Csoki, zsepi, nyitott ajtó. Egy jó vezetőnek minden helyzetben gondolnia kell a munkatársakra, vagyis ez a három dolog mindig legyen nála, mondja Árvai Eszter, aki a bevételi számok helyett is a kollégák elégedettségét tartotta vezetőként a legfontosabbnak. Az IKEA ranglétráján gyorsan haladva hamar budaörsi áruházigazgató, majd ausztriai HR-vezető lett, vagyis a legmagasabb nemzetközi pozícióig jutott Magyarországról a bútoróriásnál. Csak aztán túltolta a munkát. Azt mondja, tanult belőle, és most mint mentor adja tovább a tapasztalatait.
Egy 2017. júliusi reggelen, bőven nyitás előtt jött a kiürítési jelzés a budaörsi IKEA dolgozóinak: azonnal hagyják el az épületet. Árvai Eszter, az akkori áruházvezető bosszankodott, hogy éppen azon a napon történik ilyen, amikor egy közös reggelin el akar köszönni kollégáitól. Öt és fél év után Ausztriába tartott, az ottani hét IKEA HR-vezetését átvenni, döntéséről már tudtak Budaörsön. Aztán a parkolóban valaki megkocogtatta a vállát, hogy nézzen már hátra. „Köszönjük, Eszter!” – egy nagyjából 20 × 2 méteres molinón virított a felirat az áruház homlokzatán. „És mindenki ott állt egy szál fehér rózsával. Csupa libabőr lettem” – meséli.
Pedig szerinte kimondottan szigorú főnök volt: ha gyorsan lepakoltak a kamionokról az eladótérbe a munkatársak, akkor sem mehettek hamarabb haza, újabb feladatokat adott nekik. A végtelenségig igazgathatták a raklapokon a termékeket, hogy a vásárlók még nagyobb rendre érkezzenek meg. „Elfogadták, hogy erős vevőfókusz volt nálam. A belső mérések alapján évekig mi voltunk az elsők a legmegbízhatóbb áruház kategóriában a világszerte működő csaknem négyszáz IKEA közül.” Eszter öt év alatt veszteségből milliárdos nyereségbe fordította a budaörsi áruházat. Háromszázötven embert és csaknem harmincmilliárdos bizniszt menedzselt, a legjobb időkben évi két és fél millió vásárlójuk volt.
Azt mondja, ennek ellenére egy idő után azt érezte, nem illik rá a klasszikus üzletvezetőről kialakított kép. „A legtöbb áruházvezető azzal kezdte a napot, hogy megnézte az előző napi forgalmat, engem viszont jobban érdekelt, hogy mi van az embereimmel.” Háromnegyedüknek tudta a nevét, a takarítónők ma is a nyakába ugranak, ha felbukkan mint vásárló. Hasonlónak magam is a tanúja voltam: a Graphisoft Parkban beszélgettünk, egyszer csak megjelent a Planteen nevű ottani menza egyik munkatársa, és őszinte tisztelettel üdvözölte Esztert – annak idején a budaörsi IKEA kitchen production managere volt.
Mit fog csinálni, aki önvezető autóban utazik? Milyen társadalmi innováció adhat választ a hulladékkezelés problémáira? A 2020 végén alakult Társadalmi Innovációs Nemzeti Laboratórium (TINLAB) az ELTE koordinálásával hasonló kérdésekre is keresi a választ. A cél, hogy partnereikkel – a Miskolci Egyetemmel, a Pannon Egyetemmel és a Hárfa Alapítvánnyal – együttműködve elősegítsék a társadalmi innovációt Magyarországon, […]
Mit fog csinálni, aki önvezető autóban utazik? Milyen társadalmi innováció adhat választ a hulladékkezelés problémáira? A 2020 végén alakult Társadalmi Innovációs Nemzeti Laboratórium (TINLAB) az ELTE koordinálásával hasonló kérdésekre is keresi a választ. A cél, hogy partnereikkel – a Miskolci Egyetemmel, a Pannon Egyetemmel és a Hárfa Alapítvánnyal – együttműködve elősegítsék a társadalmi innovációt Magyarországon, és közvetlenül hasznosítható kutatási eredményeket termeljenek. De mik is ezek az eredmények, és hogyan segíthetnek akár a mi hétköznapjainkban? Magyar Dániellel, az ELTE Innovációs Központjának igazgatójával, a TINLAB projektvezetőjével beszélgettünk.
„Ha azt a szót kimondjuk, hogy innováció, az emberek nagy részének az jut eszébe, hogy valamilyen új technológiai eszközről vagy valami új műszaki paradigmáról beszélünk. Pedig az innováció lehet üzleti, marketing vagy társadalmi innováció is. Utóbbi, szélesen értelmezve, bármely társadalmi problémának az újszerű megoldása, vagy bármely környezeti, gazdasági, technológiai problémának a társadalom által, a társadalmon keresztül történő megoldása” – mondja Magyar Dániel, az ELTE Innovációs Központjának igazgatója.
