Mi kell ahhoz, hogy hirtelen kisbefektetők tömegei számlanyitásra vagy megbízásadásra várva jelenjenek meg a magyar brókercégek irodáiban? Harminc százalék hirtelen zuhanás az OTP-ben. Talán túlzott leegyszerűsítés ez, de tény, hogy az elmúlt húsz évben többször is előfordult, hogy a bankpapír meredek zuhanásba kezdett, amire a kisbefektetők menetrendszerűen elkezdték áttalicskázni a pénzüket a magyar sztárrészvénybe. Nem is ok nélkül. 1995 óta működő aranyszabály, hogy aki belevásárol a nagy zuhanásokba, mindig tisztes nyereséggel jön ki a befektetésből.

Volt, hogy éveket kellett rá várni, de az OTP valóban mindig kiment új csúcsra, meghálálva a remegő kezűnek csúfolt kisbefektető bizalmát. Ez természetesen pont semmit nem jelent a jövőre nézve, tűntek már el a tőzsdetörténelemben törhetetlennek tűnő cégek is pár év alatt a süllyesztőben, de az OTP pozícióját és eredményességét látva teljesen érthető, hogy a hazai magánbefektetők bíznak benne, és a nagyobb gyengüléseit vételi lehetőségnek értékelik.
Az OTP-részvény persze csak a jéghegy csúcsa, a kisbefektetők tömeges felbukkanása pedig inkább csak ritka érdekes jelenség. A magyar tőkepiacon ugyanis a lakosság súlya sokkal kisebb az európai átlagnál, és a részvénykínálat is szerényebb a budapesti tőzsdén, mint tőlünk nyugatabbra vagy akár csak a lengyel piacon. Évtizedek óta próbálnak ezen a tőzsde és a hozzá kapcsolódó szolgáltatók változtatni, kevés sikerrel.


Igazi nagy forgalmú, nagy piaci értékű blue-chip részvény is már csak három-négy forog a Budapesti Értéktőzsdén – az OTP, a Mol és a Richter státusza egyértelmű, de a Telekomot igencsak beszűkült forgalma miatt már egyre kevésbé sorolták ide az elmúlt években. De legalább az elmúlt tíz évben látványosan megerősödött a második vonal, a midcap kategóriában igazi szép üzleti történetet írt néhány cég, ez pedig általában magával hozta részvényeik komoly áremelkedését is.