Huszonöt év különbséggel alapítottak iskolát, de abban egyetértenek, hogy a kamaszoknak ma éppen olyan fontos egy patrónus vagy egy mentor, azaz egy mintát mutató felnőtt, mint a 90-es években volt. No, meg az is, hogy ne szorongásban teljenek a napjaik. Az viszont különbség a harmincöt éves AKG és a tízéves Budapest School között, hogy előbbi akaratlanul is elit iskolává vált, utóbbiban viszont szándékosan nem kérnek központi felvételit a gyerekektől. Mert szerintük ma egy iskolának le kell mondania a klasszikus tananyag egy részéről, hogy több ideje legyen a nevelésre és megtanítani a gyerekeket jól és felelősen élni. Interjú Horn Györggyel, az AKG pedagógiai vezetőjével és Halácsy Péterrel, a Budapest School társalapítójával kamasz elefántról, taníthatóságról, mackóbirkózásról és közhelyes mesterséges intelligenciáról.
Másfajta oktatás kell ma az alfáknak vagy a Z generációnak, mint az X-nek, akikkel az AKG indult? Horn György (H. Gy.): Én nem nagyon kedvelem ezt a generációs besorolást. Kábé olyan, mint a csillagjegyek. Nyilván léteznek a technológiai változások miatt eltérő együttműködési formák, de az egésznek semmi köze a biológiához. A világ bármelyik pontján megnézhetjük a tizenhat évesek viselkedését, mozgását vagy öltözködését, semmi különbséget nem fogunk látni. Sem most, sem ötven évvel ezelőtt. Vannak a felnövekedésnek mindenkor jellemző vonásai. Amikor egyszer Dél-Afrikában jártam, az úton átment előttünk egy elefántcsorda, és az utolsók közt volt egy kamasz elefánt. Egyszer csak szembefordult az autónkkal, kicsapta a füleit, elkezdett ordibálni, és rávágta az ormányát a kocsira, mintha azt mondaná, hogy „gyere ki a hóra, haver”. Mögötte jött az anyja, lekevert neki egy hatalmas pofont az ormányával, erre a kamasz elefánt visszahúzta a fülét, és mintha mi sem történt volna, ment tovább. Péter, alapul vettétek az AKG-t, amikor tíz éve a Budapest Schoolt (BPS) kitaláltátok? Mennyire alakultak át azóta a jó iskolával szembeni elvárások? Halácsy Péter (H. P.): Nagyon nehéz volt nem az AKG-ból kiindulni, nem is lett volna érdemes. Ha már dolgoztak rajta huszonöt évet, hülyeség lett volna nem ezt venni alapul. Például valamelyest lemásoltuk a kisiskolamodellt, csak mi mikroiskolának hívjuk, mert hát mégsem akartuk ugyanúgy nevezni. És nagyon hasonló az itteni patrónus szerepéhez nálunk a mentoré. H. Gy.: De azért ők sokkal bátrabbak voltak, a vertikális korcsoport például radikálisabb változtatás, mint sok minden, amit mi megléptünk annak idején. H. P.: Igen, és nem is működik még elég jól szerintem. A tanárok meg a szülők állandóan megpróbálnak visszaállni korcsoportokra. Alapvetően abban más a Budapest School, mint az AKG, hogy mi kicsiben indultunk, a klasszikus Vekerdy-modellel: nyolc család összeáll, és keresnek a gyerekeiknek egy tanítót. Ezért nálunk az egységességet, a curriculumot, a közös akkreditációt és intézményt még fel kell építeni.
