Huszonöt év különbséggel alapítottak iskolát, de abban egyetértenek, hogy a kamaszoknak ma éppen olyan fontos egy patrónus vagy egy mentor, azaz egy mintát mutató felnőtt, mint a 90-es években volt. No, meg az is, hogy ne szorongásban teljenek a napjaik. Az viszont különbség a harmincöt éves AKG és a tízéves Budapest School között, hogy előbbi akaratlanul is elit iskolává vált, utóbbiban viszont szándékosan nem kérnek központi felvételit a gyerekektől. Mert szerintük ma egy iskolának le kell mondania a klasszikus tananyag egy részéről, hogy több ideje legyen a nevelésre és megtanítani a gyerekeket jól és felelősen élni. Interjú Horn Györggyel, az AKG pedagógiai vezetőjével és Halácsy Péterrel, a Budapest School társalapítójával kamasz elefántról, taníthatóságról, mackóbirkózásról és közhelyes mesterséges intelligenciáról.
Másfajta oktatás kell ma az alfáknak vagy a Z generációnak, mint az X-nek, akikkel az AKG indult? Horn György (H. Gy.): Én nem nagyon kedvelem ezt a generációs besorolást. Kábé olyan, mint a csillagjegyek. Nyilván léteznek a technológiai változások miatt eltérő együttműködési formák, de az egésznek semmi köze a biológiához. A világ bármelyik pontján megnézhetjük a tizenhat évesek viselkedését, mozgását vagy öltözködését, semmi különbséget nem fogunk látni. Sem most, sem ötven évvel ezelőtt. Vannak a felnövekedésnek mindenkor jellemző vonásai. Amikor egyszer Dél-Afrikában jártam, az úton átment előttünk egy elefántcsorda, és az utolsók közt volt egy kamasz elefánt. Egyszer csak szembefordult az autónkkal, kicsapta a füleit, elkezdett ordibálni, és rávágta az ormányát a kocsira, mintha azt mondaná, hogy „gyere ki a hóra, haver”. Mögötte jött az anyja, lekevert neki egy hatalmas pofont az ormányával, erre a kamasz elefánt visszahúzta a fülét, és mintha mi sem történt volna, ment tovább. Péter, alapul vettétek az AKG-t, amikor tíz éve a Budapest Schoolt (BPS) kitaláltátok? Mennyire alakultak át azóta a jó iskolával szembeni elvárások? Halácsy Péter (H. P.): Nagyon nehéz volt nem az AKG-ból kiindulni, nem is lett volna érdemes. Ha már dolgoztak rajta huszonöt évet, hülyeség lett volna nem ezt venni alapul. Például valamelyest lemásoltuk a kisiskolamodellt, csak mi mikroiskolának hívjuk, mert hát mégsem akartuk ugyanúgy nevezni. És nagyon hasonló az itteni patrónus szerepéhez nálunk a mentoré. H. Gy.: De azért ők sokkal bátrabbak voltak, a vertikális korcsoport például radikálisabb változtatás, mint sok minden, amit mi megléptünk annak idején. H. P.: Igen, és nem is működik még elég jól szerintem. A tanárok meg a szülők állandóan megpróbálnak visszaállni korcsoportokra. Alapvetően abban más a Budapest School, mint az AKG, hogy mi kicsiben indultunk, a klasszikus Vekerdy-modellel: nyolc család összeáll, és keresnek a gyerekeiknek egy tanítót. Ezért nálunk az egységességet, a curriculumot, a közös akkreditációt és intézményt még fel kell építeni.