Például társadalmi innováció az is, ha lakhatással kapcsolatos problémákat innovatív programokkal, társadalmi modelleken keresztül próbálunk megoldani; de társadalmi innováció az is, hogy a technológiák oldaláról jelentkező kérdésekre adunk társadalmi válaszokat. „Mi kell például ahhoz, hogy egy idős, beteg ember elfogadja azt, hogy az ő egészségéről a diagnózist mesterséges intelligencia mondja ki? Vagy éppen egy robot műti meg?” – sorolja a példákat Magyar Dániel.
Ebből a néhány példából is látszik, hogy ez a terület elképesztően szerteágazó, ennek megfelelően a TINLAB-ban is sokféle szakember dolgozik együtt: pszichológusok, jogászok, pedagógusok, neveléstudományi szakemberek, szociológusok, informatikusok, gyógypedagógusok, bölcsészek. A munkát négy területre fókuszálják: a digitalizáció társadalmi hatásaira; a kulturális és oktatási innovációkra; az életminőséget javító társadalmi innovációkra; és a társadalmi innovációs módszertanok kidolgozására.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a TINLAB ugyanúgy foglalkozik az autizmushoz vagy logopédiához kapcsolódó módszerek fejlesztésével vagy emberi kompetenciákhoz kapcsolódó kérdésekkel, új kulturális játszóterek fejlesztésével, mint az informatikai alapú tudásfejlesztéssel és vállalkozói attitűd vizsgálatokkal. De van projektjük a médiaműveltség fejlesztésére is, és arról is van kutatásuk, hogy milyen mechanizmusokon keresztül terjednek az álhírek. Hozzájuk tartoznak a közösségi alapú modellek is: például a támogatott lakhatási szolgáltatás vizsgálata vagy egy város környezetpszichológiai szempontjainak a kutatása is.
A kutatások nem a fióknak készülnek: a TINLAB küldetése, hogy a kutatói szféra mellett a közszférát, a civileket és az üzleti szférát is bevonják. „Van olyan kutatási eredményünk, amit közvetlenül hasznosítani tudnak, olyan is, amit közösen tesztelünk. Ez segíti azt, hogy már eleve olyan eredmények szülessenek, amelyek a célcsoport számára értéket képviselnek. Ez a szemlélet áthatja a labor működését, tematikus fórumaink ezen négy szféra képviselőit rendszeresen összehozzák” – mondja Magyar Dániel. A labor munkájának már most számos eredménye van, ilyenek az iskolai programok, a szemléletformáló termek, cégek esetében az inklúzióra épülő, munkaerőhiányt megoldó programok, de a társadalmi innováció a hulladékkezelési problémákban is segít, például egy miskolci projekt esetében.
Fáradhatatlanok, emberközpontúak, szociálisan tudatosak és végtelenül szabadszelleműek.
A Z generáció, vagyis a zoomerek megérkeztek a munkaerőpiacra, és nem akarnak igazodni a régi rendszerhez, inkább újat építenének helyette. Négy, a korosztály legfontosabb értékeit megtestesítő pályakezdő mondja el, mit tudnak hozzáadni a zoomerek a munka világához, hogyan lehet motiválni őket, és miként fog kinézni az a jövő, aminek már ők írják a szabályait.
Raja Ampat mindenhonnan nagyon messze van, ezért sokan úgy gondolták, hogy a Föld egyik utolsó érintetlen természeti csodájára nem leselkednek ugyanazok a környezetpusztító veszélyek, amelyek mára válságba sodorták bolygónk jelentős részét. Ám az eldugott indonéz szigetvilágot ugyanúgy utolérte a műanyagszemét és az emberi mohóság, mígnem környezetvédők egy elszánt csoportja a helyi törvényhozással karöltve tizenöt évvel ezelőtt megálljt parancsolt a pusztításnak. Mára Raja Ampat egy olyan ritka hely, amely azt bizonyítja, hogy a természet képes begyógyítani a sebeit, ha mi, emberek hajlandók vagyunk békén hagyni.
Kompromisszumkésznek kell lennünk a bérekben, a munkahelyválasztásban és esetleg a lokációban is a válság miatt. Vagyis ha valaki jó munkát akar, lehet, hogy az ország másik felébe kell költöznie, ennek feltételeit viszont a munkáltatónak kell megteremtenie, mondja G. Nagy Balázs, a Trenkwalder munkaerő-közvetítő cég ügyvezetője. Kilenc trend, ami szerinte meghatározó lesz.