Amióta a Kiscelli utcában 2018-ban elindult az alsós évfolyamokkal az AKG párja, az itteni diákok BKG-nak gúnyolják, jelezve, hogy ők a jobbak. Ki áll nyerésre a teljesítményben? H. Gy.: Akik a Raktár utcai suliba járnak, felvételivel kerültek be, és az az identitásuk, hogy „mi okosak vagyunk, a Kiscelli utcaiak meg nem annyira”. A Kiscelliben az elsőként elinduló három évfolyam tényleg úgymond menekülő gyerekekből áll, hiszen nem felmenő rendszerben kezdtük felépíteni az iskolát, hanem azonnal az elsőtől az ötödik osztályig indítottuk el. Szóval akik oda beiratkoztak, valahonnan, egy másik iskolából eljöttek, és kialakult róluk az a kép, hogy nevelhetetlenek. Ez az elképzelés még a tantestületben is erős volt. De azóta kiderült, már nincs szignifikáns különbség a tanulmányi eredményben az ottani és az itteni gyerekek között. Most már ott is a tizenegyedik évfolyamnál tartunk, vannak közös programok is, sőt egyes tanárok tanítanak itt is, ott is. A taníthatóságban tényleg nagyobb a szórás. Itt motiváltak, okosak a gyerekek, nekünk lényegében semmi dolgunk sincs, csak annyi, hogy ne tegyük tönkre őket. Ott több a papíros gyerek, de sok nagyon okos is. Viszont mindkét házba ugyanazzal a szociokulturális háttérrel jönnek. H. P.: Ahogy ezt meséled, Gyuri, kezd megfogalmazódni bennem, hogy a legnagyobb különbség köztünk és az AKG között, hogy mi nem mentünk bele a központi felvételibe. Emiatt nálunk sokkal szélesebb kognitív spektrumon mozognak a gyerekek. Akit ez zavar, annak azt mondjuk, felvételizzen az AKG-ba.
Feltételezem, hogy a Budapest Schoolba is sokan jönnek át a felsőbb években más iskolákból. H. P.: Igen, és mi ezt szeretjük. Ha az elit iskola kognitív szegregációt jelent, akkor nem akarunk olyanok lenni. Minek akarnánk egy CKG-t csinálni!
Az egyetem nem látta meg a fantáziát Divós Ferenc műszerében, az erdészek pedig eleinte kétkedéssel figyelték a fákat méregető fiatal fizikust. A Fakopp viszont bizonyította, hogy életet menthet, mivel időben diagnosztizálni tudja, ha egy fa beteg, és a város közepén kidőlni készül. Ma már világsiker, a családi cégben pedig megjelent a második generáció.
A kanyarban az autó megcsúszott a rossz úton, és fejre állt. A totálkárosra tört kocsit a Divós család legidősebb fia vezette friss jogosítvánnyal. A balesethez az egyik testvére, György ért oda először, és amikor megkérdezte a bátyját, hogy jól van-e, az legyintett, hogy minden rendben. Ebben a pillanatban kezdett folyni a vér a kezéből, amit a roncsból kikászálódás közben elvágott egy üvegszilánk. Most már talán mindegy is, hogy a családi autó összetörése felett érzett lelkiismeret-furdalás vagy szimplán az érdeklődés miatt, de később megírta azt a programot a családi vállalkozásnak, amit a Fakopp máig használ.
„Ezzel akkora értéket tett be a cégbe, hogy a balesettel okozott kár sokszorosan megtérült” – mondja az apa, Divós Ferenc, miután a Fakopp nevű műszerrel megmérjük a soproni Erzsébet kert mammutfenyőjét. A fa kiváló egészségnek örvend, és hogy ezt roncsolásmentes vizsgálattal meg lehet állapítani, Ferenc munkájának az érdeme.
A Fakopp favizsgáló műszerrel képet kaphatunk egy fa állapotáról. Pontosan megmutatja, van-e belül korhadás vagy bármi más probléma. A klasszikus módszerrel szemben, amikor belefúrnak a fába, a Fakopp nem jár roncsolással. Egy gerendánál ez mindegy, de az élő fánál a fúrás veszélyekkel járhat. Ugyanis a fa védekezik, kiépíti a védekezési zónát a korhadás körül, hogy a gombafonalak onnan ne tudjanak áthatolni az egészséges részre. Ha ezt átfúrjuk, bármilyen kicsi is a lyuk, kaput nyitunk a gombának, és rontunk a helyzeten.
Ezzel szemben a Fakoppnál érzékelőket ütnek be egy-két centi mélyen a fa törzsébe, és ezeket kopogtatva mérik a hang terjedését, a szoftver az adatok alapján feltérképezi a fa teljes keresztmetszetét. Erre az erdészeknek és a favizsgálóknak van leginkább szükségük, utóbbiak mérik fel például a városok és közparkok fáinak állapotát.