Amióta a Kiscelli utcában 2018-ban elindult az alsós évfolyamokkal az AKG párja, az itteni diákok BKG-nak gúnyolják, jelezve, hogy ők a jobbak. Ki áll nyerésre a teljesítményben? H. Gy.: Akik a Raktár utcai suliba járnak, felvételivel kerültek be, és az az identitásuk, hogy „mi okosak vagyunk, a Kiscelli utcaiak meg nem annyira”. A Kiscelliben az elsőként elinduló három évfolyam tényleg úgymond menekülő gyerekekből áll, hiszen nem felmenő rendszerben kezdtük felépíteni az iskolát, hanem azonnal az elsőtől az ötödik osztályig indítottuk el. Szóval akik oda beiratkoztak, valahonnan, egy másik iskolából eljöttek, és kialakult róluk az a kép, hogy nevelhetetlenek. Ez az elképzelés még a tantestületben is erős volt. De azóta kiderült, már nincs szignifikáns különbség a tanulmányi eredményben az ottani és az itteni gyerekek között. Most már ott is a tizenegyedik évfolyamnál tartunk, vannak közös programok is, sőt egyes tanárok tanítanak itt is, ott is. A taníthatóságban tényleg nagyobb a szórás. Itt motiváltak, okosak a gyerekek, nekünk lényegében semmi dolgunk sincs, csak annyi, hogy ne tegyük tönkre őket. Ott több a papíros gyerek, de sok nagyon okos is. Viszont mindkét házba ugyanazzal a szociokulturális háttérrel jönnek. H. P.: Ahogy ezt meséled, Gyuri, kezd megfogalmazódni bennem, hogy a legnagyobb különbség köztünk és az AKG között, hogy mi nem mentünk bele a központi felvételibe. Emiatt nálunk sokkal szélesebb kognitív spektrumon mozognak a gyerekek. Akit ez zavar, annak azt mondjuk, felvételizzen az AKG-ba.
Feltételezem, hogy a Budapest Schoolba is sokan jönnek át a felsőbb években más iskolákból. H. P.: Igen, és mi ezt szeretjük. Ha az elit iskola kognitív szegregációt jelent, akkor nem akarunk olyanok lenni. Minek akarnánk egy CKG-t csinálni!
Ők az incelek, egy furcsa és olykor radikális közösség arcai. Köztünk élnek, de nem velünk.
Incelek Kilátástalan, párkapcsolatra képtelen fiatal férfiak online közössége. Nőgyűlölet, tárgyiasítás, a nemi erőszak kultúrája – felnőtt egy generáció az online térben, akiknek a pornó és a lövöldözős játékok képezték a szocializáció elsődleges formáját. Szélsőjobboldali eszmék, jogosultságtudat, genetikai és nemi meghatározottság jellemzik az incelek gondolkodásmódját. Számuk és hatásuk a társadalomban már nem engedi, hogy szőnyeg alá söpörjük a problémát. Súlyuk van a kriptovaluta- és a részvénypiacokon, a radikális jobboldali politikai erők mögött az online és az offline terekben. Köztünk élnek, de nem velünk.
Önkéntelen cölibátus Az online férfimozgalom nevét meglepően egy nő használta először. Az Alana névre hallgató kanadai egyetemista lány az Involuntary Celibacy (önkéntelen cölibátus) kifejezésből alkotta meg 1997-ben. Ekkor indította el magányában azt az online fórumot, ami pár év alatt a világ nőgyűlölő tartalmainak elsődleges gyűjtőhelyévé vált. Magyarországon a szélsőséges fiatal férfiak egyre problémásabb jelenléte először a 2000-es évek elején okozott nagyobb felhördülést, Tamás Gáspár Miklós Szegény náci gyermekeink címmel közölt írásában foglalkozott a témával 2004-ben. Az azóta eltelt húsz évben a megfogalmazott problémák – például a politikai és gazdasági jövőkép hiánya – nem sokat javultak Kelet-Európában, de a világban sem. Sőt, szélsőjobboldali „gyermekeink” nemcsak szélsőségesebbek, de magányosabbak és frusztráltabbak is lettek. Magányukat és frusztrációjukat jobb esetben Discord-szervereken és pornón, rosszabb esetben nőkön vezetik le. Jelenségük globális problémaforrás: az alapvetően szolidaritásra szoruló, az incelségből kitörni igyekvő, és az online terekben magányoskodó férfiak mellett társadalmi szinten a radikális csoportok terrorfenyegetésével, rasszizmusával és nőgyűlöletével is foglalkozni kell.
