„I am my job. Egy vagyok a munkámmal. Ezt a csapdát jól ismerem. Nemcsak hogy belesétáltam, de jól magamra is zártam” – írta 2020 decemberében Gyurkó Szilvi jogász, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány létrehozója. A kiégés peremén állt, ezért kivett egy pihenőévet, vállalva az eltűnés minden kockázatát, a szakmaiaktól az anyagiakon át a személyesekig. Most visszatért az alapítványhoz, de fokozatosan, egyelőre csak tanácsadói státuszban. Interjú cápalétről, újratervezésről, nemet mondásról és sabbaticalról.
Mi volt az első tünet, amiből rájöttél, hogy munkamániás vagy, és ezt nem titkolhatod tovább önmagad előtt sem? Azon nagyon elgondolkodtam, amikor nem tudtam éjszaka aludni, és nem jutott eszembe más, mint hogy dolgozzak. Felkeltem, dolgoztam hajnali kettőtől négyig, ötig, és úgy éreztem, milyen jó, hogy így nyerek pár óra előnyt. Ahelyett, hogy például elővettem volna egy könyvet, hátha elálmosodom, vagy sétálok egyet. Elkezdtem figyelni, mit is csinálok, mert már tudtam, hogy ez így nem oké.
Csakhogy az a közeg, amiben mozgok, meg a munka, amit végeztem, nagyon csúszós lejtő. Arra vitt, hogy még többet vállaljak. Nem a sok pénzre kellett nemet mondanom, az nem esne nehezemre. De simán bevállaltam a hatvanhat dolgom mellé hatvanhetediknek, amikor valaki felhívott, hogy még egy ügy aktáját átnézném-e, mert az lebegett a szemem előtt, mennyire fontos, hogy mi lesz az abban érintett gyerek sorsával.
Egy cégvezetőnél például a pénz a túlmunka motivációja, vagy egy ponton ő is elveszíti a realitásérzékét, és egyszerűen nem tud már nemet mondani semmire? Ez ördögi kör. Ahogyan mind többet dolgozol, a munka lesz az első számú örömforrásod, az ad sikerélményt, visszaigazolást. Ráadásul egyre jobb vagy benne, egyre könnyebben megy. És ha van körülötted egy jó csapat, még a közösségi részét is megélheted. Egyszer csak annyi időt elvesz az életedből, hogy a többi örömforrás szépen lassan kikopik: már nem úgy alszol, nem úgy eszel, nem úgy vagy a partnerkapcsolatodban. És ahogy mind több időt töltesz azzal, amiben a legjobban érzed magad, mész egyre lejjebb a lejtőn.
Hogy az ország egyik legnagyobb és legrégibb magánklinikája nem a fővárosban, hanem Pécsen van, az sokéves csendes építkezés, tőkeerős tulajdonosi háttér és egyértelmű koncepció eredménye – öt szóban a lényege: egy kórházat ne orvosok vezessenek. Ez tíz évvel ezelőtt még szokatlan volt, és ellenérzéséket is szülhetett, 2021 végére viszont elhozta a Da Vinci Klinikának a piac eddigi legnagyobb magánegészségügyi felvásárlási ajánlatát. Kovács Antal az élén marad.
A történet szokványosan indult. Pécs belvárosában több mint tizenöt évvel ezelőtt különböző szakterületeken magánrendelőket nyitottak helyi orvosok, mások mellett nőgyógyászok és plasztikai sebészek. Ezen a két területen igen hamar jelentkezett az igény fekvőbeteg-ellátásra, így az akkori öt-, majd háromfős lokálpatrióta tulajdonosi kör álmodott egy nagyot, és belevágott egy kórház építésébe. A belevágott itt szó szerint is történt: a Mecsek oldalában tizenhat méter magas sziklafalak között kellett megteremteni az infrastruktúrát. Az első épület hétszázmillió forint körüli beruházásba és több évbe került.
Még messze nem olyan idők jártak, hogy gombamód szaporodjanak a magyar magánkórházak: az első és sokáig egyetlennek ismert Telki Magánkórház – Budapesttől nem messze – épp a csőd felé tartott, majd beütött a 2008-as pénzügyi válság is. A pécsi klinika így 2011-re jutott oda, hogy – már Da Vinci néven – minden engedély birtokában működni tudjon, és még ezzel is megelőzte sok konkurensét.
Kovács Antal ekkor vette át a vezetést. Erős tulajdonosi támogatást élvezett – bankár apja a már emlegetett lokálpatrióta alapító tulajdonosok között meghatározó hányaddal bírt. Bár fia alig volt harminc, több év kaposvári önkormányzati pályázatíró tapasztalattal és saját definíciója szerint problémamegoldó szemlélettel állt neki, hogy rendbe tegye a formálódó klinika ügyeit.