„Egy fával kapcsolatos döntés nagyon sokrétű, összetett dolog. Ismerni kell a talaj működését, a talajban lakó élőlényeket, a fa károsítóit, a rovarokat, a gombákat, a fa mechanikáját, az áramlástant, a biológiáját és így tovább. A képzett erdészek és favizsgálók szemrevételezéssel egy százalék alatti tévedéssel meg tudják határozni a fa állapotát” – magyarázza Ferenc a favizsgálók munkáját. Ha viszont ezen emberélet múlik, egy százalék is sok, ezért amikor egy felmerülő kérdéshez a szemrevételezés nem elég, előkerül a Fakopp.
Az atomerőműtől a soproni erdőkig Ferenc 1983-ban mint fizikus diplomázott Debrecenben, a nukleáris kutatás magyarországi központjában. Akkor a képzésnek fontos része volt, hogy ha mérni akart, a mérőműszert is el kellett készítenie hozzá, ugyanis a COCOM-lista miatt az atomkutatáshoz szükséges eszközökhöz nem lehetett hozzáférni. Ezért az egyetem mellett lévő Atommagkutatónál villamosmérnökök támogatták a fizikusokat, az ebben a korszakban született eszközök közül számos most is a piacon van.
Ferenc az egyetem után Paksra került, éppen, amikor az atomtudomány kiemelt és izgalmas terület volt. A csernobili katasztrófa idején járunk, és a paksi környezetellenőrző rendszer elsőként jelezte az országban, hogy megemelkedett a sugárszint. Sorban ültek össze a válságstábok, Ferencet például az egyik reggel egy hatalmas kupac föld várta a sugárvédelem irodájában.
Egy ellenőrzésnél ugyanis a gamma-spektrométerrel erősen sugárzó területet találtak, kiásták hát, és bevitték az irodába. Az ő feladata volt a halom átválogatása, míg a végén pedig meglett a csernobili reaktor forró zónájából származó apró szemcse. Ez a mikroszkóppal látható darab elmesélt nekik mindent a katasztrófáról, a reaktor leállásának időpontjától a láncreakció típusáig.
Ebben a mozgalmas időszakban a paksi reaktortartály vizsgálata volt a munkája, sokat tanult a roncsolásmentes és az akusztikus módszerekről, és kinyílt előtte a világ. Megtanult angolul, hogy együtt dolgozhasson a Nemzetközi Atomenergetikai Ügynökség kirendelt felügyelőbizottságával, közben amerikai, angol és finn szakemberekkel ismerkedett meg. Mire a program véget ért, hatvan évre előre pontos információkkal rendelkezett a reaktortartály állapotáról. Ezután került a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemre, és kiderült, hogy Pakson megszerzett tudása más területen is kamatoztatható.
Azt mondd meg nekem, hogy élő fára működik-e 1991-ben ösztöndíjjal kijutott az Egyesült Államokba öt hétre, ott találkozott először egy Fakopphoz hasonló megoldással, amivel a fából készült szerkezeteket vizsgálták és mérték. Nagyon leegyszerűsítve arról volt szó, hogy ha egy gerendában gyorsabban terjed a hang, akkor nagyobb a szilárdsága, tehát több terhet lehet rábízni, így optimalizálni lehet a szerkezetet, illetve állapotfelmérésre is használható.
Itthon bemutatta elképzelését, de az Amerikában látott eszköz beszerzése túlmutatott az egyetem lehetőségein. Nem volt más hátra, visszafejtették a működési elvet, az egyetemen és a Pakson megszerzett tapasztalatokat felhasználva kollégáival megépítette a saját változatát. Büszkén mutogatta mindenkinek, de igen visszafogott érdeklődés mutatkozott iránta. Csak a véletlennek köszönhetően nem merült feledésbe. Egy erdőmérnök kollégája, Mészáros Károly beugrott a laborba, és félvállról rákérdezett, mi az a műszer. Ferenc lelkesen elkezdte magyarázni, amire az erdész legyintett: „Azt mondd meg nekem, hogy élő fára működik-e!.” Másnap már korán reggel a közeli erdőben vizsgálták a fákat. Az erdész a klasszikus módszerrel, az erre használt fúrójával, Ferenc roncsolásmentes módszerével, az új műszerrel kopogtatva. Az eredményeket összevetették, és egyből mentek a dékánhoz a felfedezéssel.
