Az alapítványnak orvosi háttere is van.
„A gyermek hároméves kora alatt elsősorban a szülőt kell támogatni és meggyőzni arról, hogy először neki kell elfogadnia a helyzetet, neki kell megbirkóznia a gyász folyamatával, hiszen nem olyan életet kapott, amilyet elképzelt” – mondja Petra. Ezzel szemben a gyerekeknek természetes a saját állapotuk, és nem okoz nekik szorongást. A szülőnek nagyon elfogadónak kell lennie, éreztetnie gyermekével, hogy olyannak szereti, amilyen, és teljesen rendben van, hogy így született.
„Ez nem mindig egyszerű. Arra buzdítjuk a szülőket, hogy soha ne takargassák a végtaghiányt. Előfordul azért, hogy csupán védelemből lejjebb húzzák a pulóvert, vagy úgy igazítják a fényképen a kicsik kezét.” A gyerekek viszont a legkisebb ilyen jelet is megérzik, és tudat alatt beléjük ivódhat, hogy nincs minden rendben. Az alapítvány rendszeresen szervez szülőtalálkozókat, szülősegítő foglalkozásaikat Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus tartja. Amikor a gyerekek az addigi biztonságos, elfogadó otthoni környezetből közösségbe kerülnek, az a legfontosabb, hogy a szülők mielőbb nyíltan beszéljenek a végtaghiányról, az ne egy véletlenül előbukkanó helyzet legyen. „Fel kell állni a szülői értekezleten, és el kell mondani, hogy a gyermeke végtaghiányos, és nyugodtan kérdezzenek róla, mégpedig tőle, és ne mástól – magyarázza Petra. – Fontos az is, hogy a többi szülő is beszélgessen otthon a gyermekével, és mondja el, hogy ez a kisgyerek is ugyanúgy szeret játszani, ugyanolyan tagja a társaságnak, mint ő, és nem fáj neki, ha hozzáérnek a kis kezéhez, lábához.”
Petra szerint sokat jelent a sorstársközösség támogatása, a gyerekek nagyon várják, hogy egy-egy alapítványi rendezvényen ugyanolyan végtaghiányos gyermekkel találkozzanak. „Így látják, hogy nincsenek egyedül a világon.” Az alapítvány kedvezményes úszás- és gyógytorna-lehetőséget is kínál a gyerekeknek, ami a végtaghiánnyal élőknek a gerinc egészségének megőrzése érdekében elengedhetetlen. A hét–tizennégy éveseknek művészetterápiás tábort, a nagyobbaknak önismereti és pályaorientációs tábort rendeznek minden évben a Balatonnál.
A Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány Alapítás éve: 1988 A csapat: 5 fős kuratórium, 4 munkatárs Éves költségvetés: 16 millió forint Mit kezdenének 10 000, 100 000 és 1 000 000 forint adománnyal? 10 000: Két óra úszásoktatást finanszíroznának belőle. 100 000: Termet bérelnének az évzáró eseményükre. 1 000 000: Háromnapos művészetterápiás táborra költenék.
Ilyen lista csak a testemen keresztül lesz „Oszlopos tagja voltam a gimis kézilabdacsapatnak, ami elég morbid, és jártam gépírásórára, ami szintén elég vicces” – meséli Petra. Senkinek nem volt kérdés, hogy járhat-e ezekre, nem éreztették vele, hogy mit keres ott. Egyetlen rosszabb élményt (nevezhetjük diszkriminációnak is) idéz fel. Amikor a gimnázium és a család védőburkából kikerülve, főiskolás korában diákmunkára jelentkezett.
„A toborzó cég HR-ese az interjú végén jóindulatúnak gondolva azt mondta, hogy nem fognak semmilyen munkát kiajánlani, mert nem tudom megcsinálni. Én meg visszakérdeztem: mire gondol, mit nem tudok megcsinálni?” Felháborította, hogy valaki azt gondolja, valamire nem képes. Az alapítvány látókörében lévő gyerekek szintén mind alkalmasak arra, hogy önellátóak legyenek, és kreativitással bármire képesek, hangsúlyozza Petra.
A fogyatékos embereket sokszor infantilizálják, nem ábrázolják felnőttként, és még mindig tabutéma, hogy egy fogyatékkal élő is lehet nagymama, szülő. Az alapítvány egyik fontos projektje volt, hogy három különböző korosztálynak készítettek ismeretterjesztő kiadványt. Az egyikben nemcsak gyerekek szerepeltek, hanem végtaghiányos felnőttek is. A Móra Kiadó gondozásában megjelent Kiss Judit Ágnes író-költő tollából A csodabogár című mesekönyv a kisiskolás korosztálynak. „Ezt én is megkönnyeztem” – mondja Petra.
„Csak a testemen keresztül lesz olyan lista” – mondja arra, hogy a szülők sokszor kérnek tőle foglalkozáslistát a munkákról, amiket a végtaghiányosok végezni tudnak. Nincs ilyen lista, merthogy bármire képesek. „Nemrég volt nálunk egy szerelő, aki elmesélte, hogy a nagymamája szakács volt a Gundelben, és olyan volt a keze, mint nekem. Én nem lehetnék jó szakács a Gundelben – nevet Petra. – De nem azért, mert végtaghiányos vagyok, hanem mert nem érdekel annyira ez a terület.”
A mélyépítésben a szén-dioxid-kibocsátás nagy részét a betongyártáshoz kapcsolódó emisszió képezi, ezért a HBM a fenntarthatóság jegyében elsősorban ennek csökkentésére fókuszál. A fenntarthatósággal kapcsolatban az építőiparnak igen nagy felelőssége van: a világ szén-dioxid-kibocsátásának körülbelül harmadáért ez az iparág felel. Ezért a speciális mélyépítési feladatokkal, elsősorban mélyalapozással és föld alatti terek határolásával foglalkozó HBM, a francia […]
A legújabb iX M60 a BMW nagyfeszültségű zászlóshajója. Lehet, hogy két villanymotorja csupán tíz másodpercig adja le a csúcsteljesítménynek számító 619 lóerőt, ám ez is bőven elég személyes tér-idő kontinuumunk alapos megbolygatására.
Az energiaválság viharában vette át az E.ON Hungária vezetését Guntram Würzberg, aki az anyavállalat esseni központjából jött. Interjú geopolitikai helyzetről, a kormányzati döntésekről, a legfontosabb stratégiai kérdésekről és az elmúlt évek állami tranzakcióiról, valamint arról, hogy miben más Németország és Magyarország.