Az átszámítva olyan harminckét és fél milliárd forint. Történelmi siker, ezen a szinten egyetlen magyar startup sem vont még be akkora befektetést, mint a 2017-ben induló, online csalásmegelőzésben utazó Seon az áprilissal záruló B szériás befektetési körében. Pedig éppen csak egy év telt el az akkor szintén rekorder tízmillió eurós Series A kör óta.
Miről van szó? Gépi tanulásra építő megoldásuk különféle forrásokból származó digitális lábnyomok elemzésével szűri ki a potenciális csalókat az online tranzakcióknál. Kádár Tamás és Jendruszák Bence még corvinusos éveikben, bosszúságból alapították a céget, kriptovaluta-kereskedőkként anno sokszor futottak csalókba. Az új kört az Institutional Venture Partners vezeti, ők korábban a Netflixbe, a Twitterbe vagy az Uberbe is beszálltak. A Series A körből a Creandum is visszatért, valamint a magvető kör óta jelen levő, OTP-érdekeltség Portfolion is.
Miért nagy sztori? Az elmúlt év számokban: 140+ új alkalmazott Háromszoros bevétel Új ügyfelek: Revolut, Nubank, Patreon Két új központ: Jakarta, Austin
Örülnek? Úgy hangzik, nagyon: „Most már tartunk ott, hogy ha holnap bekopog a világ legnagyobb fintech szolgáltatója, hogy akkor mostantól az összes tranzakciónkat a ti rendszereteken nyomjuk át, azt tudnánk mondani, oké, menni fog.”
Nem is kávézó, inkább közösségi hely – időnként mindenki beszélget mindenkivel, és a Forbes több munkatársának is kedvelt találkozóhelye lett az Ó utcai
Coffee Cat. Törzsvendégből avanzsált főnökké Domokos Gábor is.
Tizenkét éve volt már a Malév utaskísérője Domokos Gábor, és éppen belefáradt a hektikus munkabeosztásba, amikor 2010-ben, egy tavaszi napon régi barátja, Bodolai Zsuzsa, a Coffee Cat tulajdonosa felvetette neki: miért nem viszi tovább ő a kávézót? Gábor és Zsuzsa az ezredforduló környékéről, egy berlini baráti társaságból ismerték egymást, Zsuzsa ott volt építész, Gábor pedig akkoriban, még mint közgázos egyetemista, sok időt töltött a német fővárosban.
A Coffee Catet (a név ellenére nincsenek macskák) Berlinből hazatérve, 2004 márciusában nyitotta meg Zsuzsa, eredetileg egy sarokkal beljebb, egy régi bérház aljában, amit aztán lebontottak, és a helyén épült fel a Hard Rock Hotel. A kávézó 2010. szeptember 1-jén a Nagymező utca túloldalára költözött. Gábor már a régi helyen, szinte kezdettől törzsvendég volt, és gyakran beugrott a pult mögé kávét főzni, ha a tulajdonosnak akadt egy kis elintéznivalója. Nem csoda, hogy Zsuzsa – aki éppen akkor fáradt bele a kávézózásba, amikor ő a repülésbe – egyszerre rá gondolt. Az ajánlat után Gábor kért egy kis gondolkodási időt, ám mindössze pár órával később már igent is mondott. „Mivel szakszervezetis is voltam a Malévnál, kellett azért néhány hónap, hogy kilépjek. Emlékszem, az utolsó utam Athénba vezetett 2010 novemberében.”
Az első nagyjából két évben egyedül vitte a körülbelül harminc négyzetméteres kis üzletet. Ma már hárman dolgoznak nála, napi váltásban. Az alkalmazottak a covid alatt is megtarthatták a munkájukat, a kisebb kényszerű bércsökkentést munkaadójuk azzal igyekezett kompenzálni, hogy alkalmanként ebédet főzött nekik.
Hetente párszor besegít Gábor nyugdíjas édesapja is, beszerez, pakol, beszélget az ott ücsörgőkkel – egyébként ő is hosszú éven át malévos volt, csakúgy, mint a nagymama, aki alapítója is volt az egykori nemzeti légitársaságnak. Bár Gábor a legtöbb napon ma is tíz–tizenkét órát dolgozik – a nyolcórai nyitás előtt beszerez és szendvicseket készít, a délután négyes zárás után árut rendel, és takarít –, már megteheti, hogy néha csak beszélget a vendégekkel, míg kollégái kiszolgálnak. A törzsközönség tagjai pedig annyira ismerik egymást, hogy gyakran látni, amint átülnek a másik asztalához, mindenki mindenkivel szóba elegyedik. Sokan járnak ide az Operaházból (amíg zajlott a felújítás, a Jókai utcai próbateremből), meg a környékbeli színházakból is. A vendégeknek csak a fele turista, de 2020-ban így is veszteségbe sodorta a céget, hogy kevesebb külföldi érkezett.
A kávé egy bécsi pörkölőből jön, a sütemények több kisebb beszállítótól. „Hogy ne legyen teljesen sztenderd a kínálat, mint az összes budapesti specialty kávézóban” – mondja Gábor. Napi húsz szendvics, harminc–negyven sütemény biztosan elmegy, kávéból két kiló, még szombaton is, amikor csak délelőtt vannak nyitva. „Ilyenkor egyrészt több külföldi jön, másrészt a környékbeliek, illetve azok, akik hétvégén is beszaladnak ügyet intézni a belvárosba, és beugranak hozzánk egy kávé-süti kombóra. És akad, aki Budáról autózik át mindennap, hogy a szokásos risztrettóját elfogyassza.”
Doma Coffee Kft. Alapítás: 2010 Árbevétel (millió forint): 2020 18,8 2021 26,1 Adózott eredmény (millió forint): 2020 −1,9 2021 4,3 Forrás: Dun & Bradstreet, cégközlés
A 103. Small & sweet. Ez az utolsó, jövő hónapban valami új jön.
Magyarország valaha legmagasabbra értékelt étterme, az Onyx átalakulóban van, és bárhova tart, még nem ért oda. Ez se nem titok, se nem baj, viszont rajta maradt egy minden ízében tökéletes este ígéretének árcímkéje.
Másfél évtizede nem volt ekkora az egy évvel ezelőtti árakhoz viszonyított infláció, mint most márciusban. Mondhatnád erre: kösz, Sherlock, én is érzem! De akkor is, hol csúsztak így félre a dolgok? Te megrágtad már magadban, hova jutottunk a covid kezdete óta?
A Szállás.hu-ból már sikeres online vállalkozást építettek, de kiszámíthatóbb üzletet kerestek. Dorcsinecz József (a fotón balra) és Varga Zoltán (jobbra) nem mozdultak ki az online térből, de a szállásfoglalást babaholmikra cserélték, majd jól kibővítették a termékpalettát a Pepita.hu-n.
Monokróm és metálszínű ruhák, futurisztikus formák, ABBA-sláger, gospel és táncdalfesztiválos giccs: mindegyikből jutott az Örkény Színház extravagáns, bizarr előadásába annak ellenére, hogy az nem egy mai sci-fi-regényből, hanem Szabó Magda Az ajtó című klasszikusából készült.