„Jó szerencsét kívánt nekünk, ez a bányász- és erdészköszönés most is dívik még az egyetemen. Azt mondta, csináljunk vele, amit akarunk, az egyetem nem tud ezzel foglalkozni” – emlékszik vissza Ferenc a dékán reakciójára. Úgyhogy összedobták a tőkéjüket, és belevágtak, Mészáros Károly bt.-je intézte a forgalmazást, Ferenc egyéni vállalkozóként a gyártást. Még abban az évben eladtak néhány darabot, de az áttörés egy évvel később, 1994-ben jött el.
Az egyetemet felkérték a győri strand fáinak vizsgálatára. Rutinmunka volt a szezon végén, több mint száz fát kellett felmérniük, biztonságosak-e. Az egyik tapasztalt erdész, Kocsó Mihály leplezetlen szkepticizmussal figyelte a fiatal fizikust, ahogyan a műszereivel próbál versenyre kelni az ő több évtizedes tudásával. Ferenc ahányszor közelített egy fához, az erdész már messziről mondta, hogy milyen a fa egészsége, a mérések pedig igazolták a diagnózist.
Egy hatalmas jegenyenyárhoz érve is szólt, hogy az a fa jó lesz, Ferenc pedig ekkor már kedvtelenül végezte a mérést. Aztán jelezte, hogy ez a fa nem rossz, hanem egyenesen katasztrofális. Az erdész legyintett, hogy „fiatal vagy még”, és ment is volna tovább a következő fához. Ám történt valami. Megállt, és visszafordult a jegenyéhez. „Körbement a fa körül, de még mindig nem látott semmit. Aztán észrevett a fa tövében a kérgen egy pici kis barna foltot” – idézi fel Ferenc a sorsfordító pillanatot.
A tapasztalt erdész elkérte a kopogtatáshoz használt kalapácsot. Az ütéstől a fa azonnal beszakadt, hatalmas üreg nyílt meg előttük. Amikor kivágták a fát, kiderült, hogy körülbelül két centi élő rész volt kívül, a közepe viszont teljesen üreges volt. A bejáratnál álló fa kifejezetten veszélyes volt, nagy bajt okozhatott volna. Ez a favizsgálás nyitott kaput Ferencnek és a Fakoppnak, hogy fizikus létére betörjön az erdészek és a faápolók zárt világába.
Fakopogtatás a világ körül A műszert harminc éve tökéletesítik és fejlesztik a visszajelzések alapján. Ez a hozzáállás a termék egészére kiterjed, például miután Krakkóban beázott egy favizsgáló pincéje, a Fakoppok dobozát vízhatlan műanyagra cserélték. Ferenc személyisége és a Fakopp hatékonysága mellett ez a termékfókuszú gondolkodás a magyarázata, hogy az ügyfelei rajongással vegyes tisztelettel emlegetik.
Nyerges Márton favizsgáló leginkább városi faápolásnál használja a Fakoppot, azt mondja, ilyenkor sokkal nagyobb a felelősség, hiszen egy rossz állapotú fa lakott területen súlyos károkat tud okozni. (Bubnó Márk zenésszel alapított vállalkozásáról, a Fakultúráról lásd: Forbes, 2024/6.) Ismeri a konkurens eszközöket, de a Fakoppot tartja a legjobbnak. Nincs vele macera, egyszerűen kezelhető, a mérések eredményét egyértelműen jeleníti meg, ami megkönnyíti a jelentést is a megrendelőnek. Gyorsan és egyszerűen használható, a kezeléséhez nincs szükség hosszú tanulási folyamatra. Nem olcsó, a sokcsatornás ArborSonic műszer ára négymillió forintról indul, a szoftver viszont ingyenes, nincs havidíj, és rendszeresen frissül. Vitán felül megéri, egy életre szól, és nincs igazán jó alternatívája.
