Jaksity György
közgazdász, vállalkozó, alapító tulajdonos; Concorde
Mikor?
26 évesen, 1993-ban
„Viszonylag fiatalon, huszonhárom éves egyetemistaként lettem családalapító, és a feleségem 1+2 félszobás lakásában költöztünk össze. Nekem is volt lakásom, egy távolabbi rokonunkkal kötött járadékfizetési szerződés révén lett az enyém először tanácsi lakásként, majd a rendszerváltás után, a tanácsi lakások felajánlásakor megvettük a tulajdonjogot is. A rendszerváltás előtt a szocialista állam sokféle módon támogatta a fiatal családok lakáshoz jutását, ahogy sok más dolgot is, hiszen a fizetések alacsonyak voltak. De nem volt kétszintű bankrendszer, jelzáloghitelezés, sőt lényegében semmilyen hitelezés, ezt pótolta a tanácsi lakásrendszer.


A járadékfizetési konstrukciót én találtam ki egy ügyvéd ismerősömmel, és én is fizettem, mert az egyetem mellett már dolgoztam a tőzsde újraalapításán és befektetési cégeknél is, valamint tolmácsként és idegenvezetőként. Édesanyám az idős hölgy gondozását vállalta magára. A lakásra nekem nem volt szükségem, így miután megörököltük, és tulajdonjogot szereztünk, eladtuk, a húgom abból vette első lakását a szüleim segítségével, én meg a Concorde alapításába fektettem az egészet 1993-ban.”


Könnyebb vagy nehezebb ma lakáshoz jutni, mint neked volt?
„Ma is ad a fiataloknak az állam sokféle kedvezményt: alacsony kamatozású lakáshitel, dotált megtakarítási formák (babakötvény), támogatások (CSOK), adókedvezmények révén. A lakáshoz jutás esélye azonban nemhogy nem javul, hanem romlik. Az egyik gond az, hogy a politikailag motivált, hullámokban érkező programok először mindig a keresletet és az árakat hajtják fel, csak utána alkalmazkodik az amúgy elég gyenge színvonalú kínálat, így azokkal szúrnak ki leginkább, akiknek kedvezni akarnak.