Az incel világkép Az incelek három kategóriára osztják az embereket, a kategóriákat az 1999-es Mátrix film ihlette. A bluepilled (kék pirulás) csoportba azok tartoznak, akiket a társadalom normálisnak tart, de valójában félreértik a társadalmi rendszert. Vagy azért, mert kiváltságosok – gazdagok, fehérek, magasak, sportosak –, vagy azért, mert elfogadják a kiváltságos csoportok diktálta szabályokat. A redpilled emberek (akik a piros pirulát választották) ezzel szemben már „megértették a rendszer működését”, de még nem adták fel, hogy egyszer szexuális vagy akár párkapcsolatuk legyen. Ők különböző, részben manipulatív, szexista és tárgyiasító technikákkal próbálnak több pénzt, jobb megjelenést és magabiztosságot gyűjteni, hogy szexhez jussanak. Ha huzamosabb ideig nem sikerül, marad nekik a – kifejezetten radikális, nő- és társadalomellenes világképet valló – blackpilled incelek csoportja. Ebben a körben normálisak az erőszak különböző formái, a szexuális erőszakot imitáló pornófilmek. A közösség tagjai végső esetben az online világból kilépve politikai és társadalmi aktivizmust – férfijogi aktivizmust – folytatnak, a legradikálisabbak nőellenes terrorfenyegetést jelentenek.
A 80/20 szabály Az incel világkép szerint a nők nyolcvan százaléka a férfiak húsz százalékával szeretne együtt lenni. Ebből az incel szlengben Chadnek hívott alfahímek profitálnak, nekik sok figyelem és ezáltal szex jut, míg mindenki más rosszul jár, ideértve a pár nélkül maradt, megcsalt, vagy csak alkalmi kapcsolatokban élő nőket, és természetesen az alsó nyolcvan százalékba tartozó férfiakat. Utóbbiakat, tehát részben magukat is, önsajnáltató és kissé pejoratív terminussal bétának vagy normie-nak nevezik. Az incelek a képzelt hierarchia legalján vannak, ők a nők alsó húsz százalékát sem tudják elcsábítani, arra szerintük csak a gazdagabb és egy fokkal jobban kinéző normie-knak lehet esélyük. A 80/20-as szabályért több mindent és mindenkit hibáztat az incel közösség: történelmileg a hagyományos monogám család eszméjét megölő szexuális forradalmat, továbbá az online ismerkedést, amivel az inceleknek nem sok esélyük van párt találni. Végül pedig a nőket, akik nem ismerik fel, hogy egy Chad mellett rossz életük lesz, el lesznek hanyagolva, idősebb korukra pedig lecserélik őket. A társadalom- és nőellenes retorikának persze több szintje van, végső kétségbeesésükben az incelek az élet minden rossz történését vissza tudják ezekre az okokra vezetni.
Jogosultságtudat Az incel közösség elterjedt alapélménye a szexre és a párkapcsolatra vonatkozó jogosultságtudat. Mivel ezek a férfiak azt gondolják, hogy jogukban áll, vagy jogukban kellene, hogy álljon a szex és a társadalmi megbecsültség, jobb esetben a talán sohasem volt múltba révednek vissza, idealizálva a konzervatív életvitelt és az előre elrendelt vagy a gazdasági kényszerek miatt megszületett családi formákat. Rosszabb esetben a jelenben is feljogosítva érzik magukat, hogy a másik fél beleegyezése nélkül közeledjenek, zaklassanak, vagy szexuális erőszakot kövessenek el. Az incelek a jogosultságtudat problémáját az irreális elvárásokat támasztó nők társadalmi többségének róják fel. Szerintük ugyanis kizárólag gazdag, jó családból származó, „195 centinél magasabb”, kékszemű férfiakat keresnek, ahogyan az a 2024-ben virális közösségi médiás trendben – Man in Finance – is szerepel.