A külföldi terjeszkedés 1995-ben indult el, amikor Ferenc ösztöndíjjal egy japán erdészeti és faipari kutatóintézetbe látogatott, és a csomagjai közé keveredett egy Fakopp is. Méréseinek pontossága lenyűgözte a japánokat, a szigetországban azóta is jól fogy a Fakopp, évente tizenöt–húsz darab máig gazdára talál.
Ezekben az években futott fel az amerikai kapcsolat is. A tesztre kiküldött műszert nem fahibák keresésére használták, hanem szilárdságot mértek vele, megjósolva, hogy milyen minőségű gerenda lesz az adott fából. Miután a bekért és letesztelt műszerek közül a Fakopp adta a legpontosabb eredményt, az amerikai piac is megnyílt. Mostanra a műszer meghódította a világot, Európán kívül húsz országba szállítanak, az árbevétel 95 százaléka exportból származik.
Évről évre változik, hol a legnagyobb a kereslet, volt, hogy Olaszországban vagy Lengyelországban bonyolították a legnagyobb forgalmat, most éppen Kína szippantja fel a legtöbb műszert. Ezt a piacot is egy különleges és emlékezetes mérés nyitotta meg: Pekingben a Nyári Palota egyik épületének öreg faszerkezetét vizsgálva mutatták be a Fakopp tudását.
Amikor a mellékállás túlnövi a főállást Kezdetben a Fakopp szerény keresetkiegészítés volt, és mivel az egyetemi fizetés adta a család megélhetését, a cégből egy fillért sem vettek ki, minden bevételt visszaforgattak. Munka viszont bőven volt vele, de ahányszor az éjszaka közepén megjött a fax Japánból egy új rendeléssel, nagyon örültek. Ferenc fiai úgy emlékeznek vissza erre az időszakra, hogy kamaszkorukban amikor ők lefeküdtek, a szülők még dolgoztak, amikor reggel keltek, már dolgoztak.
Bár a törvények és az egyetemi szabályok szerint a két tevékenység megfért egymás mellett, mindig ott lógott a levegőben, hogy ezt a lehetőséget német mintára itthon is lezárják. Ezért alapítottak egy bt.-t, amiben Ferenc felesége, Mónika lett az ügyvezető és a beltag, a cégben a logisztikáért és a pénzügyekért felel.
Hét éve érték el azt a pontot, amikor már nem lehetett mellékállásban csinálni, és Ferenc a vállalkozás mellett döntött. Noha a céget az induláskor a kényszer vitte az élő fák vizsgálata felé, mert ott volt kereslet erre a tudásra, Divós Ferenc egyáltalán nem bánja, hogy így alakult. „A favizsgálók és az erdészek igen-igen jó partnerek – mondja ügyfeleiről. – Akik a természetben élnek, mozognak, dolgoznak, mindig kiegyensúlyozottak és boldogok.”
Mostanra nemcsak a fatörzs, hanem a gyökérzet vizsgálatára is van eszközük. Ez például építkezéseknél érdekes, amikor nyomvonalat kell keresni egy csatornának, vagy útépítésnél alapozni kell, és éppen van a nyomvonal környékén védett fa, aminek nem szabad bántani a gyökérzetét. Ezt alárendelt alkalmazásnak nevezik, mert ezzel a gyökérzet állapotáról nem kapnak információt, csupán annyit tudnak megmondani, hogy meddig terjed. Ez is ugyanazon az elven működik, mint a Fakopp, az elektronika is ugyanaz, de a fán bevitt koppintásokat egy talajszondán mérik. „A geofizikától is sokat tanultunk” – mosolyog Ferenc.
Ha te is jössz, jövök én is Jelenleg tíz főt foglalkoztatnak, és a teljes fejlesztés és az összeszerelés házon belülre került, kizárólag a fém alkatrészek forgácsolása és felületkezelése, valamint az elektronika gyártása zajlik külsős partnernél, de a szoftver fejlesztését és az áramkörök tervezését maguk végzik. Ez a törekvés öt éve indult, amikor a három Divós fiúból kettő beszállt a családi üzletbe.