„Eljövök egy-két évre megoldani a problémákat” – idézi fel, milyen távon gondolkozott tíz éve, amikor is azt látta, hogy nem jó struktúrában, kevés orvossal, kevés pácienssel, magas rezsiköltségekkel, gazdaságtalanul működik az akkor két műtővel felszerelt intézmény. Szabad kezet kért és kapott, hogy echte kapitalista módjára gazdasági szempontok mentén szervezze meg a működést, és végigvigye azt, amit nem lehetett könnyű. Azaz, hogy nagyon kevés kivétellel semmit nem csinálnak, ami gazdaságilag nem racionális, és nem csak az orvosok hozzák meg a fontos döntéseket. „Akivel nem értettünk egyet, az már nem dolgozik itt” – mondja röviden az ebből fakadó konfliktusokról, de váltig állítja, ez a jó modell, az orvosok tanácsadó szerepben legyenek a felsővezetésben.
A stratégiát a fekvőbeteg-ellátás kiépítésére fókuszálta, hiszen „járóbeteg-szakrendelést nagyon alacsony kockázattal, elég jó profittal, kis munkával, viszonylag könnyű üzemeltetni”, sokan is csinálják az országban. Rendes fekvőbeteg-magánkórházi részleget nyereségessé tenni, az a kunszt, ezt 2014-re érték el. Onnantól újabb szakágakat hoztak be (például a jelentősebb befektetést igénylő ortopédiát), és 2016-ban kuriózumnak számított, hogy olyan magánszülészetet nyitottak, ami nem valamelyik állami kórházra ráépülve működött. Az is a stratégia része volt, hogy megpróbálják lefedni a lehető legszélesebb kört. Ma tizenkét orvosi szakágban van fekvőbeteg-ellátásuk, ami tavaly úgy csúcsra járt, hogy megduplázódott a páciens forgalmuk, és 2021-et 80 százalékos bevételnövekedéssel zárták (a covid előtti utolsó békeévhez, 2019-hez képest).
Ehhez az is kellett, hogy öt éve megvásárolták az ország egyik legrégebbi Bauhaus épületét, az egykori Kikelet szállót – a felújított és átalakított műemléképület is a Mecsek oldalában áll. A 350 millió forintos ingatlanvásárlásra még 400 millió forintot kellett rákölteniük, hogy mostanra hatezer négyzetméteren (24 ággyal, két nagy- és egy kisműtővel, 18 rendelővel, 123 orvossal) láthassák el a betegeket. És még így is szűkek a kapacitásaik – mire ez a lapszámunk megjelenik, újabb műtőblokk- és ágyszámbővítésbe kezdenek, a tervek további négyezer négyzetméterről szólnak.
„Így várjuk a közös jövőt” – mondja Kovács Antal már azután, hogy Pécsen a jelképes kulcsátadás is megtörtént, a Doktor24 és az Union közös cége megvásárolta a klinikát (az ingatlanokat nem, csak a szolgáltatót), és ezzel új korszak nyílik. „Konszolidáció van a piacon, már mi magunk is gondolkoztunk, hogy veszünk egy-két kisebb budapesti intézményt, mert valahová tartoznunk kell, hogy tovább növekedhessünk – mondja a motivációkról, amelyekkel tavaly megkezdték a tárgyalásokat. – És a dolgozóinknak is kell a fenntartható jövőkép.” A csapat így együtt folytatja, és Kovács Antal sem áll fel a főfőnöki székből. Ahogy annak idején, most is marad egy-két évre, hogy megoldja a problémákat.
Da Vinci Kft. Alapítás: 2003 (2011-ig Lézerklinika Kft. ) Tulajdonosok (a tranzakció előtt): id. Kovács Antal (többségi), Masszi György, Tizedes György Árbevétel (milliárd forint) 2019 2,1 2020 2,3 2021: 3,8 Adózás utáni eredmény (millió forint) 2019 113,1 2020 129,7 2021 nincs adat Forrás: Dun & Bradstreet, cégközlés
Dubaj a szürke hétköznapokon is a legek földje, de most, amikor az expónak is otthont ad, tényleg a világ leghajmeresztőbb luxusjátszótere. Nehéz nem a hatása alá kerülni.
Jó nézni őket, ahogy az interjú előtt az ifjabb Attila türelmesen megmutatja az idősebb Attilának, hogyan csatlakozhat majd másnap a telefonjáról egy Zoom-beszélgetéshez. Végighallgatják egymást, mindig hozzá tudnak tenni a másik mondanivalójához, nem vitatkoznak, csak más szempontból szólnak a kérdéshez. Teljes a harmónia apa és fia között úgy is, hogy különböző területeken lettek sikeresek. Chikán Attilának, aki az első Orbán-kormány gazdasági minisztere is volt, lényegében a Rajk Szakkollégium a legidősebb gyermeke, (második) fia viszont mindig is a vállalati szférában tevékenykedett, és a budapesti tőzsdén tavaly a legnagyobb áremelkedést produkáló, alternatív energiákra fókuszáló Alteót vezeti. Interjú ifjúkori lázadásról, idealista miniszterségről, a kihagyott gazdasági lehetőségek évtizedeiről és Chikán nagyapás könyvekről.
Lackfi János 17 éves volt, amikor egy álszerelem kihozta belőle az állatot: „a köttőt”. Az elmúlt harminc évben több mint száz kötete jelent meg, de a műhelyteremtés is legalább annyira hajtja, mint az írás. Mostanra megtanult lassítani is – legalábbis a maga lackfis, hiperaktív módján.