Megküzdési formák A nem teljesen kilátástalannak érzett, redpilled helyzetekre az incel fórumokon elérhető legkevésbé káros megoldást az úgynevezett maxxingok, például a lehető legjobb kinézetre fókuszáló looksmaxxing technikák képezik. A belépő szint, a softmaxxing nagyjából azt tanácsolja a férfiaknak, hogy diétázzanak, sportoljanak, vegyenek új ruhákat, járjanak fodrászhoz. Az eggyel radikálisabb hardmaxxing, már inkább testképzavarra hasonlít. A csoport tagjai a maxxing időszaka alatt tartózkodnak az önkielégítéstől, hogy magasabb legyen a tesztoszteronszintjük, ezt edgingnek nevezik, éheztetik magukat, és különböző technikákkal próbálják elérni, hogy minél szögletesebb legyen az álluk. A csoportban a szögletes áll mint férfiasságot sugárzó szexuális kvalitás jelenik meg. Miután elkészült a maxxing, a redpilled inceleknek csajozóművészek (pick up artist) nyújtanak párkeresési tanácsokat – pénzért. Technikájukat egyszerűen játéknak hívják, és alapvetően a nők tárgyiasítására, manipulációjára és egy leuraló kapcsolat létrehozására irányul. Ahogyan az inceleket célzó különböző maxxing technikákra és segédeszközeik – szögletes állat ígérő rágógumi, fogyókúrás és sporttermékek – forgalmazására, úgy a tanácsadásra is külön iparág épült ki.
Meggazdagodás, minél gyorsabban Az incel buborék nagy átfedésben van a magát „Crypto bros”-nak hívó, másik radikális jobboldali, voluntarista, anarchista közösséggel. Mivel az incel világképben a szexualitás és általában az emberi kapcsolatok rendkívül materializált módon jelennek meg, szociális helyzetük megváltozását is alapvetően az anyagiaktól remélik. Erre tökéletes alapot adnak a különböző hivatalos és félhivatalos kriptotőzsdék, mémvaluták, mémrészvények. Ezekkel percek alatt lehet óriásit keresni vagy mindent elbukni. A közösség értékrendje szerint a cél a minél gyorsabb meggazdagodás, így az adóelkerülés, a korrupció, mások átverése, kihasználása is legitim eszköz. Ezekről a piramisjátékok és az incel közösség pápája, Andrew Tate is beszél, sőt The Hustler’s Academy néven „befektetési” e-learning platformot is indított – speciális technikájának elsajátításával évi 243 százalékos hozamot ígér. A rendkívül népszerű amerikai–brit influenszer tanainak meghirdetése óta Romániában él, mert eleinte úgy gondolta, ott kevésbé valószínű, hogy szexuális zaklatás miatt eljárnak ellene a hatóságok. Andrew-t és testvérét végül 2022-ben amerikai nyomásra mégis letartóztatta a román rendőrség, emberkereskedelemmel és szexuális erőszakkal kapcsolatos ügyeiket a bukaresti bíróság tárgyalja. A Tate fivéreket az Egyesült Királyságban adócsalással is vádolják, kétes ügyleteikben tízmilliárd forint nagyságrendű bevétel után nem adóztak.