A legidősebb fiú, akinek az autóbalesetével indult a szoftverfejlesztés, programozó Angliában, és egyelőre nem tervezi a hazaköltözést. Két öccse, György és Gábor viszik tovább az örökséget. György programozó, Gábor közgazdász, és egyedül egyikük sem akarta átvenni a céget, de együtt, „ha te is jössz, jövök én is” alapon örömmel vágtak bele. Az első időszak a tanulásé volt, ekkor látták be, mennyire kulcsfontosságú, hogy a Fakopphoz tartozó tudás a kezükben legyen. „Ha külsős készít nekünk tervet, és eltűnik, nagyon rossz pozícióba kerülünk. Most viszont minden nálunk van, ha bármi probléma merül fel, azonnal tudjuk, mit kell fejleszteni” – mondja Divós György.
Évente körülbelül kétszáz műszert adnak el, szűk piacon működnek, de élvezik az együttműködést a faápolókkal. Mindössze két konkurensük van, két német cég, senki más nem foglalkozik ezzel. Éppen ezért a másolás nem akkora veszély ebben a szakmában, ráadásul a Fakopp érzékelőjét nagyon nehéz leutánozni. Tudnak róla, hogy már próbálkoztak vele, de nem sikerült. Arra is volt már példa, hogy valaki a Fakoppot átcímkézve próbálta saját innovációként bemutatni, de gyártani már nem voltak képesek.
A faápolókhoz befutó nagy megrendeléseknél ma már szokás, hogy egy-egy önkormányzat az adott park kétszázötven fájáról fakoppos vizsgálatot kér. Divós Ferenc ilyenkor csak a fejét ingatja: örül, hogy ismerik és elismerik a műszerét, de minden egyes fa vizsgálatát feleslegesnek és pazarlónak tartja. Műszerei nem helyettesítik a faápolók és erdészek a tudását és tapasztalatait. „Sok fánál merül fel kérdés, nem szabad elpocsékolni az időt, pénzt és erőt a felesleges vizsgálatokra. Ha a vizuális jegyek és a fa testbeszéde alapján tudja, hogy egészséges, ne küzdjön ezzel. Ha kételyek merülnek fel, akkor viszont kerüljön elő a Fakopp.”
Fakopp Enterprise Bt. Alapítás: 2005 Tulajdonosok: Divósné Ther Mónika, Divós Ferenc Árbevétel (millió forint) 2022 337,2 2023 355,4 2024 400 felett (becslés) Adózott eredmény (millió forint) 2022 125,4 2023 125,9 2024 N. A. Forrás: Opten, cégközlés
Móra, Zegna, Babycare – az idén hetvenéves Janikovszky János legnagyobb üzletei. A 80-as években Németországban tanulta meg, milyen érzés szabadon, százezer dollárokkal boltolni, aztán hazajött,
hogy privatizálja a Móra könyvkiadót, és visszaszerezze a patinás mesekönyvek kiadási jogát. Azt mondja, amikor belevág valamibe, nem gondolja túl, tökölés helyett inkább cselekszik. Az intuícióját használja, okostelefont és appokat viszont nem.
Rosenstein Tibornak óriási szerencséje van, egyetlen fiát ugyanúgy elkapta a vendéglátás miliője, mint őt. Éttermükben lassan három évtizede vacsoráznak pesti családok és nemzetközi sztárok, például Ralph Fiennes vagy Adrian Brody. Libamáj, maceszgombóc és disznótoros – amit ez a régió adni tud, azt mind megtaláljuk a Rosenstein Vendéglőben.
Írta: Ránky Anna Félénken jött oda hozzám egy vagyonátörökítésről szóló konferencián az előadásom után. Átlagos beszélgetésre számítottam. A szokásos kérdések helyett – melyik a jobb megoldás a családi cég vagyonának az átadására, a vagyonkezelő alapítvány vagy a bizalmi vagyonkezelés –, egy mondat hangzott csak el csupán. „Végre megtaláltam önöket.” Legközelebb az irodában találkoztunk. A családjáról beszélt: a lányában csalódott, a veje rossz irányba […]