Incelek a világban A modern incelség elsősorban a fejlett országok sajátja, a listák elején jellemzően a skandináv államok, Kanada, az USA és Ausztrália állnak. A különböző szélsőséges és incel tartalmaknak kiváló táptalajt szolgáltatnak a közösségi médiában népszerű rövid videós formátumok és podcastok, Európában és a tengerentúlon is virágzik a szélsőjobboldali tartalomgyártás. Az incelek problémáinak politikai síkra terelődése akár jó irány is lehetne, de a tapasztalatok szerint a fiatalok hamis hiedelmeinek megerősítésével, a gyűlöletbűncselekmények és a rasszizmus normalizálásával pusztán politikai haszonszerzésre használják őket. A szexuális frusztrációk viszont nem csak a nyugati világban okoznak jelentős problémákat. Japánban külön szavuk is van a szülői házat el nem hagyó, magányos fiatalokra: hikikomori. Japán érdekessége, hogy náluk nincs nemi különbség, a 18–39 éves korosztályban a nők 25, míg a férfiak 26 százaléka számolt be arról, hogy nincs szexuális tapasztalata. Kínában és Indiában más fejlődő országokhoz hasonlóan viszont a nemi alapon végzett abortuszok és csecsemőgyilkosságok miatt felborult nemi arányok okoznak extrém feszültséget. Kínában tizenkét százalékkal több fiú születik, mint lány, a vidéki területeken ez az olló még tágabb, akár 100:130 is lehet a lány-fiú arány. Indiában a fiútöbblet négy és hat százalék között mozgott az utóbbi években.
Incel terror A dedikáltan nőellenes terrorakciók már a 2000-es években foglalkoztatták a közvéleményt. A jógastúdiók, női fitneszórák és erotikus masszázsszalonok elleni támadásokat jellemzően az online térben radikalizálódott fiatal férfiak követik el olcsó, amatőr eszközökkel, például lövöldöznek, késelnek, gázolnak. Az incel terror atyjaként mégis sokan Elliot Rodgert tisztelik, neve mémesült, az incel fórumokon a „going ER” kifejezéssel a tömeggyilkosság elkövetését jelölik. Rodger 2014-ben a Kaliforniai Egyetem Santa Barbara-i kampuszán ölt meg hat nőt, tizennégyet megsebesített, aztán önmagával is végzett. A nők elleni erőszakos fellépés célja alapvetően a megfélemlítés, a terror fenntartása, az ide vonatkozó szakirodalom az incelek önszerveződő akcióit többnyire a dzsihadista csoportok terrorcselekményeihez hasonlítja.
2020 óta elkövetett híresebb incelterror-akciók
február 24. Egy 17 éves késes támadó megölt egy nőt és többet megsebesített egy torontói masszázsszalonban.
augusztus 21. Egy 22 éves férfi az angliai Plymouthban meglőtt hét embert, ötüket halálosan, köztük az anyját is, majd magával is végzett.
december 27. Denverben és Lakewoodban öt emberrel végzett egy 47 éves, magát incelnek meghatározó férfi.
május 6. Egy 33 éves férfi lelőtt nyolc embert, és további hetet megsebesített egy texasi plázában.
Rosenstein Tibornak óriási szerencséje van, egyetlen fiát ugyanúgy elkapta a vendéglátás miliője, mint őt. Éttermükben lassan három évtizede vacsoráznak pesti családok és nemzetközi sztárok, például Ralph Fiennes vagy Adrian Brody. Libamáj, maceszgombóc és disznótoros – amit ez a régió adni tud, azt mind megtaláljuk a Rosenstein Vendéglőben.
Az egyetem nem látta meg a fantáziát Divós Ferenc műszerében, az erdészek pedig eleinte kétkedéssel figyelték a fákat méregető fiatal fizikust. A Fakopp viszont bizonyította, hogy életet menthet, mivel időben diagnosztizálni tudja, ha egy fa beteg, és a város közepén kidőlni készül. Ma már világsiker, a családi cégben pedig megjelent a második generáció.
Huszonhét éves, pár éve még az egyetemen ült, nemrég százmillió dollár körülire becsültük cége, az MI-videókat gyártó Colossyan értékét. Rohamtempóban építkeznek, közben Kovács Dominik legdominánsabb tulajdonsága, a maximalizmusa adja legnagyobb sikereiket és nehézségeiket is.
